• A globális felmelegedés mellékhatásaként Grönland hirtelen nagyon gazdag lehet.
• Ahogy olvad a jégtakaró, úgy tárulnak fel az eddig rejtett kincsek.
• Hozzáférhetővé váltak például a ritkaföldfémkészletek.
• A ritkaföldfém pedig nagyon nagy biznisz.

Valami történik északon. A globális felmelegedés miatt visszahúzódó jégtakaró új, eddig kihasználatlan területeket nyit meg az emberiség, így az egymással versengő nagyhatalmak előtt. A sarkvidék feletti uralomért folytatott harcról az Indexen írtam, még 2006-ban. Azóta tovább éleződött a helyzet, aminek most Grönland került a középpontjába.

Miért, mi van Grönlandon?

• Semmi.
• Komolyan mondom, egyharmad ausztráliányi területen él 57 ezer ember, javarészt őslakos inuit.
• Ők jellemzően halászatból élnek.
• Máshoz nem nagyon értenek, és lehetőségük sincs, hogy bármilyen képesítést szerezzenek.

Kevés valószínűtlenebb hely van a világon egy gazdasági csodához Grönlandnál. A javarészt kilométeres jégréteggel borított sziget eddig nem nagyon mozgatta meg az üzleti világ fantáziáját. Az olvadás azonban drámai változást hozhat. A jégtakaró visszahúzódásával hozzáférhetővé váltak Grönland természeti kincsei.

Az előbb ugyanis hazudtam. Grönlandon a semmin kívül rengeteg ritka ásvány van, tizenöt az egész világon csak itt. Például a rózsaszín tugtupite, ami grönlandiul rénszarvasvért jelent. De a grönlandi gazdaságot nem a ritka ásványokat gyűjtők fogják fellendíteni.

Hanem a ritkaföldfémek.

Ezek, mint a nevük is sugallja, igen ritkák. És, ami ennél is fontosabb, nagyon keresettek. Ritkaföldfémeket használunk a mobiltelefonok gyártásához, a hibrid autók akkumulátoraihoz, a katalizátorokhoz, de még az öntisztító sütők bevonatához is. 2010-ben 133 ezer tonna ritkaföldfémet termeltek ki a világban, miközben kereslet 136 ezer tonnára volt. Amiből a kínálat kisebb a keresletnél, azt jó drágán lehet adni.

Grönlandnak pedig kell a pénz. Az ország 2009-ig Dánia teljes fennhatósága alatt volt, akkor széleskörű autonómiát kapott. Dánia azóta csak a védelem- és külpolitikai kérdésekbe szól bele. És ad évi hatszázmillió dollárt, ami a kétmilliárd dolláros grönlandi GDP 30 százaléka. Ahhoz, hogy Grönland tényleg függetlenedhessen, bevételi forrást kell találnia.

Ez a forrás lehet a ritkaföldfémek bányászata. Ezt az iparágat a kétezres évekre Kína gyakorlatilag monopolizálta. A 2010-ben kitermelt 133,6 ezer tonna ritkaföldfémből 130 ezer tonnát Kínában bányásztak ki. 2010-ben 110 millió tonna volt az ismert ritkaföldfémkészlet és 154 millió tonna a feltételezett, ennek az 50, illetve 59,3 százaléka Kínában volt. A becslések szerint Grönlandon akár tízmillió tonna ritkaföldfém is lehet, és ha beindul a bányászat, évi negyvenezer tonnát is kitermelhetnek.

Vagyis megszerezhetnék a piac negyedét.

Már, ha Kína nem szerzi meg előbb a kitermelés jogát. Amire van esély, az egyik bányaengedélyt kapó cég, a London Mining már társult is a kínai Sichuan Xinye Mining Investment Company-val. Az üzlet ugyan 15 év alatt 5,9 milliárd dollárt hozhatna Grönlandnak (ami önmagában 20 százalékkal dobná meg az ország GDP-jét), de vannak veszélyei is.

A kínai bányászat nem híres, hírhedt.

És most nem is a heti rendszerességgel történő kínai bányabalesetekre gondolok, mert ezek javarészt illegális bányákban történnek. Kína Afrikában is intenzíven fektet be bányákba, borzalmas következményekkel. A Human Rights Watch 2010-es zimbabwei jelentése szerint ott napi 12-18 órás műszakban dolgoztatták a helyi bányászokat az év 365 napjában. Az amerikai külügyminisztérium pedig nemrég arról jelentett, hogy Mozambikban a China Henan International Cooperation Group bányáiban a helyi bányászoknak "escarvo" feliratú kitűzőt kellett viselniük. Az escarvo portugálul rabszolgát jelent.

És ez még nem minden.

Egyelőre még az sem eldöntött kérdés, hogy Grönland tényleg engedélyezi-e a ritkaföldfémek kitermelését. Ugyan ez volt a legutóbbi választás fő témája, és a győztes szociáldemokraták, a Siumut Párt ígéretéhez híven a parlamentben már vissza is vonatta a bányászatot korábban tiltó törvényt, a kérdés még korántsem dőlt el.

A ritkaföldfém-termelés egyik nehézsége, hogy a ritkaföldfémek általában uránérccel együtt termelhetők ki. Ugyan az urán szintén jól értékesíthető és keresett melléktermék, de környezeti és biztonságpolitikai veszély is. Az előbbi a helyieket, az utóbbi az ország védelmét ellátó Dániát aggasztja.

Ha valahol száz ember tüntet, az általában nem feltűnő. Grönland fővárosában, a 16 ezer lakosú Nuukban viszont száz ember már tömeg, főleg ha hajlandó hóviharban a parlament elé vonulni. Márpedig nemrég pont ez történt, fehér vegyvédelmi ruhába öltözött tüntetők vonultak a parlament elé, és azt skandálták, hogy "Naamik uran", ami grönlandiul annyit tesz, nem az uránra.

Az aggályok jogosak. Képzelhetik, mennyire környezetszennyező a ritkaföldfémek bányászata, ha az urán csupán mellékterméke a folyamatnak. Nem véletlen, hogy Kína uralja a világpiacot. Hiába van az Egyesült Államoknak nagyobb, bizonyított készlete a Grönlandon feltételezettnél, nem bányásznak ritkaföldfémeket. Kínában a bányászat következtében nagy területek szennyeződtek sugárzó hulladékkal. Teljes falvakat kellett kitelepíteni, a radioaktív víz rizsföldeket pusztított el és lassan beszivárog a Sárga-folyóba.

Másrészt az uránérc még finomítatlan, dúsítatlan formájában is érdekelheti a terroristákat. Dánia jelezte is, hogy mielőtt Grönlandon elkezdik az urántermelést, meg kell teremteni a kereskedelem jogi keretrendszerét. Ami nem lehetetlen, de legalább öt-tíz évig tarthat. Kérdés, hogy vajon addig kitart-e a boom a ritkaföldfémpiacon. A korlátozott, ezért drága készletek és a kínai monopólium miatt ugyanis egyre több ország a ritkaföldfémek reciklálásában látja a megoldást, illetve alternatív technológiákat fejleszt.

De ha a ritkaföldfémpiac esetleg vissza is esne, akkor is fontos alternatív bevételi forrást jelenthetne a szinte kizárólag halat exportáló országnak. Uránra pedig, bár Fukusima után több ország is fontolóra vette az atomenergia kiváltását, lesz kereslet. Kína például már épít harminc reaktort és hamarosan újabb ötvenéhez foghat hozzá, a világban most meglévő 400 reaktor jelentős hányada pedig a hatvanas-hetvenes években épült, így hamarosan új fűtőelemekre lesz szükségük.

A cikkhez a legfontosabb olvasmányom Anna-Katarina Gravgaard a Foreign Affairsben megjelent cikke volt. A ritkaföldfémek bányászatáról és kereskedelméről Mark Humphries az amerikai törvényhozás számára készített tanulmányából (.pdf) tudhatnak meg nagyon sokat.