A nagy áfarablás
Horváth András, a NAV napokban kilépett munkatársa nagyon súlyos állításokat fogalmazott meg az atlatszo.hu oldalon. Ha igaza van, akkor a magyar állam és állampolgárainak nagyüzemű kirablását leplezi le.
Horváth mondandójának lényege, hogy az adóhatóság szándékosan nem vizsgál olyan cégeket, amelyekről nagy biztonsággal tudni lehet, hogy milliárdos nagyságrendben csalnak áfát. Elmondása szerint e társaságok nagy része az élelmiszer-kereskedelem és a kiskereskedelem legnagyobb játékosai közül kerül ki.
Egyértelmű, hogy Horváth állításai nem a szokásos politikai vagdalkozások sorába illeszkednek. Először is azért nem, mert a nyilatkozó valóban tudhat olyat, amit állít. Másrészt azért, mert kínosan ügyel arra, hogy szövegét ne lehessen egyszerű politikai kalitkába zárni. Hangsúlyozza, hogy a fenti folyamatok 2007-ben kezdődtek, azaz mindenki, aki a mai politikai életben tényező, felelős az ügyben. Harmadrészt nagyon részletesen ismerteti a lépéseket, amelyek a mai helyzethez vezettek, ezáltal is növelve állításai hitelességét.
Végül, és talán legfontosabb módon az általa mondottak egybevágnak azzal, amit a magyar üzleti élet megannyi szereplője magánbeszélgetésekben említ. Mármint hogy az áfacsalás a hazai kiskereskedelem üzleti modelljének szerves része.
Hogy enélkül egyszerűen nem lehet túlélni ebben a szektorban. Nem kell gazembernek lenni, hogy valaki rászoruljon az áfacsalásra, mert egy idő után nem is nagyon lehet máshogyan talpon maradni ezeken a területeken.
Mindez óriási károkat okoz a magyar gazdaságnak. Nem „csak” arról van szó, hogy hiányzik néhány százmilliárd forintnyi adó. Hanem arról is, hogy az ipari méretű csalás miatt mindenki mástól huszonhét százalékos áfát kell beszedni. Azért drágább minden, mert a csalóknak ilyen jól megy. És persze minél magasabb az áfa, annál nagyobb lesz utóbbiak előnye a nem csalókkal szemben. Arról már nem is beszélve, hogy minél jobban kifizetődik a csalás, annál inkább az ebben való jártasság lesz a siker kulcsa. Nem a jó szolgáltatás, nem az innováció, hanem a gátlástalanság.
A magyar állam pedig, úgy tűnik, mindehhez asszisztál. A kisvállalkozót, meg a hátszéllel nem rendelkezőt viszont ott húzza vissza, ahol csak tudja. Minderről áfás számla kell, minden után adózunk, és még az ebédeinket is dokumentáljuk. Horváth szerint azonban van egy kör, amelyik egyszerűen érinthetetlen, annak ellenére, hogy rengeteget lehetne fogni rajtuk. Ezek szerint a magyar állam vállalja, hogy vállalkozók és munkavállalók millióinak életét nehezíti meg még jobban, csakhogy néhány százan megússzák.
De miért tenne ilyet a NAV? Erre két lehetséges válasz van.
Vagy zsebben vannak az érintett középvezetők, vagy a szóban forgó bűnözői kör politikai érintettsége okán érinthetetlen.
Előbbi verzió megmagyarázná, hogy miért működik a szisztéma kormányzati ciklusokon átívelő módon. Nem ad támaszt viszont abban, hogy hogyan lehet ennyire sikeres. A NAV politikai megrendelőinek, azaz a kormányzatnak ugyanis alapvető érdeke, hogy növelni tudják az adóbevételeket. Teljesen valószínűtlen, hogy az egyébként is sűrűn cserélődő középvezetői réteg főnökeik elől el tudjon rejteni egy ekkora lehetőséget.
Marad az a variáció, hogy az így zsebre vágott pénzek valahogy megtalálják az utat a politika felé. Valószínűleg nem egyetlen párt felé, hanem mindegyik jelentősebbhez. Hogy mondjuk néhány százmilliárd elrakásáért cserébe leadnak néhány tíz milliárdot. A politikus persze mit sem tud erről, mert ő nem kérdezi a pénztárost, hogy honnan is van a pénz. A pénztáros sem tudja, hogy mekkora a kapcsolódó áfaveszteség, csak azt, hogy X.Y.-tól sokat lehet kérni. Sőt, X.Y. sem tudja, hogy ő egy százmilliárdos üzlet egyik darabja, mert ő csak néhány milliárdot mozgat.
Nincs senki, aki az egészet egyben látná. Mert nincs egyetlen politikus sem ebben az országban, ki tudná, hogy hogyan is kell egy modern államot működtetni. Itt mindenki csak személyes üzletek és küzdelmek sorozatát látja és fogalma sincs arról, hogy egy rendszer minőségileg más, mint a részei. Ezért aztán nincs is senki, aki felmérné, hogy a politikus valójában bukik ezen az üzleten. Mert elsősorban a csalások intézményesülése fogja vissza a magyar gazdaságot immáron egy évtizede, és akadályozza meg ezzel bármelyik politikus hosszú távú sikerét.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.