• Négy évig uralkodott, ennél tovább más sem bírta.
• A királyságnak már tavasszal vége volt, és most, hogy év végéig kidőlt, nincs is nagyon min vitatkozni.
• Legyőzhetetlen és sérthetetlen volt, egyik illúzió végéből következett is a másik.

2009. május 2. és 2013. április 2. 21 óra 28 perc között Lionel Messi volt a világ legjobb focistája. Négy évig bármiben a világ legjobbjának lenni elég komoly teljesítmény, egy meglehetősen kompetitív profi sportban meg pláne. Nem véletlen, hogy korábban sem sikerült ennél tovább uralkodnia senkinek.

2009 május 2-án Pep Guardiola csodálatos Barcelonája először látogatott a Real Madrid otthonába, és egy mindkét fél számára felejthetetlen meccsen 6:2-re verte, alázta és rombolta le a házigazdákat. Messi azon a meccsen két gólt lőtt és két gólpasszt adott, Henry és Xavi mellett volt csapata legjobbja, és nagyjából akkor lett belőle olyan focista, aki bárki ellen, bármit meg tud csinálni.

2008 végén az akkor még a Manchester Unitedban játszó Cristiano Ronaldo kapta meg az Aranylabdát, a következő négy évben Messi simán vitte haza a közben kissé átvariált, de azért továbbra is a világ legjobb focistájának járó címet. Nyilván segített neki a nem elhanyagolható tény, hogy minden idők egyik (ha nem A) legjobb klubcsapatában játszott, de ebben a négy évben minden megdönthető egyéni rekordot is megdöntött, többször lett spanyol gólkirály, európai aranycipős és a BL legjobb gólszerzője. Olyan mennyiségben szórta a gólokat, amilyenre a foci hőskora és a 2-3-5-ös felállások óta nem volt példa - a 2011/12-es szezonban 37 meccsen szerzett 50 gólja nagyjából Deák Bamba teljesítménye óta példátlan. Ugyanebben a szezonban lett ő az első játékos, aki egyetlen BL-meccsen öt gólt szerzett.

2009 májusa előtt még azon ment a vita, hogy vajon tényleg Messi a világ legjobb játékosa, azóta csak azon, hogy pontosan hol van a helye a minden idők legjobbjai listákon.

Eleinte még csak Beckenbauerrel, Cruyffal, Di Stefanóval és Puskással hasonlítgatták, de miközben szórta azt az 50 gólt, már egyre inkább Maradonáról és Peléről volt szó. Nagyon különböző korok játékosait szinte lehetetlen összehasonlítani, de amikor már köztiszteletben álló argentin edzők is arról beszéltek, hogy Messi jobb Maradonánál, más szájából sem hangzott ez akkora szentségtörésnek.

A foci sok területén Maradona, Pelé, vagy akár Puskás is jobbak voltak Messinél. Amiben meg sem közelíthették az argentin, az az ebben a négy évben kötülbelül 250 meccsen nyújtott, egyenletesen zseniális teljesítmény. Néhány kivétellel mind a 250-et láttam, és csak kevés volt köztük, amiken Messi nem teljesített jobban, mint bármelyik mai focista. Harmadukon-negyedükön pedig olyan teljesítményt nyújtott, amivel tényleg csak a felsorolt történelmi nagyságok versenyezhettek. Ezért helytálló a megállapítás, hogy olyan szinten, olyan megbízhatóan, mint Messi, még soha, senki nem űzte ezt a játékot.

Ahogy a legnagyobbakkal szokott lenni, az argentint ez a négy év alatt a legyőzhetetlenség olyan aurája lengte körül, amitől akkor is megrettentek az ellenfél védői, ha Messi a labda közelében sem volt. A Youtube-on fellelhető számtalan, az ő legszebb góljait összegyűjtő válogatáson pedig világosan látszik, hogy amikor viszont hozzá került, akkor tényleg azt csinált, amit akart. A négy év alatt a Barcelona többször is volt szorult helyzetben, és ezekből mindig (na jó Iniesta híres gólja kivételével) Messi húzta ki a csapatot.

Egyszerűen nem tudott focipályán olyan feladat adódni, amit ne tudott volna megoldani.

A legutolsó ilyen feladat 2013. március 12-én hárult Messire, a BL-nyolcaddöntő visszavágóján. Az AC Milan elleni első meccsen Milánóban a Barcelona 2:0-ra kikapott, így nem maradt más megoldás, mint a Camp Nouban nagyon megverni az olaszokat. Az odavágón csak ácsorgó, és ezért sokat kritizált Messi megint a vállára vette a csapatot, már az ötödik percben gyönyörű gólt szerzett, fél órával később egy hasonlóan szépet, a meccset pedig végül a Barcelona nyerte meg 4:0-ra. Ez nemcsak Messi, hanem a Guardiola-féle Barcelona (amit ekkor a rákbeteg Tito Vilanovát helyettesítő Jordi Roura edzett)

utolsó nagy teljesítménye volt.

Három héttel később, április 2-án a Barcelona Párizsba utazott, hogy a PSG-vel mérkőzzön meg a BL-negyeddöntő első meccsén. A meccs első gólját Messi szerezte, néhány perccel az első félidő vége előtt azonban megsérült a jobb combja, és a második félidőt már a kispadról nézte. Az egy héttel későbbi visszavágón a Camp Nouban az argentin csak a kispadon kezdett, aztán amikor a második félidő elején a franciák vezetést szereztek, muszáj volt bevetni. A PSG védői azt hitték, hogy még mindig Messi a világ legjobbja, megijedtek, a Barcelona átvette az irányítást, a katalánok pedig, egy Messitől induló akció végén kiegyenlítettek és továbbjutottak.

Ami a 2012/13-as szezonból maradt, azt Messi vagy a pályán ácsorogva (mint a 0:7-es összesítéssel végződő, Bayern München elleni BL-elődöntő két meccsén), vagy a pályáktól távol, orvosok és gyógytornászok körében töltötte. Nyáron pihennie kellett volna, de helyette többször körberepülte a világot, jótékonysági meccseket játszott és iskolákat nyitott meg Szenegáltól Kolumbiáig. A Barcelona előszezonjában Lengyelországtól Malajziáig vendégszerepelt, aztán mindjárt augusztus 22-én a szezon első tétmeccsén, az Atletico Madrid ellen vívott spanyol szuperkupa-döntőn lesérült, ezúttal a bal combján.

Visszatért, szenvedett, fél lábbal és fél szívvel is rúgott annyi gólt, ami a világ szinte minden játékosától csúcsteljesítmény lenne, aztán szeptember 28-án az Almería elleni bajnokin megint le kellett cserélni, ismét a jobb combja miatt. Három BL-csoportmeccsen rúgott ugyan hat gólt, de nagyon messze volt a 2013 tavasza előtti önmagához képest. Aztán jött a hétvégi sevillai meccs a Betis ellen, aminek már a 20. perce előtt megsérült a bal combja. A Barcelona orvosai szerint 6-8 hétig nem játszhat, idén már biztosan nem lép pályára.

Most egészen úgy tűnik, mintha Messi legyőzhetetlenségi aurájának szertefoszlásával a sérthetetlensége is elszállt volna.

Tökéletes négy évében összesen két hétig volt sérült, pedig felnőtt karrierje kezdetén kifejezetten sérülékeny játékosnak tűnt, és sokan éppen ezért nem bíztak abban, még nyilvánvaló tehetsége ellenére sem, hogy valaha eljuthat a szakma csúcsára. A 2005/06-os szezon végén három hónapot, és a következőben is több mint kettőt kellett kihagynia különböző sérülések miatt. Aztán jött Guardiola, aki nemcsak zseniális edző, hanem nagyon ügyel a legjobb háttéremberek, sportorvosok foglalkoztatására is, és Messi nemcsak hátravont középcsatár (hamis 9-es!), hanem megkarcolhatatlan gépember is lett.

Messi esetében szinte percre pontosan meg lehet mondani királysága kezdetét és végét, a korábbi klasszisoknál ezek az időpontok leginkább a régen még tényleg a legnagyobb fociünnepnek számító világbajnokságok voltak. Amiket, mit ad isten, éppen négyévente rendeznek

Az 1986-os vébére még Michel Platini utazott a világ legjobbjaként, a korona azonban gyakorlatilag percek alatt Diego Maradonáé lett, aki nagyjából a következő világbajnokságig meg is tartotta azt. A 17 éves Pelét az 1958-as, svédországi vébén ismerte meg a világ, hogy aztán a következő négy évben ő legyen a király, egészen addig, amíg 1962-ben Chilében meg nem sérült, és csapattársa, Garrincha vette át a helyét. Pelé később még visszaszerezte a címet, azonban ilyen hosszasan nem tudta megtartani, mint ahogy azóta senki más sem.

Négy év hosszú idő a profi foci versenyében. és ahhoz, hogy valaki ilyen sok ideig a legjobb lehessen, ahoz nemcsak isten adta tehetségre, hanem szerencsére is szükség van – például, hogy elkerüljék a sérülések. Messi most elvesztette a koronát (illetve már elvesztette tavasszal, csak utólag mindig könnyebb okosnak lenni), ami két kérdést vet fel: akkor most ki a legjobb a világon, és mi lesz Messivel? Ezek közül az egyikre nagyon konkrét válasz van, a másikról pedig csak találgatni lehet. Következő cikkemben erről lesz szó.