Az ügyről mindenkinek megvan a maga sarkos véleménye

Akik örülnek a diszkriminatív gyakorlat megszüntetésének azt mondják, hogy a szórakozóhelyek eddig azt üzenték a nőknek, hogy csupán nyeremények, akiket a fizetőképes férfiaknak felkínálnak. Sokak szerint az ingyenjegy emiatt sértő a nőkre nézve. Van olyan nő is, aki eddig is szándékosan kerülte az olyan szórakozóhelyeket ahol ingyenes lett volna a belépés számára, mert úgy érezte, kínos hogy a férfiak fizetnek azért, hogy a bent levő nőket mustrálhassák. A beadvány készítője, Teczár Szilárd többek között azzal érvel, hogy szeretné, ha nem kényszerítenék rá a lányok belépőjének kifizetését, hadd döntse el maga, mikor és kivel olyan a kapcsolata, hogy fizesse a szórakozását.

Mások háborognak. Nők siratják az ingyenes szombat esti bulijukat, ettől a gáláns különbségtételtől jó volt nőnek lenni - mondják. Férfiak sérelmezik, hogy úriemberként mostantól fizethetik a velük érkező nők belépőjét is. Igaz, eztán ha egy férfi partnerével együtt érkezik és a köztük levő dinamika úgy kívánja meg, hogy a férfi állja a cechet, fizetnie kell a belépőt is. Megint másoknak az a bajuk, hogy ezzel a döntéssel is csak a szórakozóhelyek jártak jól, most több pénzt tudnak beszedni a belépőkből.

Van olyan vélemény is, hogy az ügy sikeresen rámutatott a nemek közötti diszkrimináció azon kevés esetének egyikére, amelyben a férfiak járnak rosszul. A mi kedvenc érvünk, hogy a fizetős női belépő a bulikra azért igazságtalan, mert a nők kevesebbet keresnek. Ez így van, de napnál világosabb, hogy ebben az esetben nem szociális, hanem nemi alapú a megkülönböztetés, ha azt mondják, hogy csak a férfiakkal fizettetnek belépőjegyet. Ha a bérkülönbség a probléma, nem a belépők árán, hanem a bérezés társadalmi megítélésén kellene a változást számon kérni.

Jó nekünk az egyenlőség? Kell ez? Nem kell?

Számunkra ami miatt különösen érdekes ez az egész kérdés, az nem is egy-egy szórakozóhely beléptetési politikája. Szerintünk azért izgalmas az ügy, mert remekül meg lehet figyelni a reakciókon keresztül, hogyan is reagálnak azok, akik az eddigi szokás haszonélvezői voltak. Vajon mindenki örül? Látjuk, hogy nem. A kérdés pedig innentől kezdve adja magát: vajon akkor is fontosnak tartjuk-e a nemek közötti egyenlőséget, ha ezzel a korábban számunkra kedvező gyakorlatot változtatják meg?

És abben a pillanatban, amikor azt látjuk, hogy nők sajnálják ingyenbelépőjüket a bulira, felsejlik előttünk az emberi természet ösztönös önzősége, és talán azt is könnyebben megértjük, miért olyan nehéz minden egyes a nemek közötti egyenlőség felé tett lépés: mert mindig van valaki, aki az esélyek kiegyenlítését, vagy az addigi előjogainak megszüntetését saját sérelemként éli meg.

Ki kell álljunk az egyenlőség mellett. A gesztusok sem lehetnek kötelezőek, és bizony előfordul, hogy az egyenlősdi néhanapján nem a nőknek kedvez. Ez azonban mit sem von le fontosságából.