A tél influenzaellenes csodagyógyszere a savanyított japán retek

Vírusként terjed mindenféle féltudományos és evős-életmód-kiskegyed szájtokon, hogy a japán suguki bizonyítottan csodagyógyszer az influenza ellen. A hír egyszer már elindult november elején, most már a második körét futja, istenem, ilyen időket élünk, fogunk mi még röhögni Szalacsin.

Az amerikai híradások kötelező kelléke a szellemeskedő szörnyűlködés: miért egy ilyen gusztustalanul kinéző, meredek szagú és ízű dolognak kell ennyire egészségesnek lennie? Aki járt már életében szusibárban, az találkozhatott már  sugukira emlékeztető japán savanyúsággal, vékony csíkokra vágva szokott lapulni a tényérok szélén, fehér halomban, általában savanyú jégcsapretek.

Az nem túl valószínű, hogy itthon valódi sugukit kapunk (hacsak nem az esztergombi sugukigyárban :DDDD), az eredetit egy csak Japánban, sőt, csak Kiotó környékén termelt zöldségféléből, a suigukinából készítik ugyanis, Brassica japonica Sieb. var. suigukina a tudományos neve, magyar fordítást eddig nem találtam. A hírekben sokszor tévesen fehérrépaként vagy petrezselyemgyökérként említik, mert az angol egyszerűen turnipnak (kábé: gyökérzöldség) fordítja. Aki ránéz a képekre, az láthatja, hogy ez egész más növény, leginkább a jégcsapretek, a zeller és a cukorrépa kereszteződésének tűnik. Csodálkoznék, ha lenne pontos magyar neve, a japán és a magyar zöldségkultúra közötti különbséget még futballhasonlattal sem lehet leírni. (Akit kicsit jobban érdekel: itt nyilatkozik Kalmár Gergely, Japánban élő magyar zöldségkertész, minden idők legtanultabb és legszakemberebb magyar zöldségtermesztője.)

sugoki

Csodagyógyszerként pedig azóta emlegetik, hogy a Letters in Applied Microbiology című, elképeszetően komolynak hangzó tudományos periodikában megjelent egy tanulmány arról, hogy egérkísérletekkel bizonyították a savanyú zöldség hatékonyságát az influenzával szemben. Az influenzaügyi tudományos felfedezésekről és az újabb, halálos veszedelmet jelentő vírusokról szóló hírek elterjedésének szezonja körülbelül egybeesik: általában novembertől február végéig tart. Idén az ismét Kínából induló új madárinfuenza (H7N9) a rettegés tárgya, kábé az erről megjelenő hírek idején közölték a tanulmányt suguki csodálatos hatásáról. A csodahatást a savanyúságban tenyésző Lactobacillus brevis nevű, egyébként minden tejsavas erjedésnél jelenlévő baktérium váltja ki. A mechanizmus nem teljesen világos, de az immunrendszert stimulálja valahogy. A lényeg: tudományosan bizonyított tény, hogy az egereknél jelentősen csökkenti influenzafertőzés veszélyét.

A távol-keleti konyhákat kevésbé kedvelők számára tehát jó hír, hogy a Laktobacillus brevis megtalálható szinte minden hagyományosan tejsavasan (tehát nem alkoholosan) erjesztett dologban, a savanyú káposztában például. (Persze nyilván nem mindenhol egyformán magas koncentrációban.) Egyébként a sugukit elég hasonló módon is erjesztik, mint a káposztát vagy a többi ilyen hagyományos savanyúságot. Beleteszik egy edénybe, lesózzák, lenyomatják. Itt meg lehet nézni, hogyan.

Aki terápiás jellegel szeretne savanyú retkeket illetve reteksavanyítást nézni, az ruccanjon el erre a Flickrre.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.