A nap mikrobotránya a magyar herpetológia belső köreiből

Aki olvasta a Svejket, az pontosan tudja, hogy az egyik legjobb része az, amikor Marek, az egyéves önkéntes beszámol kalandjairól, amiket az Állatok világa című újság főszerkesztőjeként megesett vele. Marek (aki alig leplezetten a szerző Haseket jeleníti meg a könyvben) az állatokhoz egyáltalán nem értett, viszont élénk fantáziával volt megáldva, aminek köszönhetően képzeletbeli állatok tucatjait találta ki. Ebből aztán mindenféle bonyodalmak származtak, a lap kiadója például megőrült, majd meghalt, olyan durva olvasói leveleket kaptak a szakértő olvasóközönségtől.

Erre ma azt lehet olvasni az interneten, hogy

Azzal együtt, hogy a tudományos nevek mellett felsorolt magyar elnevezések rosszak, a kígyók felső állcsonton elhelyezkedő fogazat alapján történő csoportosítása régóta elavult (korábban is csak mintegy kiegészítő csoportosításként létezett a rendszertani csoportosítás mellett).

Az előzmény nagyjából annyi, hogy a Magyar Madártani Egyesületet Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályánál jogosan felidegesítették magukat azon, hogy egy EU-támogatásból készült hüllőügyi honlap lopja az ő anyagaikat, ráadásul rendkívül silány minőségben teszi ezt. Nem elég, hogy lenyúlták a szakértő szövegeket, de dúsították egy 1905-ös kiadású Brehm rég elavult részleteivel, valamint a világhálóról hasraütésszerűen leszedett képekkel, amitől az egész nevetséges, tudománytalan katyvasz lett.

Érdemes az egészet elolvasni, inkább nem is idézek belőle többet, hanem maradok Svejknél:

Az önök lapjának szerkesztője bizonyára be fogja látni, hogy jobban ismerem a madaramat, mint ahogy ő, a laikus ismeri. Az ő madarának a neve dr. Bayer óta nucifraga carycatectes B., és ez a »B« nem a barom szó kezdőbetűje, mint ahogy az önök szerkesztője írta nekem.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.