Tisztességes idéző- és gondolatjel-szabályokat követel a „magyarság” – MOST!!444!!!

Orosz "kolléga" (helyesen: „kolléga”) a Cink.hu nemzetközitartalom-belapátolója (figyelik a kötőjelezési és összetettszó-alkotási képességemet?) fedezte föl nem kevés egyesült államokbeli – tudták, hogy így kell írni? őrület! – segítséggel, hogy 25-én van a Nemzeti Központozásnap. Nem magyar nemzeti, hanem egyesült államokbeli nemzeti. (Hah, az amerikai – „európai” kettős mércével mérve – az nem is nemzet, hanem olyan izé. Koktél.)

Ennek "kapcsán" (helyesen: „kapcsán”) szeretnék rámutatni egyre s másra (vagy: egyre-másra). Központozásunk aktuálisan égető problémáira. Sőt: visszásságaira.

Manapság, amikor az internet számítógépes világhálózata jelen van életünk valamennyi területén, újra és újra megkerülhetetlen problémát okoz, hogy az úgynevezett számítógépes operációs rendszereket javarészt egyesült államokbeli szakemberek készítik, ennek megfelelően tehát a számítógépek „anyanyelve”  angol. Na most, mint azt figyelmes olvasóink bizonyára észrevették, az angol helyesírás számos területen radikálisan különbözik a magyartól.

Először is ott van az ékezetes betűk bonyolult problémája. Súlyos évtizedekbe került, amíg a számítástechnika valamennyire kezelni lett képes. Ma sem mondhatjuk, hogy teljesen megoldott, például a közelmúltban divatossá vált Google fontok legnagyobb része nem tartalmazza a teljes közép-európai karakterkészletet (nincs bennük hosszú ű és ő betű).

Szóval már ezek az ékezetek is halálra bonyolítják a dolgokat, rendes öreginternetező például csak ekezet nelkul levelez, mert ugy szokta meg kilencvennegyben, amikor minden sarkon beleakadt valami hetbites gatewabe. Egyébként meg jókat tudok derülni, amikor gasztroblogszerzők képesek félórákat szöszölni azzal, hogy elővarázsolják mondjuk a vietnámi abc megfelelő betűit a

Phở bò

leveshez.

De az ékezet még hagyján! Ott van a központozás! Az is része a helyesírásnak, bizony, és a magyar központozás szabályai számos pontban (!!444!!!) eltérnek az angol szabályoktól. Ezt pedig a számítástechnikai eszközök (billentyűzetek, oprendszerek, alkalmazások) készítői nem nagyon képesek megemészteni.

A magyar idézőjel például ilyen:

 „idézet”

Az angol meg:

"idézet"

A magyar helyesírási szabályzat szerint a gondolatjel nyomtatott szövegben a félkvirtminusz nevű kötőjellel jelzendő (a kvirt illetve a félkvirt nyomdai mértékegység a relatív szélességre), angol neve: en dash, azaz n betű szélességű kötőjel:

első szó – második szó

Az angol viszont em dash-sel, hosszú kötőjellel, azaz kvirt szélességű vonallal jelöli a gondolatjelet:

first word — second word

Na most, hogyha ránézünk erre a Hír24-cikkre például (és most szemérmesen nem saját cikket linkelek) vagy erre a Cinkre, akkor láthatjuk, hogy a modern magyar ember ezekkel a szabályokkal kevéssé törődik. Ha törődni próbálna, beleőrülne gyorsan. Jó, a Microsoft Word még megoldja helyettünk, egy makró lecserélgeti az idézőjeleket és a gondolatjeleket helyesre, és az Indexnek is van egy kis scriptje, ami észnél van az újságíró helyett, de rendes ember egyre kevesebbet dolgozik Wordben illetve egyáltalán nem, html-szerkesztőkben blogmotorokban meg csak a kavarás van.

Gyorsan lezavartam egy nem reprezentatív kutatást: megkértem tíz embert, állítson már elő nekem a billentyűzetén nyomdai idézőjelet és félkvirtminuszt (gondolatjelet). Az eredmény:

tízből tíz epic fail.

Volt ebben Macbook, windowsos PC Microsoft billenytűzettel, windowsos laptop, linuxos PC Mac-billentyűzettel.

Már megtanultam, hogy a Windowsomon Alt+0150 (a számbillenytűzeten) kombinációval tudom elővarázsolni a félkvirtminuszt, a nyitó (alsó) idézőjel Alt+0132, a záró (felső) Alt+0148, de egyszerűbb módszert nem tudok. Ehhez a cikkhez kábé harmincszor kellett végigzongorázni ezeket ötbillentyűs kombinációkat. Az hány hibalehetőség?

A Macen megvan, hogy Alt+kötőjel a félkvirtminusz, az idézőjelről fogalmam sincs. Kikeresem egyszer a karaktertáblán, aztán kopipészt.

Arról még nem is beszéltünk, hogy nem minden alkalmazásban működik minden megoldás. Például Windows XP-ben még lehetett gondolatjelet alkotni Ctrl+„számbillentyűzetes minusz” kombinációval, de ha ezt most kipróbálnám, amikor egy Chrome-ban írok Word Pressbe, akkor mi történik? Lekicsinyíteni a képet a böngésző. Idegbaj.

Még kényelmetlenebb hibák adódnak a tizedes törtek eltérő jelőléséből. A négyszáznegyvennégyezer-négyszáznegyvennégy és fél angolul:

444,444.5

Magyarul:

444 444,5

A Microsoft Excel nagyjából az egyetlen elterjedt alkalmazás, ami megbirkózik ezzel a feladattal, viszont miért használna az ember minden szirre-szarra ilyen drága és nagy programot? A többi szoftverben, az Illustratortól a Google Docs táblázatkezelőjéig óriási kalamajkát okoz, ha magyar helyesírással jelöljük a tizedesvesszőt.

Mielőtt fölállítanánk a szokásos a „védendő nemzeti hagyomány vs. hétköznapi praktikum” dichotómiát, és egy-egy angolos gondolat- vagy idézőjel sötét árnyáka mögött már megsejtenénk a Herder-jóslat borzasztó beteljesülését – a sírt, hol a nemzet süllyed el –, nem árt tudni, hogy a magyar helyesírási szótárakba csak az utóbbi évtizedekben kerültek be a fenti, gondolatjelre és tizedesvesszőre vonatkozó szabályok. Tehát az Akadémia tett egy kicsit azért, hogy bonyolultabb legyen az élet.

És, ahogy jó tizenkét éve a Magyar Tudomány folyóiratban Náray-Szabó professzor is megpendítette: nem biztos, hogy ez az a „hagyomány”, amihez foggal-körömmel ragaszkodni kell.

Ennyit mára a központozás szabályozásának aktuális kérdéseiről. További kellemes

"szórakozást".