Augusztus 1. Ünnep ez a nap. Mához éppen két hónapja, június 1-én határoztuk el, hogy fittyet hányunk a trafikmutyira, és önálló dohánytermesztésbe kezdünk. Ki a gangon, ki az erkélyen, ki az íróasztalon. Ki ekével, ki kalapáccsal, ki tollal. A pócspetri Májer Ferenc, a magyar dohánytermesztés René Descartes-ja volt olyan kedves, és még pont jó időben adott nekünk egy rakás palántát a kísérlethez, bár már akkor csóválta a fejét: nem látta biztosítottnak a palánták egészséges növekedését a nagyvárosi dzsungelben.
Igaza volt.
Dohánynövényeink kisebb része halott. Nagyobb részük életben van ugyan, de elszomorító állapotban. Önkéntes termesztőink persze még életükben nem láttak dohányt, és fogalmuk sincs, hogyan kellene kinézniük a két hónapja nevelgetett növényeknek, következésképp igen büszkék az eddig elért eredményekre. Bemutatjuk, mire jutottak, aztán jöhet a kiábrándító valóság.
Nincs mentségem, ha csak az nem, hogy világ életemben kutyás voltam. Ők meg szólnak, ha szomjasak:(
A behúzott függöny mögött találtam rájuk, meg is öntöztem őket gyorsan. Kicsit megsárgultak a leveleik, és talán érdemes lenne forgatni őket, mert elferdültek. De remekül érzik magukat, szépen nőnek.
János most nincs olyan jól. Egyrészt a szabim alatt nem annyira kapott vizet, másrészt itt folyamatosan azt kell hallgatnia a kollégáktól, hogy hát az UP növényei, azok úristen mekkorák, meg a Haszié és hogy nő, és már
gyerekmagasságú, és azt hiszem ez őt egy kicsi feszélyezi. Ezzel együtt nem adjuk fel, lehet, hogy hozok neki nagyobb cserepet, és megpróbáljuk a gangon.
Itt a három növény, nevük nincs. Speciális ellátást nem kapnak, csak vizet, azt viszont lelkiismeretesen, a szomszédos paradicsomágyás farvizén. Láthatóan jó kondícióban vannak, kábé negyven centi magasak, bár az alsó levelek szárazak, mintha elhalnának, de lehet, hogy az normális, a fölső levelek nagyon is vitálisnak tűnnek. A levélnyelek környékén apró fekete, tetűszerű rovarok tűntek föl, nem tudom, komoly kárt tesznek-e benne. Néhány kisebb lyuk látható a leveleken.
Hetente kétszer locsolom. A Virginia nagyobb cserépben van, de rosszabb minőségű földben. A Burley elég jó földben lakik, de pici cserépben. Nagyon erős uv-sugárzásnak teszem ki őket a gangon. A felhevült korlát sajnos megégette a Virginia egyik legszebb levelét. Először a Virginia nagyon lehagyta Burleyt, de utána történt valami a Virginiával, a szárában keletkezett egy kanyar. Lelassult a növekedésben, és mostanra a Burley behozta lemaradását. sőt. De az anyósoméknál kétszer ekkorák, csak ők éppen nyaralnak.
Egy korty víz nem sok, annyit sem kapott tőlem Kevélység, Fösvénység, Bujaság, Charles Bronson, Szende, Szundi és Vérbulcsú. Valaki ugyanis még június elején azt hazudta, hogy a házban van egy kertész, aki meglocsol minden növényt az udvaron, én meg vakon rábíztam magam. Itt látható az eredmény, ami 2 hónap alatt gyakorlatilag 0 növekedést jelent, főleg Kevélység és Fösvénység esetében. Arról fogalmam sincs, honnan kerültek a dohányaimra levéltetvek (már ha ezek azok). A szomszéd fikuszra gyanakszom, aminek viszont kutya baja. Nem adom fel.
Nálunk sem jobb a helyzet, mint látható a gondatlanság hőgutához, elperzselődéshez vezetett. Malbi, Szofi, Szimfi és Goló sárgán hervadoznak. Mentségemre szolgáljon, hogy csak arra emlékeztem, sok napsütés kell neki, öntözés nem nagyon, és én ebben is maradtam. Most kapott vizet, hátha magához tér.
A miheztartás végett felhívtuk Májer Ferencet, a pócspetri Wittgensteint, mondja már el, hogyan állnak az ő dohányai. Jó, hogy ki nem röhögött. Azok a palánták, amiket velünk együtt ültetett ki június elején, mostanra 1,5 méter magasak, virágba borultak, és alsó 3-4 levelüket már le is szüretelték. A szakmában az alsó leveleket egyébként porlevélnek hívják, Májer szerint azért, mert "tartalmatlan, üres, tölteléknek való".
Egyes növények elérték az 1,6-1,7 méteres magasságot, azokról már az úgynevezett aljleleveleket is leszüretelték. A szabályszerű porlevelek egyébként nagyobb paraszttenyérnyiek, az alsó levelek 70-80 centi hosszúra és 40 centi szélesre is megnőhetnek, mondta Májer, akinek még azt is sikerült megállnia röhögés nélkül, hogy elmondtuk: a mi növényeink mindenestül sincsenek ekkorák.
Kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az alacsony napi hőösszeg és a fényhiány miatt soha nem lesz olyan dohányunk, mint amilyen Szabolcsban terem. Arról nem is beszélve, hogy a pócspetri Carl von Linné szerint egy növénynek legalább 25-30 liter termőföldre lenne szüksége a normális növekedéshez, miközben a mieinkre jó, ha néhány deci jut. Májer azért adott egy titkos tippet is: a Muskátlidoktor nevű készítménnyel szerinte még most is csodát lehetne tenni. Majd elválik.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.