• A Microsoft 7,2 milliárd dollárért megveszi a Nokia mobiltelefon-részlegét.
• Ez nagyon sok pénz.
• Miért jó ez a Microsoftnak?
• Miért jó ez a Nokiának?
• Miért jó ez nekem?

Az elmúlt néhány év nem volt egy diadalmenet a Microsoftnak. Bill Gates kiszállásával Steve Ballmer hibát hibára halmozott, és ha tönkre nem is tette a céget, béna akvizícióknak és a még bénább hardverstratégiának (lásd Surface) nagy szerepe volt abban, hogy a Gates által felépített vállalatot egyre kevésbé emlegessék egyeduralkodó technagyhatalomként. A Ballmer-korszak a Vanity Fair híres cikke nyomán A Microsoft elvesztegetett évtizede néven vonult be a történelemkönyvekbe, és most ott tartunk, hogy Microsoft-szoftvert, mondjuk Windowst használni legfeljebb a szükséges rossz kategóriába tartozik, windowsos mobiltelefont használni meg inkább

ciki.

Az elmúlt néhány év nem volt diadalmenet a Nokiának sem. A finn cég nem is olyan régen még több mobiltelefont adott el, mint a versenytársai együttvéve, és 2007-ben még a Nokia gyártotta a világon eladott okostelefonok felét. Aztán jött az Apple az iPhone-nal, a Google az Androiddal, a Samsung és a HTC az androidos telefonjaival, és mostanra a Nokia az okostelefonok kevesebb mint 5 százalékát adja el a világon. Az sem segített rajta, hogy két és fél éve szövetkezett a Microsofttal: Nokiát használni a fejlődő világban legfeljebb a szükséges rossz, a fejlett világban inkább

ciki.

Most, hogy a Microsoft 7,2 milliárd dollárért, vagyis nagyjából másfél csilliárd forintért megvette a Nokia mobilüzletágát, az a kérdés, hogy a két uncool, untrendy, botladozó cég többre megy-e együtt, mint eddig külön.

Nem lesz egyszerű. Mintha az NB II-ben botladozó, nagy múltú Vasas hirtelen elhatározná, hogy megszerzi a szintén NB II-ben botladozó, nagy múltú ZTE FC-t játékosostul, öltözőstül, mínusz az izzadt sportszárak, és együtt akarnának nekimenni a BL-ban a Barcelonának. Nem elképzelhetetlen, de egy kis idő az biztos kell hozzá.

Főleg hogy a Microsoft és a Nokia együttműködése eddig egész egyszerűen nem jött be. A Mashable grafikonján jól látszik, hogy a 2010-es összefogás után továbbra is megállíthatatlanul zuhantak a Nokia okostelefon-eladásai. Következésképp a Microsoft eladásai is zuhantak, és csak azért nem nagyobb mértékben, mert már úgy is olyan alacsonyan voltak, hogy már nem nagyon volt honnan lezuhanniuk.

Kinek jó ez?

A felvásárlás elvben most is ugyanolyan logikus, mint az együttműködés bejelentése volt 2010-ben. A Microsoft szoftverben utazik, a Nokia hardverben, miért ne kezdenének egymással valamit? Mások is ezt csinálják: alig egy hónapja, hogy a szoftverben erős Google megvette a Motorolát. A kérdés csak az, hogy megy-e valamire egy szoftverben erős cég egy hardverben viszonylag gyenge partnerrel: az utóbbi években talán a csúcs-Lumia kivételével sem a Nokia, sem a Motorola nem csinált semmi olyat, amire vágyni lehetett volna úgy, ahogy egy iPhone-ra vagy egy Galaxyra vágyik az ember.

A Microsoftnak rövid távon azért éri meg megvenni a Nokiát, mert a cég eddig kevesebb mint 10 dollárt kapott a szoftver fejében minden egyes eladott Nokia után, és ha az övé a cég, a profit is nyilván nő. Hosszú távon meg azért, mert reménykedhet benne, hogy végre képes lesz házon belül előállítani egy olyan mobiltelefont, amit valaki meg is vesz. Hogy ezért sok volt-e a 7,2 milliárd dollár, az majd kiderül.

A Nokia szempontjából egyértelműbb a helyzet: a Microsoft a cég életét és a 32 ezer alkalmazott állását mentette meg a felvásárlással. Hálásak lehetnek neki. A Nokiának mobiltéren elképesztően rossz számai voltak, az elmúlt negyedévben kiderült, hogy nemcsak az okostelefoneladások csökkentek 24 százalékkal az előző évhez képest, hanem az afrikai és ázsiai piacokon hagyományosan jól szereplő butatelefonokéi is, ráadásul sokkal nagyobb mértékben, 39 százalékkal.

Mi került egy bukóban lévő cégben egybillió-hatszáznegyvenhat milliárd forintba?

A Microsoft egyrészt vett magának 32 ezer munkatársat. Másrészt mostantól hozzáfér egy csomó szabadalomhoz, amit a Nokia jegyzett be, és használhatja a különösen a magyar piacon jól csengő HERE térképalkalmazáshoz, aminek értékét nehéz forintosítani. Persze van, aki szerint a Nokia felvásárlásának az égvilágon semmi értelme nincs, vagy legalábbis erősen kell gondolkodni, mire az ember talál egyet-kettőt.

A két cég az elmúlt két és fél évben is hűséges partner volt: a Microsoft nem kurválkodott túl sokat, vagyis a Nokián kívül nem nagyon adott más cégnek mobilszoftvert, és a Nokia sem kurválkodott, például nem gyártott androidos telefont.

Mikor lesz ebből valami?

2013 2. negyedévében a windowsos okostelefonok összesen 3,7 százalékot csíptek ki maguknak az összeladásokból. Ezt a rettenetes számot a Microsoft 5 éven belül, tehát 2018-ra 15 százalékra szeretné növelni. És, ahogy a Gizmodo megjegyzi, öt év nagy idő a mobiltelefóniában: öt évvel ezelőtt például az iPhone épp hogy elindult, a Blackberry volt a vágy titokzatos tárgya, és 2008-ban jelent meg az első androidos mobil, a HTC Dream. A Microsoftnak ugyanilyen esélye van arra, hogy ha mindent jól csinál, öt év múlva mindenki windowsos telefon után ácsingózik majd.

Ebben segíthetnek a hűséges nokiások: a New York Times blogja azt jósolja, hogy amikor a late adopter butatelefon-tulajdonosok idővel óhatatlanul okosra váltanak, kéznél lesz a jól ismert brand, és az ázsiai meg afrikai mobilozók természetszerűleg hűségesek maradnak szeretett Nokiájukhoz.

Hogy jó-e, vagy nem, még nem tudni, mindenesetre a Microsoft kütyürészlegének feje a megegyezés értelmében az a kanadai származású Stephen Elop lesz, aki az három évben az első nem-finnként vezette a Nokiát. És mivel 2008-tól 2010-ig ő is a Microsoftnál dolgozott az üzleti divízió élén, sokan azt gyanítják, hogy jövőre ő kerül a távozó Ballmer helyére. És ha ez így lesz, akkor tökéletesen igazuk lesz azoknak a konspirációselmélet-hívőknek, akik már 2010-ben megmondták, hogy a Microsofttól érkező Elop, egyben a redmondi cég nyolcadik legnagyobb részvényese, nem más, mint trójai faló, akinek az a célja, hogy a Microsoft érdekei mentén irányítsa a Nokiát. Hát tessék.