Most, hogy a britek kiszálltak a buliból, mihez kezd Barack Obama Szíriával?

• Nagy-Britannia kiválása a Szíria elleni koalícióból súlyos csapás az Egyesült Államoknak.
• A háború Amerikában sem népszerű.
• Obama most mégis arra készül, hogy akár egyedül is megtorolja a vegyi fegyverek használatát.
• Hogy Aszad tényleg vegyi fegyvereket vetett be, arra még mindig nincs független bizonyíték.

David Cameron összességében váratlan parlamenti veresége - szerdán ugyan hetven kormánypárti képviselő lázadozása már jelezte a nehézségeket, de úgy tűnt, hogy ezt sikerült kivédeni a szavazás kettébontásával - nehéz helyzetbe hozta Barack Obama amerikai elnököt is.

A Szíria elleni katonai akció ötlete az Egyesült Államokban sem túl népszerű, így Obama kormányának nagy szüksége lett volna rá, hogy a fellépés nemzetközi jellegű legyen. Nagy-Britannia távolmaradásával erre már kevés az esély - a briteken kívül még Franciaországnak lehetnek egy ilyen támadásban értelmesen felhasználható kapacitásai.

A bukás után az amerikai kormány már jelezte, hogy akár egyedül is készek lépni:

Az Egyesült Államok folytatja a konzultációkat legközelebbi szövetségesünkkel és barátunkkal, a brit kormánnyal. Obama elnök döntését az határozza majd meg, hogy mi áll az Egyesült Államok érdekében.

Ezt Caitlin Hayden, Obama nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője mondta. Ez az a testület, amiben az amerikai kormányon belül összecsaphatnak a héják és a galambok. Apropó, héják és galambok, az ő megoszlásuk pillanatnyilag elég atipikus a tanácsban. A beavatkozás legfőbb ellenzője a hadsereg, illetve Martin Dempsey vezérkari főnök. Fő kifogásai:

• Még ha korlátozott csapást is terveznek, az akció nyílt végű - ha nem sikerül elrettenteni Aszadot a vegyi fegyverek bevetésétől, azzal eszkalálódik a helyzet, és az Egyesült Államok lépéskényszerbe kerül.
• Ha eszkalálódik a helyzet, akkor nagyon hiányozni fog a jelenleg még gondolati szinten sem létező exit stratégia, vagyis a válasz a kérdésre, hogy hogyan keveredjenek ki a harcokból.
• Nem teljesen világos az akció célja sem. Obamáék korlátozott csapásról beszélnek, de mi van, ha az nem elég? És mi van, ha a nyomás fokozásával mégis rezsimbuktatássá fejlődik az akció? Mi a terv???
• A végeredmény így az irakihoz lehet hasonló.

A másik oldalon a Demokrata Párt liberális szárnyához tartozó "humanitárius héják" tartoznak, vagyis azok, akik elvi alapon támogatják a megtorló csapásokat. Az ő vezérük egyrészt John Kerry külügyminiszter, aki már hónapok óta fokozná a nyomást Aszadra. A másik Susan Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó. Közéjük tartozik még Samantha Power, az amerikaiak ENSZ-nagykövete, aki a pozíciójához képest szokatlan nyíltsággal már pár órával az augusztus 21-i rakétatámadás után bizonyossággal állította, hogy vegyi fegyvereket vetettek be, és hogy a felelős Aszad volt.

Erre, mármint hogy Aszad vetette be a vegyi fegyvereket - vagy hogy egyáltalán vegyi fegyvereket vetettek be - független bizonyíték még mindig nincs (bár a szaringázra utaló közvetett bizonyítékok meggyőzőnek tünnek). Az amerikai hírszerzés egy lehallgatott beszélgetésre hivatkozik, de hírszerző körökben is van némi bizonytalanság abban, hogy a csapást tényleg a szír vezetés legfelsőbb szintjén rendelték-e el.

Egy napja azt írtam, keddig nem lesz háború. Akkor a késlekedés oka pont a brit belpolitikai helyzet volt, amit Cameron miniszterelnök azzal próbált feloldani, hogy kettébontotta a szavazást a Szíria elleni fellépésről, abban a reményben, hogy az általános felhatalmazást már csütörtökön megkaphatja, a konkrétról meg majd a jövő héten szavaznak. Így, hogy már az első javaslat is elbukott, az amerikaiaknak elvileg nincs miért várniuk. Az biztos, hogy az ENSZ helyszínen tartózkodó és bizonyítékokat gyűjtő ellenőrei a tervezettnél egy nappal korábban, szombaton elhagyják Szíriát. Így elvileg akár már vasárnap elindulhat a támadás.