Kedves Barátaink!

Van abban valami érthetetlen, hogy ismeretlen emberek képeket küldenek nekünk CD-ken, vagy besétálnak hozzánk táskájukban egy fotóalbummal – és nem kérnek semmit. Nem szeretnének beleszólni a válogatásba, nem írnak dühös leveleket, ha elrontunk valamit, vagy kimarad egy-egy (olykor ötven-száz) fotójuk és ami a legfurcsább, nem kérnek pénzt a képeikért. Miért történhet ez? És meddig lesz ez így?

A Fortepan életében (ami egyszerre a mi életünk is), a legizgalmasabb pillanatok az új képek publikálásához köthetők. Hirtelen előugrik több ezer arc, utcasarok, templomtorony, amikből egyet-egyet valaki felismer. Jé, ez az én sulim. Bringám. Nővérem. Szeretnénk, ha megírnák ezeket a felismeréseket, egyrészt mert örömet szereznek velük (nekünk biztos), másrészt, mert ezekből az apróságokból áll össze a képek mögötti világ. Gondolataikat megoszthatják velünk a Fortepan Fórumán.

2300 kép. Brr. Ez most tényleg sok, napok óta mást sem csinálunk, mint próbálunk évszámokat írni a fotók mellé, sok hibával persze. 36 szerző/adományozó képeiből válogathattunk, akik rég nem látott sokféleségben dokumentálták a XX. századot. Kicsit olyan lett ez az új anyag, mint egy fél Fortepan. Három évvel ezelőtt 5000 képpel indult el a honlap, milyen soknak tűnt akkor! Azóta rájöttünk, valójában nem láttunk még semmit. Mintha minden új albumra, vagy filmesdobozra az lenne írva: na jó, gyere, mutatok neked valamit. Ilyen ez a 2300 kép is, tegnap még azt hittük, nincsenek is meg, mától pedig mindannyiunké.

Sok mindent szeretnénk mondani az új képekről, szerzőkről, gyűjteményekről, de nyár van, és a szerkesztőtársak szerint úgysem olvas minket senki. Ezért arra gondoltunk, hogy augusztus végétől egy többrészes sorozatban írunk majd a Fortepan Blogra, és néhány interjút is tervezünk az adományozókkal. Addig pedig, Moholy-Naggyal szólva, “mindenki meglőheti a maga képét”.

De nem fejezhetjük be anélkül, hogy ne köszönnénk meg a képek szerzőinek/tulajdonosainak, hogy részt vesznek ebben a kirakós játékban. Íme, ők azok, akik összerakták nekünk ezt a fél Fortepan-t: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, Anonime, Baráth Endre, Bejczy Sándor, Borbás János, Csermely Károly, Csorba Dániel, Ember Károly dr., Bettina Fabos, Gergely János, Hangosfilm, Hídvégi Zoltán, Jankó Attila, Juli, Jurányi Attila, Kafka Éva, Körmendy Pál, Magyar Zsidó Levéltár, Máté Zsuzsanna, Négyesi Pál, Ongrádi Melinda, Pálinkás Zsolt, Pálinkás Barnabás, Pesti Brúnó, Pohl Pálma, Rados Tamás OSB, Simon Tibor, SK, Storymap.hu, Székely Péter, Szent-Istvány Dezső, Tarbay Júlia, Tari Örs, Urbán Tamás, Varga János, Zichy.

És akik önkéntes munkával szkennelték a képeket (igazából nekik nem így kéne megköszönni a több száz óra munkát): Aradi Alice, Kurutz Márton, Pálinkás Zsolt és Varga János.

Barátsággal: Szepessy Ákos, Tamási Miklós és egy férfi, aki tudja hol a helye