• Régen voltak a kémek, akik mindenféle sötét akciókban vettek részt. Például betörtek épületekbe, lakásokba.
• Az ilyen betöréseket nevezi a CIA-szlen Black Bag Operationnek, fekete táskás akciónak.
• Most már ezek is az elektronikus hírszerzésről szólnak.
• Vagyis az ügynökök vincseszterekkel és cd-kkel járnak, és szoftvereket telepítenek.
• Így teremtenek hozzáférést a CIA-sok az NSA-seknek, akikkel amúgy történelmileg nincsenek túl jóban.

A kémekről alkotott népszerű kép szerint ők olyan fickók, akik sötét ruhákban betörnek ide-oda, hogy elhozzanak ezt-azt. A valóság ez esetben nem áll annyira távol a fikciótól, a kémek, legalábbis egy részük valóban ilyesmivel foglalkozik. Az Egyesült Államokban ők a CIA Clandestine Service-ének (szó szerint titkosszolgálat) alkalmazottjai. Ők azok a hírszerzők, akik mindenféle titkos műveleteket hajtanak végre szerte a világban.

Mostanában viszont már ők is elsősorban számítógépes hírszerzéssel foglalkoznak, szorosan együttműködve az elmúlt hónapokban a figyelem középpontjába került elektronikus hírszerzéssel, az NSA-vel - aminek a magyar megfelelője az obskurusan csak Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak nevezett intézmény, ami a hírszerzés technikai oldalával foglalkozik.

Az NSA lehallgat, adatot gyűjt, műholdképeket és drónok felderítési fotóit elemzi. Munkatársait nem vetik be a terepen. Edward Snowden óta tudjuk, hogy az elektronikus hírszerzésnek megfelelő eszközei vannak az online és telefonos kommunikáció megfigyelésére, elemzésére és feldolgozására. De csak a hálózatokon keresztül nem tudnak mindenkihez eljutni.

Matthew M. Aid a Foreign Policyban megjelent cikke szerint ilyenkor segít be a CIA. A Clandestine Service ügynökei az elmúlt évtizedben száznál is több akciót hajtottak végre, melyeknek egyedüli célja megfigyelő szoftverek és backdoorok telepítése volt külföldi kormányok, hadseregek, gazdasági vállalatok vagy éppen terroristagyanús személyek számítógépeire. A szerző, aki amúgy könyvet is írt az NSA történetéről, egy vicces történetet is megosztott, amit pár éve egy hollandiai hírszerzési konferencián hallott.

Egy skandináv terrorelhárító mesélte, hogy éppen megfigyelték egy ismert terrorista vezető házát, amikor két alakot vettek észre. A terroristavezér éppen a pénteki misén volt, a ház üres. Ideális alkalom a betörésre. De a behatolók nem dúlták fel a lakást, nem kerestek értékek után, nem lopták el a számítógépeket. Ehelyett az egyikük elővett egy cd-t, berakta a gépbe, feltöltött pár programot, majd a páros nyomtalanul távozott. A skandináv terrorelhárítók hamar rájöttek, hogy egy CIA-s akciót sikerült megfigyelniük.

A telepített szoftverrel hozzáférést adtak a célszemély számítógépéhez az NSA-nak. Aid hírszerzési forrásai szerint hasonló akciókat hajtottak végre például Kínában is, egy dél-ázsiai országban pedig a teljes kormányzati hálózathoz így nyitottak hozzáférést.

Az egészben a legmeglepőbb az NSA és a CIA ilyen fokú együttműködése. A két kémszervezet hagyományosan gyűlöli egymást. Az NSA-sek csak TBAR-oknak hívják a CIA-sokat (Those Bastards Across the River - Azok a Szemetek a Folyó Túlpartjáról, ahol a folyó a CIA virginiai és az NSA marylandi központját elválasztó Potomac), a CIA-sok pedig Aid szép megfogalmazásában csupa olyan jelzővel illetik NSA-s kollégáikat, "amiket jólnevelt társaságban nem lehet elismételni a fekáliára történő állandó utalgatás miatt".

Hogy a viszony mennyire legendásan rosz volt, arra Aid több példát is hoz, ezek közül csak a legviccesebbet emelném ki.

Még a KGB-vel is barátibb és kollegiálisabb a viszonyunk.

Ezt a CIA-t 1966-73 között vezető Richard M Helms mondta, és csak félig viccből.

A rivális hírszerzések egymás közti viszonyában a 2001. szeptember 11-i terrortámadás hozott változást. Akkor rákényszerültek az együttműködésre, és az eltelt évtizedben az is kiderült, hogy a két csapat egymásra van utalva. Az egy dolog, hogy ha az NSA nem fér hozzá egy elzárt hálózathoz, azt a terepen dolgozó CIA-s ügynökök betöréssel megoldhatják. Másrészt viszont a CIA titkos drónháborúja se működhetne azok nélkül az elektronikus hírszerzési értesülések nélkül, amiket az NSA szolgáltat.

A terroristák elleni célzott dróntámadásokat megalapozó hírszerzési információk java a megfigyelt terroristák kommunikációs forgalmazásán alapul. És a kémzsargonban csak SIGINT-nek, vagyis elektronikus hírszerzésnek nevezett felderítési eszközök segítik megerősíteni az elmúlt pár évben sokszor megbízhatatlannak bizonyuló CIA-s források értesüléseit is. És a CIA forrásai gyakran megbízhatatlanok, végül is arról, hogy Irak tömegpusztító fegyverek gyártására készül, iraki disszidensek beszéltek - mondjuk pont abban az esetben a műholdas felderítés sem volt topon, Colin Powell egykori külügyminiszter műholdfelvételeket is mutogatott a tömegpusztítófegyver-vád igazolására.

Azt, hogy a CIA és az NSA barátok lennének, még nem jelentenénk ki. De Aid szerint a két szervezet annyira egymásra utalt lett, hogy kapcsolatukat már leginkább szimbiózisként lehet leírni. És ezzel maguk a kémek is elégedettek. Egyetlen aggályuk, hogy Edward Snowden a két szervezet együttműködéséről, így akár a CIA terepen dolgozó ügynökeiről, illetve arról is információkat szerezhetett, hogy kik voltak a titkos szoftvertelepítési akciók célpontjai.

Via Foreign Policy