• Sok szó esik arról, hogy éppen hogy áll a harc Bassár el-Aszád kormánya és a lázadók között, de arról nem sokat írtak, hogy mi vezetett a lázadáshoz.
• William R. Polk külpolitikai szakértő (aki az egyik legjobb amerikai elnök, James K. Polk leszármazottja) az Atlanticen írta meg, hogy miből lett a szíriai polgárháború.
• A klímaváltozás hatása ott annyira durva volt, hogy több év szárazság után a kormány tehetetlenné vált, és kitört a káosz.

Polk többek között ír a gáztámadásról, hogy ki lehet a felelős érte, és kinek állhatott érdekében, illetve hogy Amerika mit nyerhet a katonai beavatkozással. Ezek mind érdekesek szempontok, de a legizgalmasabb az a rész (6.), amiben arról ír, hogy mi vezetett a lázadásig.

A kiszáradt ország

Szíria társadalma mindig is széttöredezett csoportokból állt, az egyes népcsoportok külön területeken éltek, és nagyon keveset érintkeztek. A háború előtt a lakosság vallás szerinti megoszlása nagyjából így nézett ki:

1. szunniták (60 százalék),
2. keresztény (14 százalék),
3. alavida (12,5 százalék),
4. kurd (10 százalék)
5. és néhány kisebb síita csoport.

A köztük kitört háborúskodás a hirtelen klímaváltozás miatt tört ki: 2006 és 2011 között aszály dúlt az országban. Szíria nagy részén az éves csapadékmennyiség 20 centi alá esett, tehát a nem öntözéses gazdálkodáshoz minimálisan szükséges szintet sem érte el. Ezért a gazdák több tízezer új kutat ástak, viszont így addig csökkent a talajvíz szintje, ahonnan már a szivattyúik sem tudták felhozni a vizet.

Emiatt egyes területeken megszűnt a mezőgazdaság, máshol pedig a termés a negyedére csökkent, ráadásul az élőállatok 85 százaléka elpusztult a szomjúságtól. Farmerek százezrei adták fel, és mentek a nagyvárosokba keresni valami munkát, ami már akkor alig volt, és valamennyire hozzáférni a súlyosan megcsappant élelmiszer-tartalékhoz. Külső megfigyelők (ideértve az ENSZ szakértőit) úgy becsülték, hogy Szíria 10 millió vidéki lakosából 2-3 millióan süllyedtek mélyszegénységbe.

Az otthonukat elhagyó szíriaiaknak nemcsak egymással kellett versenyezniük a munkahelyekért és a szűkös élelmiszer- és vízforrásokért, hanem a külföldi bevándorlókkal is: 250 ezer palesztinnal és 100 ezer, az iraki háború elől menekülő emberrel. Az addig jómódú gazdák örülhettek, ha utcai árusok vagy járdaseprők lehettek. És ahogy a kétségbeesés nőtt, a túlélésért folytatott versenyben ellenségeskedés tört ki a csoportok között.

Túlélni Szíriát

A FAO (az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete) szíriai képviselője a „káosz” és a „társadalmi pusztulás” miatt 2008 novemberében a USAID-hez fordult segítségért, megjegyezve, hogy a szíriai agrárminiszter szerint az ország kapacitásait meghaladja az a társadalmi és gazdasági káosz, amit a szárazság okozott. Aztán a WikiLeaks közölte a dokumentumot, ami szerint nemet mondtak a kérdésre.

Aszád kormánya csak súlyosbította a helyzetet: elcsábulva a búza magas világpiaci árától, eladták az ország búzatartalékát. 2006-ban 1,5 millió tonna búzát adtak el, kétszer annyit, mint az előző évben, 2007-ben eladták azt a keveset, ami még maradt, és 2008-tól a szárazság végéig már importálni kellett a búzát, hogy az emberek ne haljanak éhen.

A rémült, dühös és éhes egykori gazdáknak csak egy lökés kellett ahhoz, hogy éhséglázadásba kezdjenek. Ezt 2011. március 15-én meg is kapták, amikor Daraában egy viszonylag kis csoport tüntetni kezdett a kormány ellen, amiért nem tudtak mit kezdeni a nyomorral, és erre a hatalom ahelyett, hogy beszélt volna velük, lecsapott rájuk, mint felforgatókra. (Aszádék, akik 1971 óta irányították az országot, sosem voltak híresek a társadalmi érzékenységükről.) A rendőrség fellépése olaj volt a tűzre, és országszerte lázadások törtek ki.

A katonaság sem tudta ezeket megfékezni, mivel a lázadókat külföldről érkező iszlamisták és a Perzsa-öbölből jövő pénz és fegyverek segítették. A kormány eddig az ország területének 30 százaléka és a lakosság fele fölött vesztette el az uralmát. Mára több mint 100 ezren haltak meg, 2 millióan menekültek külföldre, és Szírián belül 4,5 millióan kellett elhagyniuk az otthonukat.

A polgárháború mostanra állóháborúvá vált: a kormányt nem lehet elpusztítani, a lázadókat nem lehet legyőzni. Az oka nemcsak katonai, hanem részben gazdasági és politikai. A kormányt még mindig támogatja a muszlim lakosság nagy része, ami ráadásul egységesebb, mint a széttöredezett lázadók. Ráadásul Aszadnak van egy viszonylag stabil közigazgatási rendszere, míg a lázadók győzelem esetén nem tudnának felmutatni alternatívát.

És a víz miatt ennél még sokkal nagyobb háborúk is jöhetnek.

(via Energiaklub)