• A mentők gyakran a rendőrökkel együtt érnek ki egy kábítószer-túladagolásban szenvedő beteghez.
• A mentők felnyomják az áldozatokat, pedig az orvosi titoktartás ezt megtiltja nekik.
• Jogvédők szerint ez ahhoz vezet, hogy a drogfogyasztók nem mernek mentőt hívni, mert félnek a rendőröktől.

„A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem.” (részlet az orvosi esküből)

Hét végi hír, hogy egy 26 éves lábatlani férfi rosszul lett füvezés közben, ezért mentőt hívott. Elmondta, hogy mitől lett rosszul, és a mentősök kórházba vitték, ahol a kábítószer-gyorsteszt pozitív eredményt mutatott. Közben pedig szóltak a rendőröknek, akik házkutatást tartottak a férfi lakásán, és füvet találtak ott. A beteget kábítószerrel való visszaéléssel vádolták meg.

Az ügyben jelezte a Társaság a Szabadságjogokért, hogy további lépéseket fog tenni. Nem elszigetelt esetről van szó, Magyarországon ehhez hasonlóan gyakran megszegik az orvosi titoktartást, részben tudatlanságból, például azt hiszik, hogy ez a társadalom érdeke.

A törvény szerint orvosi titok minden egészségügyi és személyazonosító adat, tehát az egészségügyi ellátásban keletkező összes adat a beteg tulajdona, felettük ő rendelkezik. Vagyis az adatfeldolgozó az adatokat köteles megtartani, magyarul egy-két kivételtől eltekintve nem adhatja át harmadik félnek. (Csak akkor, ha a mentősök testi épségét közvetlen veszély fenyegeti.) Egyébként a pedagógusnak, szülőnek és barátnak sincs feljelentési kötelezettsége.

A TASZ a 90-es évek óta tiltakozott az ilyen gyakorlat ellen, mert nemcsak jogellenes, de árt is a közegészségügynek, mert „a drogfogyasztók saját vagy társaik rosszullétekor az ilyen esetek hatására a rendőrségtől való félelem miatt nem fogják értesíteni a mentőszolgálatot”. Végül az Országos Mentőszolgálat is arra utasította a dolgozóit, hogy ne riasszák a rendőrséget a kábítószertől rosszul lévő betegek ellátásakor.

Ennek ellenére voltak olyan esetek, hogy a mentővel egyszerre érkezett a rendőrautó a kábítószeres beteghez. Volt olyan kábítószer-fogyasztó, aki azt állította, hogy maguk a mentősök tanácsolták neki, hogy legközelebb hazudjon, ha azt kérdezik, mitől lett rosszul, hátha így megússza a rendőri eljárást. De akadt olyan kábítószer-túladagolásban szenvedő fiatal, akit súlyos állapotban hagyták magára a mentőket hívó társai, nehogy a rendőrök őket is bevigyék. (Ez azért is káros, mert ha valaki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy a testi épsége veszélyben van, akár két év szabadságvesztéssel is sújtható.)

Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője azt mondta: amióta 2004-ben a TASZ-hoz ment, alig néhány ilyen eset történt, inkább a 90-es évek végére volt jellemző, és az utóbbi években egy ügy sem jutott el hozzájuk. Ez persze nem jelenti, hogy nem is történt ilyen – mondta. A mostani esettel kapcsolatban azt mondta, hogy írnak egy levelet az OMSZ főigazgatójának, arra kérve, hogy figyelmeztesse a mentőszolgálatokat, hogy ne hívják ki a rendőrt a drogfogyasztókhoz.

A rendőrség egyébként nem veheti figyelembe, hogy egy adott illető kábítószerezését az orvosi titoktartás védi: onnantól, hogy bejelentést tettek, a büntetőeljárás meg fog indulni, mert a rendőrség minden, a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt köteles kivizsgálni.