• Olyan adatgyűjtés zajlik a világhálón, hogy még Orwell is csettintene rá.
• Fogalmunk sincs az egészről, ezért nem is nagyon érdekel minket.
• Az EU megpróbál valamit tenni ez ellen.
• De felháborodáson kívül eddig nem sokra futotta.

A Facebook árnyék-profilokat készít felhasználóiról, a Google minden rezdülésünket rögzíti a világhálón, az internetes reklámcégek tucatnyi szempont alapján kategorizálják egy oldal látogatóit. Az EU pedig tanácstalanul áll, hogy miként lehetne korlátok közé szorítani az internetes adatgyűjtést, illetve a felhasználók rejtett nyomon követését.

Sehogy nem áll az EU új adatvédelmi rendeletének elfogadása, pedig az eredeti tervek szerint egy év múlva már mindenhol alkalmazni kellene az új szabályokat. A témát ma egyszerre tárgyalja az igazságügyi miniszterek tanácsa Luxemburgban, és az Európai Parlament illetékes szakbizottsága Strasbourgban, de a folyamatot leginkább a tanácstalanság jellemzi. Az amerikai Nemzetbiztonsági Hatóság (NSA) megfigyelési rendszerét leleplező Snowden-botrány óta Európában Viviane Redingtől Angela Merkelig mindenki szigorítana az adatvédelmi szabályokon, de senki nem tudja, hogyan.

Korábban írtunk róla, hogy az online szolgáltatók jelentős része elképesztő részletességgel gyűjti az információkat a felhasználók internetes jelenlétéről. Az így szerzett információk alapvetően két célt szolgálnak. Javítják a felhasználói élményt, például mert nem kell századszor is beírnunk emailcímünket egy gyakran látogatott oldalon, és segítenek kitalálni, hogy milyen reklám érdekelhet minket. Májusban sajnos kiderült, hogy van egy harmadik cél is: az amerikai internetes vállalatokon átfutó összes információ (lényegében a teljes internetes forgalom) az NSA-nél köt ki. Erre az európai kormányok még idegesebbek és még tanácstalanabbak lettek.

Így gyűlnek az adatok az internetes cégeknél:

Így gyűlnek az adatok az internetes cégeknél

A tanácstalanság oka, hogy jelen állás szerint Európa nem tud olyan szabályt kitalálni, amely megakadályozná az amerikai internetes vállalatokat abban, hogy adatokat gyűjtsenek, azokat felhasználják, és átadják a nemzetbiztonságiaknak.

Az NSA-vel való együttműködésre az USA törvényei kötelezik a vállalatokat, logikus, hogy ezeket a szabályokat nem fogják megszegni. A kereskedelmi célú adatgyűjtés korlátozásában is egyre jobban látszanak az európai adatvédelmi szabályozás korlátai. Az európai adatvédelem a személyes adat fogalma köré épül. Személyes adatnak minősül minden információ, amitől egy magánszemély azonosíthatóvá válik, például a neve, a hozzá rendelt egyedi azonosító szám, sőt bizonyos körülmények között még a számítógépének IP címe is. Azok a felhasználói adatbázisok viszont, amelyeket megtisztítanak a személyes adatoktól, kikerülnek az európai adatvédelmi szabályozás alól. Lehet belőlük internetes profilokat építeni, vagy akár el is lehet adni őket más cégeknek (így fordulhat elő, hogy a Facebook like-okból kirajzolódó profil alapján kapunk hirdetést egy teljesen más oldalon). Erre a gyakorlatra pedig sem a jelenlegi sem az új adatvédelmi szabályozás nem vonatkozna.

Az adatvédelmi irányelv elfogadása körül mégis eddig nem tapasztalt mértékű lobbizás zajlik.

A szabályozáshoz körülbelül 4000 módosító indítványt írtak, és úgy tűnik, hogy az adatvédelem az EU és az Egyesült Államok között kezdődő szabadkereskedelmi megállapodás legnehezebb tárgyalási fejezetét adja majd. Mindenestre az európaiak ezen a téren kaptak még egy kis gondolkodási időt: az amerikai szövetségi kormány leállása miatt a szabadkereskedelmi tárgyalások is megszakadtak, az e hétre tervezett második tárgyalási fordulót határozatlan időre elhalasztották.