Az internetet azért találták fel, hogy másokon nevessünk és mások magánéletében turkáljunk. Ezt a két alapvető emberi igényt a legjobban úgy lehet kielégíteni, ha bepillantunk vadidegenek magánéletébe. Na de ki lenne olyan hülye, hogy a teljes internetnek kiteregesse a magánéletét? Az ingatlanhirdetéseket feladók, azok.

Az elképesztő lakáshirdetések gyűjtése nem teljesen új jelenség az interneten, így éppen ideje volt, hogy valaki megcsinálja a magyar mutációt. A szép nevű Geccodejoakecod mikroblog már fél éve elindult, azonban csak a nyáron pörgött fel igazán, mostanra pedig kötelező olvasmányává vált mindenkinek, aki szereti a szépet.

Valamiért a magyar ingatlanok hirdetői nem érzik igényét annak, hogy lakásuk vagy házuk legszebb arcát mutassák a potenciális vevőnek. Persze van, amelyiknek eleve nincs is szép arca, de amelyiknek lenne, azt is el lehet csúfítani néhány borzasztó fotóval. Ha pedig véletlenül jól sikerültek a képek, az ingatlanosok speciális nyelvén fogalmazott szöveggel akkor is haza lehet vágni a végnyereményt.

A mikroblog két gazdájának jellegzetesen gyilkos odaszúrásai sokat dobnak az eleve zseniális alapanyagon. Éreztem, hogy a két szerzőnő, a névtelenséget választó K. és F. tudnak érdekeseket mondani a magyar belsőépítészetri megoldásokról és az ingatlanpiacról, így feltettem nekik néhány kérdést.

K: Enteriőrbuzi macskás vénlány.

F: Egy viszonylag ismert popénekes vagyok, úgyhogy nem is mennék részletekbe.

K: F. volt az, aki kimondta, hogy ideje lenne megcsinálnunk. Végül ő meg is csinálta, én meg gyorsan bekönyörögtem magam.

F: Egy időben sokat nézegettem házakat mindenféle valóságos igény nélkül, és annyi baromságot láttam, hogy meg szerettem volna mutatni másnak is. Egyébként gyűlölök a neten nézelődni, sosem érdekelt.

K: Mivel lakást keresek, az estéim és a szabadnapjaim nagyjából ezzel telnek.

F: Néha egy óra alatt annyi mindent találok, hogy utána napokig rá sem nézek. Mivel nagyon szórakoztat az egész, néha 2-3 órát is elszarok vele. Persze szigorúan munka után. Ja, nem.

K: A legtöbb ingatlant kínáló oldalon a kérók 90%-a értelmezhetetlenül szar. Az emberek képtelenek meglátni a lehetőségeket, kényszeresen felezik le ocsmány galériákkal a nagy belmagasságú lakásokat, önként zárják magukat nyomasztóan kicsi konyhákba, és nem hajlandók kiverni a falakat. És hogy utána milyen bútorokkal rakják tele, az megint egy nagyon szomorú történet.

Az eladó lakások között nagyon sok olyan van, amit örökölt valaki, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy kipakolja a nagypapa szétfingott fotelét, mielőtt lefotózza.

Pedig egy kiürített lakásban sokkal jobban el tudja képzelni magát a lehetséges vevő, mint egy ilyenben. Arról már nem is beszélek, hogy ha lenne minimális agya az eladónak, vagy az ezért fizetett ügynöknek, akkor nemcsak a ruhákkal telepakolt szárítót húzná ki a képből, hanem mondjuk rendes fotókat készíttetne, és nem kézzel összebaszott tervrajzokat rakna fel, hanem egy normálisat, amin ne adj’ isten még azt is jelöli, hogy melyik a főfal, bélelve van-e a kémény, és hasonlók. De a fotók felénél belóg egy koszos bugyi, és minden fürdőszobáról készült képen van egy felmosórongy vagy egy lavór a kádban. Amúgy persze, van jó kéró is, de az nem a mi profilunk.

F: Tegnap 45 percen keresztül nézegettem és semmibe nem tudtam belekötni. De a valóságot az fedi, ha azt mondom, hogy az eddig megnézett több ezer hirdetésből szerintem kettő volt olyan, amibe beköltöztem volna (ha mondjuk felújítom vagy átalakítom előtte).

Nem az a gáz, hogy valakinek nincs pénze. Rengeteg ingatlan van vidéken, ahol persze ízlés sincs, de főleg pénz nincs, és ez tökre nem vicces, ilyet nem is posztolok. Nekem az egész családom borsodi és kábé a családtagjaim kecójaiból egy évig megélne a blog.

Szeretem viszont a 250 millió pluszos hirdetéseket, mert itt már nem lehet kifogás a pénz. A múltkor egy ingatlanos oldal kezdőlapján találomra ráböktem arra, hogy ceglédi ingatlanok, mondván, hogy Cegléden biztosan egy csomó szar dolog lesz. Ezt így soha nem mondanám senkinek, nem is gondolom, hogy aki Cegléden lakik az prosztó, de döbbenetes volt, hogy 10 hirdetésből 10 volt ízléstelen szar.
Persze van, ami nem pénzkérdés: például a falak színe, vagy a dekoráció. Azt gondolom, hogy ha nincs műkő borítás valahol, az is valószínűleg olcsóbb, mint ha van. A magyar specialitások szerintem a műkő és a lambéria, pedig biztos vagyok benne, hogy ezek nélkül sokkal boldogabb hely lehetne a Föld. A másik dolog, hogy egy csomó lakás olyan, mint egy raktár. Nagypapától jött egy ilyen barna plüss fotel, megy a nappaliba, de ha Gizi nénitől két nap múlva jön 3 darab Flair kerti szék, akkor az megy a barna plüss mellé. Minden jöhet, mindegy, hogy van-e funkciója, van-e hely vagy illik-e a szobába. Olyan, mintha az emberek agyában nem működne az a szűrő, hogy mi passzol meg mi nem, és most nem a trendi színkombinációkról beszélek, hanem arról, hogy a mikróra nem teszem a tévét és arra a sámlit és arra a vázát. Vagy hát végülis mindent lehet, csak akkor jön hozzánk, a Geccora.

K: Engem a konyhák és a hálók nyűgöznek le a legjobban. Előbbiek azért, mert a magyarok imádnak oda egyáltalán nem illő, és funkciótlan elemeket használni, így egy jó boltívet vagy műkő díszítőelemeket. A hálók meg gyakran olyan picikék, hogy nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet ott aludni, ráadásul a berendezés sokszor gyermeteg vagy röhejesen szexiskedő.

F: A fürdőszobák a leggázabbak. Mondom ezt úgy, hogy életem nagy részében ronda fürdőszobás lakásban éltem, a mostani se egy világvárosi, anyáméról meg ne is beszéljünk. Talán azért van ez, mert egy átlagos csempeboltban elrettentő a választék. Még ha az árat figyelmen kívül is hagyom, a csempék 98%-a olyan, hogy legszívesebben kalapáccsal aprítanám. Nem szeretek olyat mondani, hogy a márványmintás csempe gáz de szerintem lehetetlen jó összhatást kihozni belőle. Ha nekem nincs pénzem, akkor veszek sima fehéret és kitalálok valami truvájt 4 forintért. De valamiért az emberek nem szeretik a szimplát, pedig néha sokat segítene rajtuk.

K: Ezen F. képalája miatt ma is nagyon tudok röhögni, Ezt meg annyira hihetetlen, hogy bárki komolyan gondolta.

F: Nekem általában azok a kedvenc posztjaim, amikre 2 like jön. Amikor ezeket írom, általában könnyes szemmel röhögök a saját szellemességemen. Jobban szeretem a képet a szövegnél, de néha elképesztő gyöngyszemekre talál az ember magában a leírásban is. Külön imádom az ottfelejtett embereket.Két kedvencem ez és ez.

K: Igen, van egy csomó olyan is, amit már eleve úgy találok, hogy az archív hirdetések között szerepel, tehát nyilván elkelnek. Ráadásul mivel a kérók 90%-a tényleg képtelenül szar, biztos sokan úgy vannak vele, hogy megcsinálják a saját ízlésük szerint, ami ugye sokszor szintén nem szokott túl jól sikerülni.

K: Ha jól van berendezve, akkor kölcsönkérnék egy megfelelő objektívet, vagy direkt fotóst kérnék meg, hogy csináljon olyan képeket, amin reálisan látszanak a lakás adottságai. És nem szépítgetve, azzal a vevő idejét is rabolom, és én sem vagyok beljebb, mert lehet, hogy oda tudtam csalni, de ha odajön, és nem azt kapja, amit várt, akkor joggal ideges lesz, és nem fogja csak azért megvenni, mert a képeken jól nézett ki. Előtte nagyon kitakarítanék, és elraknék minden nem oda illő személyes tárgyat. Ha lelakott bútorok lennének benne, azokat előbb elvitetném.

Egy teljesen felújítandó lakásnál felesleges bármit takargatni, úgyis leírjuk, hogy helló, pénzt fogsz rá költeni.

Így a fotókon arra koncentrálnék, hogy aki fogékony erre, meglássa benne a lehetőségeket, hogy hogyan tudná magának megcsinálni. Ha csak apróbb javítanivalók lennének, azokat még eladás előtt megcsináltatnám. És a legfontosabb: mindent leírnék, ami a vevőt érdekelheti. Ha egy tulajdonos, aki még sosem adott el lakást, ezt bénán csinálja, még megbocsátható, de amikor egy ingatlanos rak ki egy hirdetést két képpel és három sorral, amiből max az derül ki, hogy csicseregnek a madarak reggel, és egy igazi mediterrán gyöngyszemmel van dolgunk, az alkalmatlan a munkájára.
Egyébként ha találnék jó ingatlanost, megbíznám inkább őt az eladással, mert ez elég sok időt vesz igénybe.

F: Szerintem nagyon fontos, hogy őszinte legyen az ember. Én pl. adtam el úgy lakást 12 óra alatt, hogy földszinti, udvari volt, gyakorlatilag az év 365 napján egész nap lámpafénynél lehetett csak létezni. Igaz, nem írtam bele a hirdetésbe azt, hogy borzasztóan sötét, de azt sem, hogy világos. Odaírtam, hogy földszinti, udvari, minden kép lámpánál készült. Amikor eljöttek megnézni, külön kihangsúlyoztam, hogy ide soha nem süt be a nap és nappal is sötét van.

Itt is, mint szerintem az élet minden területén az lenne jó, ha az emberek empatikusak lennének: az eladó belegondolna abba, hogy valaki ebben a lakásban fog lakni, ide fog hazajönni 12 óra pénztárosi munka után vagy itt akarja lefektetni az első csaját.

Nagyon fontos szerintem, hogy minden info rögtön megtalálható legyen a hirdetésben, ne kelljen külön telefonálni azért, hogy mennyi a közös költség vagy azért, hogy be van-e vezetve a csatorna. És kép, kép, kép! És ne a nagymamáról a fotelban, hanem a szobákról, minden oldalról.

K: Hát mondhatnám, hogy találkoztam már rendes, a munkáját kifogástalanul végző ügynökkel, de ez nem lenne igaz. Szerintem amelyik úgy fogalmaz, ahogy, egyszerűen nem fogja fel, hogy nem a jópofáskodásra kíváncsi a vevő, illetve hogy ezzel nem emeli ki a hirdetését a többi közül. Nekik azt javasolnám, hogy húzzák ki azt a részt, hogy “kifejezetten ajánljuk fiataloknak, akiknek számít a belváros közelsége és akik szeretik az intim szférájukat saját arcukra formálni”, és írják be ehelyett a sor helyett, hogy mikor cserélték utoljára a vezetékeket, mennyi a társasház tartozása, és hogy hova néznek az ablakok.

F: Nem érzem azt, hogy a társadalom megveti őket. Sajnos ez is egy olyan munka (vagy lehet, hogy nem sajnos), ahol nagyon sokféle képzettségű és lelkületű ember egy hét alatt elvégzi a tanfolyamot és már hétfőtől indul is melóba, de ettől még nem mondanám, hogy ez egy olyan kaszt, akiknek a moziban külön kellene ülni.

Egy ingatlanos akkor jó, ha precíz és rugalmasan tud gondolkodni, megfigyeli, hogy a vevőnek mi jön be egy lakásban és abból indul ki.

Életem egyik legjobb lakását úgy vettem meg, hogy valami egész más paraméterű lakásnál megjegyeztem, hogy túl sötét és én fényárban szeretnék úszni. Erre mondta az ingatlanos, hogy na akkor mutatok én magának olyat… és nekem bejött. A legtöbb ember nem vette volna meg mert rohadt meleg volt és lehetetlen volt besötétíteni, de nekem ez kellett.
Egyértelmű, hogy a paneleket is tanfolyamon tanulják és valószínűleg még senki nem szólt nekik, hogy ez gáz. Az X Faktorban is azt hiszik a gyerekek, hogy rá kell feküdni a zsűri asztalára.

K: Hogy a magyarok még mindig csak kivenni szeretik a pénzt, bármibe belerakni azt vagy egy kis energiát, azt nem bírnak.

F: Én azt, hogy úgy tűnik, az emberek nagyon igénytelenek még akkor is, ha az otthonukról van szó, ahol elvileg jól kellene érezniük magukat. Elképesztő helyeken laknak emberek, és még döbbenetesebb, hogy néha úgy tűnik, alacsonyabb árért képesek nap mint nap egy sötét, nedves, ízléstelen, hangos vagy más módon nyomasztó lakásba/házba hazamenni.

K: Még annyit tennék hozzá, hogy Budapest tele van iszonyú jó adottságú lakásokkal és gyönyörű házakkal, olyan jó lenne, ha ezek nem barbárok kezei közé kerülnének! Bárcsak az otthonaink csak fele olyan faszák lennének, mint a városunk.