Tóth úr inkább ülne

  • 10 000 forintot kellene fizetnie az erdőkertesi tanárnak, mert nem volt nála a kocsija forgalmija.
  • Pedig már leparkolt, mire megjelent a rendőr.
  • Tóth úr harcos típus, és most már elvből inkább leülné a szerinte igazságtalan büntetést.
  • Kövesse a 444-en Tóth úr és a magyar állam kalandjait!

Tóth Dániel ötgyermekes tanár a Budapesthez közeli Erdőkertesen. 2013 március 26-án reggel autójával átvezetett a közeli Veresegyházára, hogy felszállhasson a Budapestre induló buszra. A Ráday utcai pékség előtt leparkolta és lezárta a kocsit, amikor megállt mögötte egy rendőrautó, kiszállt belőle egy rendőr, és közölte, hogy közúti ellenőrzést tart. Tóth úrnál azonban nem volt ott a gépkocsi forgalmija, mivel azt feleségénél felejtette.

Tóth úr próbált azzal érvelni, hogy ha kell, öt perc alatt a helyszínre tudja hozni a forgalmit, ez azonban nem hatotta meg a rendőrt, aki azonnal kitöltött egy helyszíni bírságról szóló csekket. Tóth úr ezt nem volt hajlandó átvenni, mivel úgy értékelte, hogy amikor a rendőr intézkedni kezdett ellene, gépkocsija már nem volt a közúti forgalom részese. Erre a rendőr a “pszichikai megfélemlítés nevetséges eszközeit alkalmazta”, bekapcsolta az autója piros-kék villogóját, és felemelte a hangját.

Tóth urat azonban ez sem hatotta meg. Tóth úr még a kilencvenes években járt Észak-Írországban, ahol az IRA-nak és a többi terrorszervezetnek köszönhetően polgárháborús állapotok uralkodtak. Az akkor Belfastban szolgálatot teljesítő brit rendőrök joggal érezték magukat folyamatos életveszélyben. Tóth urat egy barátja kölcsönautóval vitte ki a repülőtérre, amikor belefutottak egy közúti ellenőrzésbe. A barátnál semmilyen személyazonosságot igazoló okmány nem volt, és a kocsi papírjait is otthon felejtette. A brit rendőr ezen jót nevetett, elkérte Tóth úr repülőjegyét és útlevelét, belenézett a csomagjaiba, egy kerekes tükörrel végigpásztázta a kocsi alját, majd az ötperces procedúra végén elnézést kért, jó utat kívánt és elköszönt.

A Veresegyházon ellenőrző rendőr azonban nem volt olyan nagyvonalú, mint belfasti kollégája. Tóth úr végül hajlandó volt aláírással igazolni, hogy a forgalmi engedély nem volt nála. Áprilisban aztán levelet kapott az illetékes, gödöllői rendőrkapitányságról, amely tízezer forintos bírsággal sújtotta mulasztásáért. Tóth úr ezen alaposan felidegesítette magát, és hosszú válaszlevelet írt amelyben kitért olyan részletekre is, hogy a magyar rendőrök próbáljanak már meg kevesebb embert agyonverni, és kevesebb békés állampolgárt vegzálni. Valamint hogy ő nem fizet, inkább ül, mivel

embernek, polgárnak, nem pedig talpnyaló alattvalónak tekintem magam, és inkább vállalom az igazságtalan büntetést, minthogy hagyjam magam ostoba, mondva csinált jogi indokokkal nyúzni és fosztogatni és megalázni.

A gödöllői rendőrkapitányság minden bizonnyal megzavarodott Tóth úr harcos kiállásától, mert válaszlevelét fellebbezésként értelmezték, majd gyorsan el is utasították. Július közepén viszont beindult a gépezet, és Tóth úr végre megkapta a bírósági értesítést arról, hogy hajlandóak tárgyalni a bírság elzárásra változtatását. Augusztus 12-én kell megjelennie a Gödöllői Járásbíróságon, ahol öt perc időtartamú tárgyaláson kell részt vennie. Itt remélhetőleg pont kerül az ügy végére, és Tóth úr végre börtönbe vonulhat.

A 444 megállapodott Tóth úrral, hogy harca minden rezdülését követi. Tóth úr rendkívül elszántnak mutatkozott a börtönbe vonulást illetően, arra sem hajlandó, hogy a bírságot közmunkában dolgozza le. A jelenlegi árfolyam szerint 5 000 forint büntetést egy nap börtönnel lehet kiváltani, így Tóth úr két teljes napra számíthat. Drukkolunk neki, hogy sikerüljön.