• Ahogy Nadal Federer fölé, Cristiano Ronaldo is Messi fölé kerekedett.
• Messinek irtózatosan nehéz lesz visszatérni a csúcsra, ez eddig csak Pelének sikerült.
• Már egyikük sem olyan fiatal.
• Jön Neymar.

Ahogy keddi cikkemben írtam, ma már nem Lionel Messi a világ legjobb focistája. 2009 és 2013 tavasza közt ő volt az, de a Párizsban szerzett combsérülése óta csak világklasszis focista tudott lenni, ami tőle nem olyan nagy teljesítmény. A hét végén szenvedte el idei negyedik sérülését, 2013-ban már biztosan nem lép pályára. Így most két fontos kérdésre is választ vár, aki szereti a focit: ki most a legjobb, és mi lesz Messivel. Kezdjük az első kérdéssel, mert arra egyszerű válaszolni.

Néhány hónappal azelőtt, hogy 2009 elején Messi fellépett volna a trónra, az akkor még a Manchester Unitedben játszó Cristiano Ronaldo simán nyerte az Aranylabda 2008-as szavazását. A következő négy évben a portugál játékost egy klub- és több edzőváltás sem tudta eltántorítani a küzdelemtől, hogy visszaszerezze a koronát, amit most, Messi sérülése után sikerült is.

Messiről az előző cikkemben azt állítottam, hogy nyugodtan lehet a két legnagyobbal, Pelével és Maradonával egy lapon emlegetni. Cristiano Ronaldo valamivel lejjebb van az örökranglistán, de a valaha volt legjobb tízbe valószínűleg bekerülne már ma is. Ahogy Messi is egyértelműen a történelem legjobbja valamiben - megbízhatóságban - így van ez a portugál esetében is.

Nála kiválóbb atléta valószínűleg soha nem foglalkozott ilyen szinten futballal.

Napjaink egyik legjobb sportújságírója, a brit-spanyol John Carlin 2011 végén írt az El Paísban egy azóta gyakran idézett cikket a Messi-Ronaldo párharcról, amelyben Roger Federer és Rafael Nadal szintén évekig tartó, hasonlóan magas színvonalú küzdelméhez hasonlította a két focista viadalát. A cikkben Carlin arról írt, hogy bár Nadal kétségtelenül kevésbé tehetséges, mint svájci vetélytársa, akinél zseniálisabb játékost még nem láttak a világ teniszpályái, a spanyol tisztában van ezzel, irigység nélkül tud küzdeni Federer ellen, és éppen ezért tudja legyőzni. Carlin két éve azt jósolta, Ronaldónak is csak akkor lehet esélye Messi ellen, ha képes elhessegetni magától az irigység gonosz szellemét.

Ronaldo pszichéjébe most ne nagyon amatőrködjünk bele, Carlin hasonlata ugyanakkor nyilvánvalóan megállja a helyét. Nadal nem tehetségének, hanem elképesztő akaraterejének köszönhetően jutott el oda, hogy a 2008-as wimbledoni döntőben, amit sokan minden idők legnagyobb teniszmeccsének tartanak végre Federer kedvenc talaján is megverte a svájcit, és egyúttal átvette az első helyet a világranglistán. Onnantól kezdve már nem Nadalnak kellett elhessegetnie magától az irigységet, hanem Federernek - egyre kisebb sikerrel - győzködnie magát arról, hogy még fel tudja venni a versenyt a fiatalabb és erősebb spanyollal.

Egyéni és csapatsportokat persze nehéz összehasonlítani. De azt azért látni kell, hogy Cristiano Ronaldo, akit eddig minden edzője a legkeményebben dolgozó tanítványának nevezett, Messi négy éves uralkodása alatt nem adta fel az argentin üldözését. Voltak megingásai, ami annak fényében, hogy az argentin és a Barcelona sokszor verhetetlennek tűntek, nem is meglepő, de a portugált még a Mourinho alatt szép lassan cirkusszá váló Real Madrid belviszályai sem tudták eltántorítani a céljától. Pedig elég lelombozó lehetett, amikor a 2010/11-es spanyol bajnoki szezonban lőtt 40 góljára Messi a következő évben 50 találattal válaszolt.

Hogy ki lenne most a legjobb, ha Messi nem sérül le tavasszal, lényegtelen kérdés.

Ilyen alapon arról is vitatkozhatnánk, hogy mi van, ha 2008-ban Wimbledonban Nadal a 2005-ös Federerrel találkozik. Ami biztosan kijelenthető, hogy a portugál éppen 2013 őszén van élete legjobb formájában. Eddig 13 bajnokin 16, 4 BL-meccsen pedig 8 gólt szerzett, aminél soha nem volt korábban eredményesebb. Ami pedig ennél is fontosabb, már lassan három hónapja ő viszi a hátán Carlo Ancelotti még bőven útkeresői fázisban lévő Real Madridját.

Ahhoz, hogy a 2014-ben visszatérő Messi visszaszerezhesse a koronáját, vagy a portugál formájának kell lényegesen romlania, vagy az argentinnak kell visszajutnia arra a szintre, ahol sérülése előtt volt. Ma Cristiano Ronaldo utcahosszal a világ legjobbja, legyőzni félszívvel nem lehet. A történelmi tapasztalatok alapján ez borzasztóan nehéz lesz.

Az előző cikkben arról írtam, hogy Messi négyéves királysága az emberi teljesítőképesség határának tűnik - sem Pelé, sem Maradona nem tudtak egyhuzamban ennél tovább uralkodni. A korona visszaszerzésére sem voltak sokan képesek. Maradona az első kokainbotránya után meg sem tudta közelíteni magát, és se Cruyff, se Beckenbauer nem tudták visszafordítani a folyamatot, amint megindult a hanyatlásuk.

Az egyetlen egyértelmű eset Pelé, aki az 1962-es vébén lesérült, és átadta címét honfitársának, Garrinchának, de az évtized vége felé egy időre azért vissza tudta szerezni. Aztán ott van Puskás Öcsi, aki nagyjából 1952 és 55 között volt a világ legjobbja, és amikor a kommunisták ármánykodása után, már harminc felett ismét focizni kezdhetett a Real Madridban, nagyon közel volt ahhoz, hogy megint ő legyen a király. Az eredeti, brazil Ronaldo a 2002-es vébén feltámadt, és példátlan módon, öt év kihagyás után másodszor is aranylabdás lett, de ez csak pillanatnyi fellángolás volt, akárcsak Zidane 2006-os, tényleg csak néhány meccsig tartó visszatérése.

Messinek tehát olyat kellene alkotnia, ami Pelén kívül eddig senkinek sem igazán sikerült.

Mellette szól, hogy szemben Pelé, Maradona, Puskás vagy Ronaldo kényszerpihenőivel, neki most olyan sokat nem kell kihagynia. De ha 2013 áprilisától 2014-es visszatéréséig számoljuk az időt, már nem olyan egyértelmű a helyzet. A sérülés súlyosságára mindenestre nem hivatkozhat majd. Maradonának 1983-ban darabokra törték a lábát, és onnét még fel tudott állni.

Visszatérve a teniszes példához, ahogy Nadal fokozatosan belerágta magát Federer agyába, ugyanígy fennáll a veszélye annak is, hogy az eddig sem erős szelleméről híres Messi fejben nem tudja összeszedni magát. Ne felejtsük el, hogy éveken át negyede olyan jól sem játszott az argentin válogatottban, mint a Barcelonában. Kielégítő magyarázata siralmas teljesítményének soha nem volt, de valahogy mindig úgy tűnt, hogy Messi fejben nincs ott az argentin csapat meccsein. Április óta voltak egészséges periódusai, de ezekben is messze volt egykori önmagától, és ki tudja, hogy csak a lábában nem bízott, a sérüléstől félt, vagy milyen mentális gáttal nem tudott megküzdeni. A még mindig csak 26 éves Messit januárra fizikailag tökéletes állapotba fogják hozni a Barcelona szakemberei, a lelkiállapot helyrebillentése viszont egy másik küzdelem lesz.

Aztán ott van a nem elhanyagolható tényező, hogy Messi most már közel hét éve van széthajtva, az utóbbi öt szezonban mind legalább hatvanszor lépett pályára, szinte mindegyik meccset végigjátszva. Pelét leszámítva senki nem jutott olyan korán a csúcsra, mint ő, de a brazil, bár kemény hátvédek akkor is voltak bőven, fizikailag kevésbé megterhelő korszakban focizott. Messi 26 éve nem tűnik olyan soknak, de hét év a versenysport csúcsán már az. Izomzata örökké biztosan nem bírja a terhelést, mint ahogy az idei sérülései elég konkrétan bizonyítják is.

Messinek dolgozhat, hogy a két hónap múlva a 29-et betöltő Cristiano Ronaldo sem bírhatja örökké ezt a tempót, ráadásul a portugál játéka jobban múlik atletikusságán, mint az argentiné. Ismét a teniszes példához visszakanyarodva: Nadal és Federer csodálatos párharca után nem sokkal már nem közülük került ki a világ legjobbja, hanem a fiatalabb, ambiciózusabb újonc, Novak Djokovics lett az. Federer már talán soha nem lesz világelső, Nadal pedig ugyan most éppen vezeti a világranlistát, de 2014 első grand slamje, az Ausztrál Open után*** Djokovics jó eséllyel visszaelőzi.

Így ha arra kell fogadni, hogy két-három év múlva ki lesz a világ legjobbja, és feltételezzük, hogy Messinek nem sikerül az, ami eddig csak Pelének jött össze, akkor egy nevető harmadikat kell keresnünk. Amennyiben a semmiből nem tűnik fel egy mindent elsöprő zseni, Djokovics szerepe Messi csapattársáé, Neymar lehet. A brazil barcelonai beilleszkedése minden várakozást felülmúlóan simán ment, eddig gyakorlatilag csak azért nem övé volt a főszerep, mert Messi mellett csak másodhegedűsök lehetnek, és ő maga is feltűnően szerényen és önzetlenül focizott.

Az argentin sérülésével Neymar most előrébb léphet, és ha a továbbra is kiváló Barcelona az ő keze alá kezd el dolgozni, nagy dolgokra lehet képes. Én nem szoktam sportfogadni, de ha valaki fegyverrel kényszerítene arra, hogy tippeljem meg, kié lesz a 2015-ös Aranylabda, Neymarra szavaznék.

(***Ahogy többen is felhívták a figyelmem, ez az ATP ranglistájának számításának rendszere miatt. A helyes megállapítás inkább az lenne, hogy Djokovics 2014 elején jó eséllyel visszaveheti a vezetést a ranglistán.)