• A napokban elfogtak egy kémnek hitt gólyát Egyiptomban
• Nem őrültek meg teljesen az egyiptomiak, állatokat már nagyon régóta használnak kémkedésre
• Voltak, akik bombákat akartak csinálni belőlük
• Felmerült az is, hogy állatok irányítsanak rakétákat
• Vagy hogy csirkék fűtsenek egy nukleáris aknát

2007-ben az iráni hadsereg bejelentette, hogy elfogott egy csapat mókust az iraki határnál, az állatokra lehallgató készülékek voltak erősítve. Az elsőre viccesnek és aranyosnak hangzó történet nem feltétlenül utal totális elmebetegségre, bár akár propagandcélokat is szolgálhatott. Nem példátlan ugyanis, hogy állatokat használtak, vagy legalábbis akartak használni kémkedésre vagy fegyvernek.

Idomításuk, szállításuk, tárolásuk, pótlásuk nyilván olcsóbb és sokszor egyszerűbb, mint az embereké. Veszteségként is könnyebben leírhatók, Feltünésmentesen juthathatók el a célponthoz, már ha nem egy böröndöt szerelnek a hátukra, és olyan helyekre is be tudnak jutni, ahová ember aligha.

A hidegháború alatt született a CIA ötlete, hogy macskákból csinálnak lehallgatókészüléket. A program neve Akusztikus Cica (Acoustic Kitty) volt. A terv az volt, hogy macskákat küldenek a Kremlbe és orosz nagykövetségekre, az állatok testébe pedig lehallgatókészülékeket rejtenek.

Az ötlet megvalósítására több, mint húszmillió dollárt költöttek, amire egy, a programban résztvevő kutató évekkel később a fejét csóválva csak annyit mondott, hogy akkoriban az jó sok pénz volt.

Az első bevetésnél, miután a macskát szabadon engedték a kiszemelt épület közelében, egy taxi egyből elütötte a jószágot. A kísérleti macskával a programot is eltemették.Még 1908-ban egy német doktor, Dr Julius Neubronner galambokra szerelt kamerákat. A nagyméretű eszközök miatt könnyedén kiszúrhatóak lettek volna a kémkedeni küldött galambok, de német orvos nem is titkosszolgálati célre fejlesztette ki találmányát, ráadásul a galambok amúgy sem közeli képeket készítettek. Viszont majdnem száz évvel később mindez ihletett adhatott azoknak a kínai kutatókat, akik 2007-ben publikáltak arról, hogy sikeresen ültettek galambok agyába az állat mozgását kontrollálni képes szerkezetet. Ha erre képesek voltak egy kisebb kamerával ellátva, máris megvan az irányítható kiborggalamb kém.

2011-ben a szudáni hatóságok egy keselyűt fogtak el. Bár Szudán bejelentette, hogy a Moszad küldte rájuk a madarat, izraeli ornitológusok bejelentkeztek, hogy ők rakták a az állatra a GPS-készüléket, mégpedig azért, hogy megfigyelhessék az állat mozgásterét.

Ha már Izrael. A tel-avivi reptéren futóegereket használtak arra, hogy terroristákat szagolják ki. A futóegérnek olyan kifinomult a szaglása, hogy megérzi az emberben termelődő adrenalint. Az izraeli terrorelhárítás úgy gondolta, ez nekik éppen jól jön ahhoz, hogy a reptéren elhelyezett, és az utasokra irányított ventilátorok segítségével az egerekkel az izguló terroristákat. A program azért hiúsult meg, mert adrenalin nemcsak a toporgó terroristákban termelődik, hanem azokban is, akik félnek a repüléstől.

Volt, hogy nem csak információkat akartak szerezni állatokkal, hanem egyenesen az ellenség megsemmisítésére használták volna őket.

A második világháború alatt a brit hadsereg nagy ötlete volt döglött patkányokba bombákat rejteni, amiket a németek szénkészletébe csempésztek, a bombák pedig a kazánba jutva robbannának fel. A németek az első bevetésnél megtalálták a patkányokba szerelt bombákat, de az angolok azzal is megelégedtek, hogy ettől kezdve a németek jelentős idejét lekötötte, hogy halott patkányokban kerestek bombákat.

A szovjetek kutyákkal akartak német tankokat felrobbantani a második világháborúban. A kutyákat arra idomították, hogy tankok alatt keressenek élelmet. Takarékosságból ezt parkoló tankokon gyakoroltatták a kutyákkal, élesben viszont az állatok megijedtek a mozgó és hangos járművektől, így visszamenekültek a lövészárkokba, szovjet katonák testi épségét veszélyeztetve ezzel.

A Pearl Harbori támadás után Lytle S. Adams, amerikai fogorvos úgy hitte, Japán ellen denevérekre szerelt bombákkal a leghatékonyabb harcolni. Mivel Eleanor Roosevelt ismerőse volt, így ötlete el is jutott a Fehér Házig. Elmélete szerint japánban a házak nagy része könnyen éghető anyagokból, papírból és bambuszból készült, sok kisebb robbantásból keletkező tűzvész pedig súlyos kárt okozhatott volna nagyvárosokban. A programba még a hadinapalm feltalálója, Louis Fieser is beszállt, külön egy denevérekre méretezett, időzíthető robbanószerkezet kialakításával. A terv szerint a denevéreket repülővel szállították volna a japán légtérbe, az állatokon lévő bombákat időzítővel látták volna el, szabadon engedik őket, aztán a városok különböző részein szétszóródva robbantak volna fel. Előnyt jelentett, hogy a denevérek szeretnek elbújni így nehezen szúrta volna ki őket bárki.

A tesztek, amikben egy modellezett japán várost is felgyújtottak Utah államban, egész hatékonynak bizonyultak, de miután az egész projekt olyan lassan haladt, hogy csak 1945 közepére lett volna teljesen kész, és időközben elszabadult denevérek egy Új-Mexikói támaszpontot is felgyújtottak, a programot leállították és inkább az atombomba kifejlesztésére összepontosították minden figyelmüket. 2 millió dollárt azért így is sikerült elkölteniük.

Afganisztánban először a szovjetek, majd az amerikai csapatok ellen is bevetettek kamikaze tevéket a helyi erők. Ezt a lehető legegyszerűbben kell elképzelni: a tevékre bombákat erősítettek, az ott állomásozók táboraiba küldték, majd a távolból, detonátorral felrobbantották őket. 2001-ben ki is tört egyfajta pánik az amerikai megszállók között, ha tevék kerültek táboraik közelébe.

Marokkó 2000 aknakereső majmot akart az Irakban szolgáló, amerikaiak által vezetett hadtesteknek ajándékozni. Az ilyen majmok nem csak megmutatták volna, hol vannak elrejtve az aknák, hanem rájuk is sétáltak volna. Az amerikaiak visszautasították a gáláns ajánlatot.

A második világháború alatt az amerikaiak galambokat akartak használni rakéták irányítására. Egy lencse mögé helyeztek volna három madarat, és ők többségi döntéssel koordinálták volna a rakéta röppályáját. A lencse a külvilágot mutatta és a galambokat arra szoktatták, hogy csőrükkel a kivetítőn a célpontot bökdössék. Ha a koppintások nem a kép közepét érték, a képernyő elbillent, így a rakéta is irányt váltott volna.

A programot, a kezdeti egész sikeres eredmények ellenére, senki sem vette igazán komolyan, mert mégis csak galambokról volt szó, akik rakétákat irányítottak volna a csőrük kopogtatásával. 25 ezer dollárt azért elköltött az amerikai hadügy, de igazán soha nem lett semmi az egészből.

A hidegháború alatt az angolok sem akartak kimaradni a nukleáris fegyverkezésből. Kitalálták, hogy a Kék Duna mintájára, ami az első brit nukleáris fegyver volt, készítenek egy Kék Fácán nevű nukleáris aknát, ami nem csak a robbanás miatt lett volna pusztító, hanem a robbantási területet is lakhatatlanná tette volna a radioaktív szennyezés.

Elsőre a probléma az volt, hogy télen a bomba létfontosságú összetevői a hideg miatt hatástalanná váltak, így született az ötlet, hogy csirkéket helyeznek a több tonnás szerkezetbe, hogy azok testhőjükkel fűtsék a bombát. Végül elvetették az ötletet.

Háborúkban rengeteg állat volt, akikre nem csak úgy néztek, mint fegyverekre vagy eszközökre, hanem mint bajtársra. Számtalan történet szól életeket mentő kutyákról, az angol hadsereg kecskéjéről és pingvinjéről. A mi kedvencünk mégis a sört vedelő, dohányzó barnamedve lett, aki a lengyel hadseregben szolgált.

Wojtek egy Irakban talált szíriai barnamedve volt, akit örökbe fogadott a lengyel hadsereg. Hivatalosan is besorozták, hogy az olasz hadszíntérre szállíthassák hajóval Egyiptomból, mivel állatok nem lehettek a fedélzeten. A Monte-Cassinó-i harcban nyújtotta a legnagyobb segítséget, ahol muníciómozgatásban vette ki a részét.

A legendák szerint egyszer sem ejtett le semmit.

A táborban együtt lakott a többi katonával, és lassan annyira megszokta az embereket, hogy ő maga is felvett emberi szokásokat. Dohányzott és sört ivott. A háború után egy skóciai állatkertbe került, ahol gyakran látogatták lengyel katonák.

Vargyai Viktor