Kína és Hong Kong határa különös hely. Havonta több tízmillárd dollár értékű áru érkezik itt Kínából a városba, de ennek egy jelentős hányada egyszerűen köddé válik. Az exportált és importált termékek közti különbözet csak 2013 első félévében százmilliárd dollár volt. 2012-ben is eltűnt százmilliárd dollárnyi áru, 2006 első negyedéve óta pedig már 450 milliárd dollárnyinak veszett nyoma.

Valójában persze a köddé vált termékek mindig is csak papíron léteztek, az ellenértékük viszont nagyon is létezik. A csalás lényege, hogy az exportált árumennyiség eltúlzásával lehetőség nyílik rá, hogy illegálisan pénzt csempésszenek az országba.

Hogy miért? Annak több oka is lehet.

1. Valutaspekuláció

Kínában szigorú valutagazdálkodás van, az árfolyamot nem a piac, hanem a kormány határozza meg. A kormány pedig évek óta alulértékeli a jüant, ami az exportra termelő kínai gazdaságnak igen hasznos - így olcsóbban tudják értékesíteni a termékeiket a világpiacon, kiszorítva ezzel a versenytársakat. Így viszont az exportcsalással Kínába csempészett dollárért sokkal több jüant lehet venni.

Itt egy ábra a hivatalos jüan-dollár árfolyam és a pénzcsempészett fordított arányosságáról:

A jüan árfolyamán viszont egyre nagyobb a nyomás. Kína a gazdasági válság kitörése után hitelekből finanszírozta a gazdasági növekedést, most viszont a pénzügyi buborék felfúvódása miatt visszafogná a hitelezést. A hitel drágítása pedig gyakorlatilag a pénz drágítását jelenti, vagyis hamarosan az árfolyam módosítására kényszerülhet. Így pedig azok, akik olcsón vettek jüant, hatalmas profitot realizálhatnak.

2. Hitelszűke

A hitelezés visszafogása nemcsak a valutaspekuláció, hanem az uzsorázás előtt is utat nyit. Amíg a kínai kormány nem engedi el a jüan árfolyamát, pénzszűke van, ez pedig megteremti a keresletet a lassuló gazdaságban meglévő adósságaikat hitelekből fedezni kényszerülő vállalatok részéről, melyek hajlandók megfizetni a magasabb kamatot is, hogy pénzhez jussanak.

A Bank of Amerika és a Merrill Lynch ellemzője, David Cui grafikonján látszik, hogy 2013 közepén 5 százalékról 45 százalékra ugrott meg az 5-8 százalékos kamattal kínált hiteltermékek aránya a WMP-piacon.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert el kell magyarázzam, hogy mi az a WMP. A betűszó a wealth management product (vagyonmenedzsment-termék) kifejezést takarja. Az ártatlannak hangzó név veszélyes dolgot takar. A WMP-k valójában a bankok könyvein kívül tartott kockázatos hitelek, átcsomagolva. A WMP-kbe gyűjtött pénzből kockázatos infrastrukturális beruházásokat és ingatlanspekulációkat finanszíroznak. És az egész leginkább pilótajátékra hasonlít, ahol az új befektetők pénzéből fizetik ki a régieket.

3. Ingatlanpiaci befektetések

És ha már szóba került az ingatlanspekuláció: Kínában 2013-ban elszabadultak az ingatlanárak. Országosan is 9,5 százalékos a drágulás, de a nagyvárosokban ennek sokszorosa. Sanghajban, Sencsenben, Pekingben és Kuangcsouban 22-27 százalékkal növekedtek az ingatlanárak az előző évihez képest.

És hogy honnan áramlik ez a rengeteg pénz Kínába?

Az Egyesült Államokból. Az amerikai jegybank válasza a pénzügyi válságra a quantitative easing, magyarul a pénznyomtatás volt. Az amerikai államkötvények kamatainak csökkenése egyenesen arányos a Hong Kong határán fantomizálódó árumennyiség növekedésével, vagyis a túlszámlázással behozott pénzmennyiséggel. Tehát azt a pénzt csempészik be így Kínába, amit kivettek az amerikai állampapírokból.

És itt válik globálisan is veszélyessé a helyzet. Most, hogy az amerikai jegybank lassítja a pénznyomtatás ütemét, ez a tőke hirtelen visszaáramolhat az amerikai piacra. És bár Kína 3700 millárd dolláros valutatartalékával nincs annyira kitéve a valutaválságnak, ha az amúgy is pénzszűkében szenvedő pénzügyi szektorból kivonják ezt a pénzt, az komoly likviditási válságot okozhat, az pedig csődhullámot.

A témát a Quartz foglalta össze a legtömörebben, de érdemes hozzáolvasni a Global Financial Integrity és a Thompson Reuters bővebb feldolgozásait is. Fotó: Frederic J. Brown / AFP.