• A Magyar Narancs filmes bloggerei Lugosi Béla utcát szeretnének.
• Első lépésként írtak a fővárosi MSZP-nek.
• Nem jött be.
• Lugosi iskolakerülő volt, majd kommunista, később ünnepelt sztár, végül drogfüggő és bukott színész.

A Narancsszem filmes blog három szerzője közteret szeretne elneveztetni a magyar származású amerikai színészről, Lugosi Béláról, lehetőleg a Róna utca filmgyár előtti szakaszát.

Lugosi vs. MSZP

Ezért írtak Lendvai Annának, aki tagja a Fővárosi Közgyűlés szocialista frakciójának, hogy járjon el az ügyben. Két héten belül elvesztették az első csatát: Lendvai azt válaszolta, hogy Lugosi már kapott egy szobrot a Városligetben, a Fidesz-KDNP úgyis lesöpri az összes ellenzéki kezdeményezést, ráadásul nem szeretnének ők is abba a hibába esni, hogy egy régi, megszokott utcát társadalmi felháborodást keltve átnevezzenek.

Mint ahogy majdnem a Frankel Leó utat nevezték át. Egyébként nem a kommunistagyanús utcaneveket lecserélgető Fidesz az egyetlen párt, ami köztérátnevezésért lobbizott. A Demokratikus Koalíció például nem sokkal Horn Gyula volt miniszterelnök halála után utcát nevezett volna el róla.

Lugosi vs. Monarchia

Lugosi Béla a hírneve ellenére a jobb- és a baloldal ideológiája szerint sem tekinthető követendő példának. Blaskó István és Paula de Vojnich negyedik gyereke Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született 1882-ben, az erdélyi Lugoson (innen jött a világhírű név).

Csak 12 éves volt, amikor otthagyta a sulit, a családját, és elment alkalmi munkákból élni, majd színész lett. Felküzdötte magát a ranglétrán, és 1912-ben eljutott a Nemzeti Színházig, ahol még Jézus szerepére is felkérték. Szmik Ilona, egy budapesti jogász lánya lett a felesége, de a szülei elérték, hogy három év után elváljanak. Lugosi több filmben is játszott Olt Asztrid néven, aztán jött a háború. Az orosz fronton megsebesült, visszatért, és a bátorságáért kitüntették. A Tanácsköztársaságban aktív szerepe volt a színészszakszervezetben, emiatt el kellett menekülnie az országból.

Lugosi vs. Hollywood

Bécsben, majd Berlinben lett színész, amíg egy szállítóhajón gépészként az USA-ba nem szökött. 1920-ban érkezett New Orleansba, ahonnan New Yorkba ment. Az állampolgárságot 1931-ben kapta meg. Megcsinálta a Magyar Nemzetiségi Színházat, és kivándorolt magyar színészekkel vette körül magát.

1927-től a Broadway Drakulája lett, amit olyan sikeresen játszott, hogy az 1931-es klasszikus főszerepét kapta meg, így évekre beleragadt a horrorszerepekbe. Játszott Frankenstein-filmekben, az egyik első zombifilmben, szellemes és szörnyes filmekben, akcentusa és intenzív tekintete pedig évtizedekig meghatározta a műfajt.

A háborús sérüléseire felírt gyógyszerektől morfiumfüggő lett, és ő volt az első hollywoodi híresség, aki címlapra került azzal, hogy drogelvonóra ment. A negyvenes évek végén megpróbált vígjátékokkal kitörni a horrorból, de ezek megbuktak, ő pedig eltűnt a süllyesztőben.

Az élete utolsó éveiben a világ legröhejesebb filmjeit készítő, horrorrajongó Edward D. Wooddal dolgozott, akinek leglegendásabb gagyifilmje, a 9-es terv a világűrből hozta el Lugosi utolsó szerepét, ami csak az 1956-os halála után jelent meg, ráadásul, mivel a forgatás közben meghalt, nagyrészt a rendező feleségének csontkovácsa játszotta, eltakart arccal.

Lugosi ugyan az életében nem kapott jelentősebb díjat, bár egyetlen magyar színészként csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek sétányán, az őt az 1994-es Ed Wood című filmben játszó Martin Landau megkapta az Oscart az alakításáért.