• Elmentem egy hétre Las Vegasba.
• Amiből három napot azzal töltöttem, hogy megnézzem a világ legnagyobb kütyübuliját, a CES-t.
• Elég jó buli volt.
• De mi értelme van ennek az egésznek?

Iszonyatosan rá akartam már gyújtani, amikor a 24 órás út végén kiléptem a Las Vegas-i reptérről. Az amerikai belföldi repülés teljes káosznak tűnik a korrekt európaihoz képest. Nem hogy nincs minden reptéren dohányzófülke (még a németeknél is van, pedig ők hagyományosan híresek a toleranciájukról), de az Évszázad Amerikai Vihara miatt épp össze-vissza tologatták a gépeket. De egy hatórás, rendkívül kényelmetlen utolsó repülés után - amit nagyrészt egy Pringlest majszoló rettenetesen nagy ember vállán szundikáltam át - megérkeztem Vegasba. Ami pont olyan király, mint ahogy hangzik.

És a Mekit próbáltad, farmert hoztál?

Ráadásul pont a CES-re mehettem ki, ami nagyjából minden kütyübuzi álma, amivel engem azért elég durván meg lehet vádolni. A Lenovo hívott meg Vegasba, durván sűrű programmal. Amiről rögtön a második napon kiderült, hogy nem lesz elég. A sztereotípiák embere vagyok, Amerikában pedig minden rohadt nagy. A CES viszont még ehhez képest is az. Egy teljes délután alatt mondjuk végig lehetett járni az öt hangárból kettőt, de azt sem alaposan.

A CES-t 1967 óta rendezik meg, 1998 óta Vegasban. Most már azért vesztett valamit a fényéből, mert korábban minden nagyobb szórakoztatóipari újdonságot itt mutattak be. Például a videómagnót, a CD-t és az Xboxot. 2009 óta nem megy már annyira, mert a nagyobb és menőbb gyártók mind külön eseményeket tartanak, mint mondjuk a Google I/O. Idén például az Apple mellett a Microsoft sem jött el.

Minek?

Volt gy is bőven elég cucc. A nagy kérdés csak az, hogy minek. Az egész CES olyan, mint egy vásár, csak nem lehet megvenni semmit. Illetve csak cégeket, és nagy mennyiségeket. Mostanra durván erről is szól az egész. A CES-re még mindig azért megy el mindenki, hogy nagy üzleteket kössön. Ezért mennek ki az ismeretlen kis kínai Iphone-tok gyártók és a mindenkinek mindent legyártó Qualcomm is. És ezért bérel ki egy plázányi méretű sarkot a Samsung is az egyik hangárban.

Sajnos azt, hogy itt ki milyen dealeket kötött, vagy soha, vagy csak később lehet megtudni. De az, hogy kötöttek párat, biztos. Kevés olyan esemény van a világon, ahol ennyi eladó és ennyi vásárló egyszerre tartózkodik ugyanazon a helyen, ugyanabból az iparágból.

¡Pasarán!

Ráadásul emellett a CES még arra is jó, hogy nagyjából leszondázzuk, merre megy majd a szórakoztatóipar 2014-ben. Az alapján, amit én kint láttam, megint nem lesz forradalom. Minden egyre jobb lesz, minden egyre olcsóbb lesz, de nem lesz olyan termék, mint az Iphone, ami az alapoktól rázná meg az egész ipart a médiafogyasztással együtt.

Biztosan lesz mondjuk egy csomó olyan cucc, amik koncepcióból kapásból vaporware-ré válik majd. Mint a hordható tech nagy része, amit itt bemutattak, vagy a hajlítható tévék.

Az három legjobb dolog Vegasban és a CES-ben

• Találkozhattam a kedvenc, de számomra eddig ismeretlen dizájneremmel, David Hillel, aki húsz éve dolgozik a ThinkPadek dizájnján. Még most is a legszebb gépek.
• Kipróbálhattam az Oculus Riftet, ami mondjuk nem volt akkora jóság, mint korábban gondoltam, de így is megérte. Sajnos olyan a cucc, mint a Virtual Boy lehetett. Tíz másodperc alatt lettem teljesen rosszul. Azért azt érezni, hogy errefele még van mit keresnie a szórakoztatóiparnak.
• Életem eddigi legjobb, durván félkilós rib eye steakje a Venetianben.
• +1, Las Vegas.

A három dolog, ami inkább ne lett volna:

• 17 órányi repülés dohányzás nélkül, négyórás alvások, súlyos jetlag.
• Hajlítható tévék :(
• Kávé.