Amerikában már nem verik a négereket, de még mindig másodrangú állampolgárok a feketék
- Ötven évvel ezelőtt, 1963. augusztus 28-án Marin Luther King a washingtoni Lincoln-emlékműnél 250 ezer ember előtt mondta el a beszédét, ami a modern kori történelem egyik legismertebb szónoklatává vált.
- A fekete polgárjogi mozgalom azóta látszólag győzött, vitathatatlanul jobb ma feketeként élni az Egyesült Államokban, mint amilyen ötven éve lehetett.
- De a társadalmi különbségek ha csökkentek is, bőven nem szűntek meg.
A
és hatásáról rengeteget írtak már, izgalmasabb kérdés, hogy mit ért el a fekete polgárjogi mozgalom az Egyesült Államokban.A felszínen minden nagyszerű: az intézményesült rasszizmus, mint mondjuk az iskolai szegregáció, hivatalosan megszűnt, nyílt utcán ritkán ér bárkit támadás a bőrszíne miatt, fekete az ország elnöke, az igazságügy-minisztere és sok fontos cég vezérigazgatója is.
A haladás tagadhatatlan, King lánya, Bernice King is arról
, hogy az apja örömmel szemlélné az országban végbement változásokat. De nem lenne maradéktalanul elégedett, és ő is úgy vélné, hatalmas munka áll még a társadalom előtt.
A legjobb időszakunkat éljük, és a legrosszabbat. Egyszerre.
-
, az országszerte ismert civil aktivista. Ugyanis hiába a számos látványos siker, a statisztikák lesújtó képet adnak a feketék társadalmi helyzetéről.
Nem lehetünk elégedettek, amíg a feketék fölemelkedése csak annyi, hogy egy kisebb gettóból egy nagyobb gettóba költözhetnek.
- ezt
. És ezen az idézeten keresztül érthető meg a jelen problémája is. Mert bár a látványos rasszista elnyomás valóban visszaszorult, a feketék sok tekintetben még mindig másodrangú állampolgároknak számítanak.
Beleragadva a szegénységbe
Ugyan az elmúlt évtizedekben a fekete és fehér amerikaiak közötti vagyoni különbségek fokozatosan csökkentek, még mindig az a helyzet, hogy
, mint egy átlagos fekete vagy latino család. És ha a különbségek a mostani tempóban csökkennek tovább, még száz év kell, hogy kiegyenlítődjenek a jövedelemkülönbségek.
Az országos átlaghoz képest majdnem kétszer több fekete él a szegénységi küszöb alatt, az összlakosság 15 százalékához képest a fekete közösségen belül ez az arány 27,6 százalékos. A fekete gyerekek egyharmada szegénységbe születik,
, például a
, ahol a feketék több mint fele él szegénységben.Hasonló a helyzet a foglalkoztatással is. Míg az országban 7,6 százalékos a munkanélküliség ráta, a fekete lakosság körében 13,7 százalékos. A különbség pedig évtizedek óta stagnál.Erre
, hogy az afroamerikaik gyakorlatilag egy
folytonos, lassú mozgású recesszióban élnek.
Amiből ugyan kiemelkedett egy fekete középosztály, de
a szegénységben ragadt több millió fekete mellett.A nagyobb városokban színes szegénynegyedek jöttek létre, rosszabb infrastruktúrával, rosszabb közszolgáltatásokkal.
Elég látványos képet ad erről a a
, amin a Dustin Cable etnikai hovatartozásuk alapján más-más színekkel jelölte a városokban élőket, megmutatva az egymást mellett, de külön létező negyedeket. (Az
itt lehet végignézni.)
Kitörés az oktatáson át
- szól a klasszikus recept, csakhogy ezen a téren is vannak bőven problémák. Egy fekete gyerek nagyon jó eséllyel kerül olyan iskolába, ahol főleg csak fekete gyerekek járnak. És mivel a családja nagyobb eséllyel szegény, valószínű, hogy az iskolája is kevesebb pénzből tartja fenn magát. Ezért nem tudják leigazolni a jobb tanárokat, akik inkább a gazdagabb, főleg fehér szülők gyerekeinek fenntartott iskolákat választják.
A magukra maradt fekete és latino diákokat pedig
egyszerűen csak áttolják a rendszeren. Ez derül ki a kompetenciamérésekből is: amíg alsó tagozatban a szövegértési feladatoknál kis különbség van csak a fehér és a fekete fiatalok eredményei között, a különbség jelentősen megnő a középiskola végére. A fekete fiataloknak csak 16 százaléka szerez BA-diplomát, ez közel fele a fehér diplomások arányának.Bizakodásra a tanári szakmában is bekövetkező demográfiai változások adhatnak okot. A
a most a rendszerbe belépő 5900 új tanár 55 százaléka szegény családból és kisebbségi háttérrel érkezik, negyedük első generációs értelmiségi. Közülük a legtöbben annak köszönhetik, hogy eljutottak idáig, hogy iskolás éveik alatt volt valaki, aki támogatta őket. Most ezt tervezik viszonozni.
Börtönkörök
Az emberi jogi szervezetek által legtöbbet kritizált terület az igazságszolgáltatás. Miközben a feketék az Egyesült Államok lakosságának 13 százalékát teszik ki, a börtönbe zárt rabok 38 százaléka fekete.
, illetve feltételesen szabadlábon, mint ahányan 1850-ben rabszolgák voltak. Mindezt úgy, hogy közben a bűncselekmények száma folyamatosan csökken, húsz éve nem volt ilyen kevés gyilkosság az országban. Az igaz, hogy
zajlik éppen, de ez
.Ettől függetlenül azonban a börtönbe zárt feketék száma nem csökken. Többségüket
nevében ítélték el. 80 százalékukat fogyasztásért, csak minden ötödik elítélt volt terjesztő. A kilencvenes években a letartóztattak nyolcvan százalékát marihuána fogyasztása miatt zárták börtönbe,
, miközben persze bőven szívtak a fiatal fehérek is.Ezekről a kisebb súlyú bűncselekményekkel elkapott, elítélt és örökre hátrahagyott fiatalokról írta meg mára
. A jogász Alexander azt bizonyította, hogy a feketék rendre szigorúbb büntetést kapnak olyan kisebb súlyú bűncselekményekért, melyeknél a bíróság elnézőbb a fehér vádlottakkal.És a börtönbüntetéssel nem ér véget az elítéltek meghurcoltatása. Nem mintha ez nem lenne már eleve sok a füvezésért. De sok államban a büntetett előéletű embereket örökre eltiltják a közügyek gyakorlásától, elveszítik szavazati jogukat is. Az alapvető állampolgári jogaiktól megfosztottak közül több mint egymillióan feketék. Többségük nem erőszakos bűncselekményt követett el.Azzal, hogy kiesnek a szavazásból, automatikusan jár együtt, hogy a pártok már meg sem akarják őket szólítani, nekik már ígérni sem nagyon ígérnek semmit.
Az évtizedeken át folytatott hajtóvadászat eredménye az is, hogy
. Az apa hiánya egy egész generációnyi fekete fiatalt érint. Eleve
, a gyér munkalehetőségek és a bebörtönzések miatt pedig sokszor a gyereküket vállaló apák is eltűnnek. Vannak városok, ahol külön
hogy az évekre eltűnt férfiaknak megtanítsák, hogyan lehetnek képesek újra felvenni a kapcsolatot gyermekükkel.Biztató, hogy a hivatalosan a kábítószer-fogyasztók, közvetve pedig a főleg fiatal színes bőrű amerikaiak ellen indított háborúnak lassan vége lehet. Az Egyesült Államokban is
, hogy a fogyasztók tömeges bebörtönzése borzasztóan drága és nem is túl hatékony megoldás. Persze a szövetségi szabályozás egy dolog, a déli államokban működő
meg egy másik.
Sok van még hátra
Polgárjogi aktivisták
, hogy Barack Obama megválasztása után elkényelmesedtek, és egyszerűen leálltak az ügyük képviselésével. Azt gondolták, hogy az első fekete elnök beiktatásával mindent elértek. Olyan szomorú események kellett az eszméléshez, mint
, és Zimmerman felmentése.
A mozgalmak most hangosabbak, mint az utóbbi évtizedekben bármikor. Az amerikai közbeszédben és sajtóban nagyon rég nem esett ennyi szó a bőrszínekről. Martin meggyilkolása, a per, a
, mellyel megsemmisítették az 1965-ös Voting Rights Act négyes cikkelyét, ami a választási diszkriminációtól védte a kisebbségeket, vagy mondjuk a
mind olyan eset, ami élezi a fellángoló vitákat.
Itt van nekünk LeBron James. Itt van Jay Z. Itt van Barack Obama. De nem ők az általános példák. Ami számít, az észrevétlenül áramlik, és ránt le minket.
- nyilatkozta
. Szerinte King is úgy látná ma a helyzetet, hogy a feketék mára szabadabbak lettek, de kevésbé egyenlőbbek.A Pew az évfordulóra időzítve készített
arról, hogy az amerikaiak hogyan látják az etnikai egyenlőség kérdését. A kérdés úgy szólt, hogy történtek-e lépések az Egyesült Államokban Martin Luther King álmának megvalósítása felé. És a válaszadóknak csak a 45 százaléka érezte azt, hogy sok minden történt. 15 százalékuk szerint viszont alig bármi, vagy egyenesen semmi.
Valahol itt tarthat most az Egyesült Államok ötven évvel Martin Luther King beszéde után. Egyre inkább láthatóvá váló színes bőrűek, változó demográfiai trendek, nagyon komplex és érzékeny társadalmi problémák, melyekre még egy fekete elnöktől sem érkezik érdemi válasz, meg egy nyár, ami alatt nagyon sokat tudtak tanulni saját magukról meg egymásról.
A cikk megírásához sokat használtam a Huffington Post tematikus sorozatát, Obama korábbi tanácsadójának, Joshua DuBois-nak az írását, de a témában tényleg számolhatatlanul születtek a jó cikkek mostanában. Adatokért meg érdemes a Pew imént idézett kutatását böngészni.
Magáról a beszédről nagyon jó interaktív oldalt készített a Guardian és a Time is.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.