• A 60 minutes 1968 óta megy Amerikában
• A műsor 106 Emy- és 26 Peabody-díjat nyert. Ennek a közelében sincs senki.
• De az utóbbi időben, mintha megőrültek volna a szerkesztők.
• A hétvégén leadtak egy olyan anyagot, ami kábé az NSA reklámvideójának is elmegy.

A 60 Minutes hétvégi adásában teljesen egyoldalúan és ostobán mutatta be az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt (NSA-t), amely emberek millióiról gyűjt részben törvénytelenül adatokat. Az adás szerkesztői szinte minden hibát elkövettek, amit lehet.

Bejutottak egy számítógépekkel teli irodába!

Mindjárt az elején zseniális húzás volt a műsort John Millerre bízni, aki a 60 minutes hírszerzési ügyekben jártas újságírója.

Mármint annyira jártas, hogy korábban dolgozott is az amerikai hírszerzésnek, volt az FBI és a New York-i rendőrség szóvivője, és a Wire szerint hamarosan újra állami pozíciót kaphat. Szóval őt találták meg, mint a legpártatlanabb embert. A műsor elején a hírszerző múltját megemlítette, a szerkesztők úgy gondolták, ezzel a dolog rendben is van.

Aztán arra is szuper büszkék voltak a készítők, hogy beengedték őket az NSA főhadiszállására, pedig hát oda újságírót soha.

Érdemes megnézni a műsort, de akinek nincs rá ideje, az úgy képzelje el, hogy emberek dolgoznak irodákban. Emberek adnak interjút irodákban. Van, ahol sötét van, és sok a számítógép. Van ahol világos, és kevés. A dolog olyan látványos, mint a 444 szerkesztősége hétfő délelőtt.

Persze nem baj, hogy ezt mutatják. Mármint abban is van érdekes, hogy a modern "kémek" pont, hogy ilyen unalmas környezetben dolgoznak, és hogy itt nem James Bondokon, hanem számítógépes szakembereken múlik egy-egy meccs. A baj azzal van, hogy a bejutásért cserébe a 60 minutes stábja mindent feladott, ami egy újságírónak fontos.

Ők maguk számolnak be róla, hogy kb. 20 fős csoport kísérte őket mindenhova. Nevetgélve mutatnak felvételeket, ahogy az alkalmazottakkal felvett interjút megszakítják a kísérlőik, hogy „Hahó, erről meg arról nem beszélünk”. Van egy klip, amin az látszik, hogy amikor egy közepesen érdekes kérdést tesznek fel Keith Alexander tábornoknak, az NSA igazgatójának, az időt kér, hogy a csapatával kitalálják a legjobb választ. Nem kell ahhoz száz interjút végigcsinálni, hogy az ember tudja: ilyen szűrések után csak gyenge anyagot lehet összehozni.

Obersovszky is belepirulna

John Miller kérdései egyébként az adás első percében eloszlatják bárkinek a kétségét, aki színvonalas műsorban reménykedik. Mindjárt az elején úgy teszi fel a kérdést, hogy

hát ugye sokak szerint önök belehallgatnak a telefonbeszélgetésekbe, és elolvassák az emaileket.

Pont ezzel próbált jogászkodni Obama elnök is nem sokkal a lehallgatási botrány kirobbanása után. Ugye az van, hogy az NSA a mostanában kritizált programokban metaadatokat gyűjt, azaz azt vizsgálják, hogy merre jár egy telefon (és nyilván tulajdonosa) és milyen számokat hívnak a készülékről. Ezt persze Miller is jól tudja, és szándékosan teszi fel úgy a kérdést, hogy Alexander tábornok rávághassa:

ugyan-ugyan, ez butaság!

Aztán azért az is elég mókás, amikor a az NSA főnök azt mondja, hogy

az ügynökség a szabadságjogokat és a magánéletet védi.

Közben bevágják Miller arcát, amint

BÓLOGAT.

Aztán előkerülnek azért a metaadatok is, amikor az újságíró szóról-szóra az alany szájába adja, amit mondani kell, vagy ha nem így történt, akkor a műsor készítői valamilyen megmagyarázhatatlan okból így vágták össze a felvételeket.

Az is kiderül, hogy az NSA igazgatója szerint, ha lett volna ilyen kémprogram 2001. előtt, akkor nem történnek meg a szeptember 11-i terrortámadások, és szándékosan senki nem sértette meg az amerikaiak lehallgatását tiltó törvényeket, csak azok nagyon bonyolultak, meg a lehallgató rendszerek is, úgyhogy néha becsúszik egy-egy hiba.

Miller nem érzi szükségesnek, hogy ez ügyben visszakérdezzen. Ha a főkém mondja, hogy minden oké, akkor az úgy is van.

Snowden állítólag _fura_

Ezek után egyáltalán nem meglepő az a rész, amikor egy NSA alkalmazottal együtt Miller azt feszegeti, Snowden hogy hozta helyzetbe a gonosz irániakat (kínaiakat, oroszokat). Ezt úgy érdemes elképzelni, mintha egy bátor riporter odamenne Orbán Viktorhoz, és nagyon keményen megkérné, hogy mondjon valami rosszat a Gyurcsány Ferenccel szövetkező Mesterházy Attiláról.

Aztán egyből túszokat ölő terroristának mutatják be Snowdent. Aki még az egyetemet se fejezte be.

Aztán tényleg viccbe fordul az adás.

Az NSA vezetése arról beszél, hogy zarándokoltak el Snowden otthonába, hogy megpróbálják _megérteni_ a fiút. Aztán arról van szó, hogy még az állásinterjúján is csalt. Aztán arról, hogy _állítólag_ otthon csuklyát húzott a fejére számítógépezéskor, hogy a barátnője ne lássa, hogy mit csinál.

Hát ez tényleg nagyon furcsa

– hümmög az amerikai Obersovszky.

Mondják el otthon, hogy mi jók vagyunk!

A CBS csatorna, amin a műsor fut, még egy kis werkvideót is feldobott az oldalára. Ebből például kiderül, hogy a karácsonyi szabadságra igyekvő NSA alkalmazottak egy kis prospektust kaptak a cégtől, hogy annak alapján tudják otthon, a családi asztak körül elmesélni a rokonoknak és barátoknak, hogy miért nem gáz az, amit a hivatal csinál.

Azt, hogy miért nem gáz, amit a CBS csinál, egyelőre nincs ki elmagyarázza.

Az amerikai lapok egy része most épp azon csámcsog, hogy hogyan nyírta ki magát a műsor ezzel az adással. Különösen azért volt jó az időzítés, mert a félórás reklámfilm sugárzásának másnapján egy washingtoni bíró olyan ítéletet hozott, ami az egész NSA lehallgatási program végét jelentheti azzal, hogy betiltja a metaadatok korlátlan gyűjtését.

(TheWire; Guardian; stb)