Emlékeznek? Biztos nem. A Facebook áprilisban jelentette be, hogy ezentúl kísérleti jelleggel fizetni kell az idegeneknek küldött üzenetekért. Pontosabban azért kell fizetni, hogy a nem ismerősöknek küldött levél a Messages mappán belül közvetlenül az Inboxba kerüljön, amit mindenki olvas, és ne az Other (egyéb) mappába, amit meg senki. Sokan azt se tudják, hogy van olyan.

De hiába jelentették be áprilisban, alig vette észre valaki, és még a sajtó egy része is

kacsának nevezte a kísérletet.

Nem csoda, épp annyira hihetetlennek tűnt az egész, mint az összfizetős Facebook réme. Viszont tényleg bevezették. Ennek megfelelően még mostanában is nap mint nap sikolt fel valaki, hogy úristen, van olyan, hogy Other mappa? És oda nekem jöttek üzeneteim? Próbálják elsütni társaságban, garantált az azonnali telefonnyomkodás, majd a hűházás.

Hihetetlennek tűnt, pedig logikus. A Facebook fél éve azzal indokolta a lépést, hogy túl sok a spam, és a fontos emberek, mint például az alapító Mark Zuckerberg, belefulladnak a leveleikbe. Akkor azt mondták, hogy egy-egy üzenet megfelelő helyre küldéséért 1-től 15 dollárig bármit kérhetnek, és hogy az ár a címzett fontosságától (értsd: elérhetetlenségétől) függ majd. Illetve hogy a Facebook arra is vigyáz, hogy a célszemélyek ne fulladjanak bele a fizetett levelekbe, ezért csak heti egy ilyen üzenetet kapnak majd. Ami egyébként szintén nonszensz: ha öten írnak Mark Zuckerbergnek egy-egy álláskereső levelet, akkor hiába fizetnek érte akármennyit, lesz olyan, akinek a levelét akkor is csak öt hét múlva kapja meg. És arra sincs semmi garancia, hogy a címzett elolvassa a levelet. Arra meg főleg nincs, hogy válaszol is rá.

Hivatalos árlista tehát nem létezik, viszont a facebookozók egyre gyakrabban szaladnak bele a figyelmeztetésbe: ha nem fizetnek, az Other mappába kerül a levél. Na de mennyi az annyi?

Zuck: 100 USD

Volt már olyan, hogy valaki látott valakit, aki készített egy screenshotot arról, hogy 100 dollárért küldhetett volna levelet Mark Zuckerbergnek. Itt van:

A Facebook tőlem speciel egy vasat sem kért, vagyis nem ajánlotta fel, hogy az Other mappa helyett Zuckerberg Inboxába küldi a levelet, de ez persze nem jelent semmit. Különböző accountokról próbálkozva más-más eredményre jut az ember: van olyan, egy Salman Rushdie-nak küldött célzott levél 230 forintba kerül, és van, hogy semennyibe, de akkor szinte biztos, hogy soha nem olvassa el.

Random toplista:

• Salman Rushdie író: 230 Ft
• Tom Daley műugró: 244 Ft
• Bérczesi Róbert zenész: 61 Ft
• Orbán Ráhel turisztikai szakember: 65 Ft
• Karácson Tamás (Fluor Tomi) zenész 62 Ft
• Szikora Róbert zenész: 62 Ft
• Zimány Linda celebritás: 62 Ft
• Kis Grófo (vagy Grofó, vagy Grófó, Kozák László) zenész: 932 Ft

Az árakban semmilyen rendszert nem lehet felfedezni azon kívül, hogy a magyar celebek egy része 61-65 forintba kerül (a pontos összeg valószínűleg a forintárfolyamtól függ), a többi meg Pataky Attilától Deutsch Tamáson és Alföldi Róberten át Oravecz Nóráig ingyen van. Kivéve Kis Grofó (vagy Grófó), akinek 932 forintért lehet célzott üzenetet küldeni. Mármint bizonyos accountokról.

Akinek van kedve, próbálkozzon, és ha viccesen nagy összeget talál, küldje el a screenshotot a szerk@444.hu címre, és felvesszük a toplistára. Addig Kis Grófo (vagy Grofó) ül a trónon.

Felháborító szemétség, vagy ez a jövő?

Innen már csak az olvasson tovább, akit tényleg érdekel: amennyire fel lehet háborodni egy ilyen fizetős rendszeren, és amennyi lájkot be lehet gyűjteni a Facebookon egy jól irányzott Facebook-ellenes hőbörgéssel, annyi értelme is lehet az egésznek, ha jól csinálják.

Biztos rémlik valami a postának nevezett intézményről, ahol fizetni kellett azért, hogy az üzenetek eljussanak a címzetthez.  A postai díjszabást alapjában véve két tényező alakította: a távolság és a sürgősség. Légipostával Új-Zélandra sokba került egy levél, sima levélként ide Pécelre meg kevésbe került.

A neten a postázás költségei elhanyagolhatók, de nagy tételben rengeteg pénzbe kerül az, ami egyébként ingyenesnek tűnik. A Google vagy a Facebook kisvárosnyi szerverparkokat és programozó-hadseregeket tart fenn óriási költséggel, amit úgy próbál behozni, ahogy tud: reklámokkal, illetve más fizetős konstrukciókkal.

Akármit mond a Facebook a spamszűrésről, a fizetős üzenetküldés végső soron nem más, mint egy újabb revenue stream, bár igaz, hogy ebben az átláthatatlan és esetleges állapotában gyakorlatilag használhatatlan. De nem kizárt, hogy ha rendesen átgondolják, lehet belőle rendes pénzt csinálni, ugyanazon az alapon, amin a posta működött: távolság, sürgősség.

• Egy normálisan működő fizetős mailrendszerben a fizikai távolság eljelentéktelenedik, viszont ott a társadalmi értelemben vett távolság: minél több ismerősön át jutok el a címzetthez (degrees of separation), annál többet lehet kérni a kézbesítésért. (Ha ragaszkodunk a postás analógiához, akkor azért, hogy a postás ne a lábtörlő alá dugja a levelet, hanem bele a postaládába.)
• Ennél is jobb megoldás az a fajta súlyozás, amit a Facebook április óta pedzeget: aki sok levelet kap, azt nehezebb elérni, és minél nehezebb, annál többet kell fizetni azért, hogy a levél a halom tetejére kerüljön.
• Jöhetnek a fizetős címlisták, a garantáltan célba jutó, a garantáltan elolvasott, sőt a garantáltan megválaszolt levelek.
• Levélárverés: tessék licitálni, mennyit ér önnek, hogy Kis Grofó (vagy Grófo) biztosan megkapja a rajongói mailt.
• És akkor majd valaki megint feltalálja az emailt, ami ingyen van, de az még legalább húsz év. Addig lehet ezen az egészen meggazdagodni.