"Az elmúlt húszegynéhány évben teljesen megszállottjaivá váltunk a ténynek, hogy a margarin a vaj ellentéte. Örömmel jelenthetem, hogy ennek vége. Megváltoztunk. Nagyon jelentős mértékben megváltoztunk."

Antoine Bernard de Saint-Affrique, az Unilever élelmiszerrészlegének vezetője ezekkel a mondatokkal vezette fel azt, amit vállalati kommunikációjukban egyszerűen

fundamentális fordulatként

jellemeznek. Ezentúl vajat kevernek a margarinba. A világ legnagyobb margaringyártója frontot váltott. Átállt. Elárulta a vesztes ügyet. Elhagyta a süllyedő hajót. Na jó, ennyi elég a cinkelésből. Most, hogy végre abbahagyták világpusztító ármánykodásukat, legyünk nagyvonalúak.

Mondjuk azoknak, akik hozzám hasonlóan kedvelik az idióta termékneveket, a margarinosok veresége nem meglepetés. Hát nyerhet valami, amit előbb a falusi idillt idéző Country Crock néven akarnak eladni, holott csak egy szappanipari melléktermék? Vagy amit a végén szimplán

I Can't Belive It's Not Butter (El Se Hiszem, Hogy Ez Nem Vaj)

néven próbálnak rásózni a mit sem sejtő fogyasztóra?

És ami egyrészt  az éretlen trappistasajthoz hasonlóan a hadigazdálkodásból ragadt rajtunk, és aminek az egészségességét ezzel a remek kísérlettel igazolták a hetvenes években Finnországban. Azoknak, akik nem kattintottak, röviden:

A kísérlet keretében több ezren leszoktak a dohányzásról, az alkoholról, kedvezményesen sportoltak. És vaj helyett margarint ettek. És mert öt év alatt csökkent körükben az infarktusok száma, meg is született a cáfolhatatlan végkövetkeztetés:

a margarin egészségesebb a vajnál.

Az egészen nyilvánvaló, de talán nem szándékos hibán túl elkövettek egy szándékosat is. Elhallgatták, hogy

a vajevő kontrollcsoportban még radikálisabban csökkent az infarktusok száma.

Akkor már inkább meglepő, hogy Bernard de Saint Affrique még 2010-ben is azzal a bonmot-val próbálta szórakoztatni a részvényeseket az Unilever éves közgyűlésén, hogy

"Egyesek azt mondját, egyszerű, mint a vajaskenyér. De mi azt mondjuk, egyszerű, mint a margarinos kenyér."

Pedig elég lett volna megnéznie a csartokat. 2010-re az Egyesült Államokban már 25 százalékkal csökkent a margarinforgalom, a korábbi 320 millió dollárról 240 millióra. Mindeközben az eleve egy nagyságrenndel nagyobb vajpiac 65 százalékkal nőtt, 1,4 milliárd dollárról 2,2 milliárd dollárra.

Magyarországon nem ez a helyzet. Itt, talán a háborús hadigazdálkodás és a szocializmus termékhiányos éveinek tartós örökségeként, talán azért, mert a vaj drágább, még toronymagasan a margarin vezet. A KSH oldalán egyetlen statisztikát találtam, amiben a vaj és a margarin külön soron szerepel, eszerint egy átlag magyar egy évben 3,4 kiló margarint, de csak 90 deka vajat fogyaszt.

Hogy ebben szerepe lehet a jövedelmi viszonyoknak is, azt a jövedelmi tizedenkénti bontás mutatja. A legalsó jövedelmi tizedbe tartozók 0,6 kiló vajat esznek évente, a legfelső tized 1,2 kilót. A többiek a jövedelem szerinti növekvő sorrendben: 0,8; 0,7; 0,7; 0,7; 0,9; 1; 0,9; 1 kiló vajat esznek. Margarinból a legszegényebbek 2,2 kilót, a leggazdagabbak 4 kilót fogyasztanak. A legtöbb margarint a második leggazdagabb tizedbe tartozók esznek.

A győzelem tehát még nem teljes. Az Unilever, aminek az identitása a margarin - a cég egy holland margaringyár és egy brit szappangyár egyesüléséből jött létre 1929-ben - is kitart az immár vajjal feljavított terméke mellett. Mondjuk voltak japán katonák is, akik még 29 évvel az atombomba ledobása után is hadban álltak. (Via Quartz. A borítókép Peter Hinsdale munkája)