Aki az elmúlt 24 órát nem túszként töltötte egy maláj kalózdzsunkán, annak biztosan feltűnt, mekkorát robbant az interneten az Éneklő Magyar Lány Parfüm című videója. Kevesebb mint egy nap alatt negyedmillióan néztek meg egy videót a Youtube-on, ami egyébként már több mint egy hónapja ott figyelt, csak épp senki nem vette észre. Evidens, hogy a robbanásban része volt a médiának, a Gizmodónak, a Kotakunak, a Facebooknak és valljuk be, a 444-nek is, de aki tett már ki életében bármit a Facebookra, pontosan tudja, hogy bármit nem osztanak meg tízezrek, és egy bármilyen videót nem néznek meg egy nap alatt negyedmillióan. Ahhoz túl nagy az internet, és túl sok a próbálkozó.
A sikerhez kellett egy Éneklő Magyar Lány, és kellett róla egy videó. Mit tud ez a lány, és mit tud ez a videó, amit más magyar lány és videó nem tud?
Kezdjük a legnyilvánvalóbbal, ahonnan elindult a dolog: a Gizmodo techőrültjeivel. Az ő szempontjukból az Éneklő Magyar Lány énekéhez készült klip nem mást, mint egy újabb videó a Hogyan készült? sorozatból. Olyan werkfilm, amit bárki elkészíthetne, ha értene hozzá. Csakhogy nem ért, hiába van képszerkesztő, legalább egy Paint a gépén. Igazán jól bánni ezekkel a szoftverekkel a profi grafikusokat és megszállott amatőröket leszámítva nagyon kevesen tudnak.
Amikor az ember egy hogyan készült típusú werkvideót néz, a varázslatot nézi. A szakmai hozzáértést. Azt nézi, hogy egy művész, esetleg jó kezű alkalmazott grafikus olyasmit alkot egy hétköznapi, mindenki által birtokolt eszközzel, amire kevesen képesek. Gyufaszálból Eiffel-tornyot. Darab kőből Dávidot. Az ilyen werkvideók eleve rettenetesen népszerűek, biztos mindenki ismeri a Painttel rajzolt autót vagy a Photoshoppal újradizájnolt Doomot. Ha a geekeken múlik, az Éneklő Magyar Lány csak egy maradt volna a sok éneklő magyar lány közül. Mi kellett még a sikerhez?
A Gawker-birodalomhoz tartozó Gizmodo és a Kotaku a világ legnépszerűbb szájtjai közé tartoznak, de techblogok: szinte csak akkor foglalkoznak egy témával, ha abban van technikai szenzáció, vagy legalább újdonság. Esetleg autó vagy szörny. Az Éneklő Magyar Lány videóját nem azért tették ki, mert énekel, és főleg nem azért, mert magyar, hanem mert egy nem létező technikai szenzációt szimulál.
Amit ugyanis a lánnyal művelnek a videón, arra a tudomány mai állása szerint nem képes az emberiség. Ha elolvassák a gizmodós és kotakus posztokat, ott sorakoznak a mindenféle menő art directorok és grafikusistenek kommentjei, és mindannyian azt mondják, hogy ha létezne olyan alkalmazás, amivel valós időben lehet lényegi módosításokat eszközölni egy videón, azonnal az egész grafikai részleg minden dolgozójának vásárolnának belőle. Az Éneklő Magyar Lányról készült videó olyan technikát csillant fel, ami ha létezne, alapjaiban változtatná meg egy szakma működését. De nem létezik, vagyis egyelőre csak nyomokban. Az Éneklő Magyar Lány Videója ebből a szempontból sci-fi, a jobbik fajtából.
A média nőábrázolása hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a szociológusokat, a pszichológusokat és a genderkutatókat. Még az atomfizikusokat is. A nőkről nem is beszélve. A nők idealisztikusra történő photoshopolásával, ennek okaival és hatásaival egyetemi kurzusok, gendertankönyvek és konferenciák sora foglalkozik. Patriarchális társadalom! Macsóuralom! Hímsovinizmus! Manipuláció! Ez biztos mind igaz, sajnos, de a képlet nem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Sokan vannak például, nők és férfiak egyaránt, akik elítélik a művi közelítést a női test ideálisnak vélt formájához, ezzel együtt elismerik a nő jogát arra, hogy úgy nézzen ki, ahogy akar. Apró sztori: a feminista nézeteiről ismert Lena Dunham néhány napja azzal került be a hírekbe, hogy hagyta magát megjelenni a Vogue címlapján úgy, hogy a magazin hagyományainak megfelelően a grafikusok utólag dolgoztak egy csöppet az állán, a nyakán, a dekoltázsán és a csípőjén. Neki bezzeg szabad?
Az Éneklő Magyar Lány videója nem feltétlenül fogalmaz meg direkt feminista társadalomkritikát, de az biztos, hogy kitűnően ráérez a trendre, amikor a sok halálra lájkolt képes anyaghoz hasonlóan ezúttal videón mutatja be azt a folyamatot, amivel egy átlagosan szép nőből átlagon felül szép nőt lehet faragni. Aztán mindenki értse, ahogy akarja.
Nézzük szembe a szomorú ténnyel: az, hogy az Éneklő Magyar Lány magyar, a világon senkit nem érdekel. Kivéve a magyarokat. Az, hogy Puskas, Bartok vagy Neumann magyar volt, egy amerikainak olyan trivia, mint hogy hány mérföld ide a Hold. Nekünk viszont a nemzeti identitásunk része, nemzeti büszkeségünk alapja. Azt se feledjük, hogy a popzene lingua francája az angol, és ezen a színtéren még egy francia nyelvű klippel sem nagyon lehet labdába rúgni, nemhogy egy magyarral.
Ennek megfelelően a Gizmodo, a Kotaku és a Youtube nem magyar kommentelői legfeljebb aziránt érdeklődnek, hogy ki ez a nő, és honnan lehet többet tudni róla. Esetleg hogy svéd-e. Mintha nem lenne nekik tökmindegy. De a nemzeti büszkeségünket ez az érdektelenség a legkevésbé sem apasztja, sőt inkább feltüzeli, nagyon helyesen. Mi az, hogy svéd? A youtube-os hozzászólásokból jól látszik, hogy legyen szó bármiről, essen be a threadbe angol vagy kínai, egyszer csak megjelenik egy kommentelő, akit úgy hívnak, hogy János vagy Etelka, összeszedi minden angoltudását, és diadalmasan beírja, hogy
Hungary!
esetleg azt, hogy
HUNGARY!
Az ismeretlenségből, a meg nem értettségből a csúcsra jutni ráadásul az emberiség legfontosabb, legősibb toposzainak egyike, és nem csak a magyar népmesékben: a balfasz legkisebb királyfi útja a fele királyságig durván ugyanazt a témát dolgozza fel, mint Andersen rút kiskacsája vagy a Grimm fivérek Hamupipőkéje. Csakhogy ez itt a 21. század, most már Te is segíthetsz Hamupipőkének! Az Éneklő Magyar Lány még nem feltétlenül találta meg a boldogságot, de ha elég sokan szurkolnak neki, elég sokan lájkolják, osztják és kommentelik, akkor biztosan megtalálja. És ebben őt nekünk, magyaroknak támogatnunk kell, ha törik, ha szakad.
Az Éneklő Magyar Lány nagyon jól énekel. Nem tökéletesen, például az alsó regiszterekben erőtlennek tűnik a hangja (talán nem támasztja meg rendesen levegővel), de középen és felül gyönyörűre nyílik, kivirágzik és szárnyal. Tiszta is, ha van ezen autotune, ha nincs, bár szinte biztos, hogy van. De a technikai tudás és az érzelemdús, dinamikus előadásmód annak is lejön, aki vagy a magyar szövegre nem figyel, vagy a franciát nem érti.
Pedig érdekes. A Parfüm pont nem a parfüm iránti rajongásról szól, hanem a parfüm mint a valós ént leplező szubsztancia elleni lázadásról, és az így elért személyes szabadságról. Mintha a Süskind-regény egyik női szereplője lázadna benne a nőket a szagukkal (na jó, illatukkal) azonosító félőrült parfümőr ellen. (Sajnos vagy nem sajnos, a francia szöveg a magyarnál jóval direktebb, ezért erőtlenebb is: ott konkrét parfümmárkák sorakoznak, és a feloldás, hogy “Je ne suis pas leur produit” vagyis hogy nem vagyok a termékük, inkább szól a konzumellenes lázadásról, mint belülről megélt szabadságvágyról.)
Mindehhez az Éneklő Magyar Lány kitűnő színésznő. Nem biztos, hogy van annyira profi színésznő, hogy bármilyen szerepben megállná a helyét, de ebben az egyben, az önfeladó, mégis öntudatos nő szerepében egészen zseniális. Az apró gesztusok. A kinézések. A kitárulkozás. A türelmetlenség. A tűrés. A nyelés. Az Éneklő Magyar Lány annyira kiszolgáltatott, amennyire csak egy nő lehet, és úgy uralkodik, ahogy csak egy nő tud. Csodálatos.
Véletlen logikai bukfenc, vagy szándékosan teremtett feszültség, nem tudom, de mégis az van, hogy miközben egy nő arról énekel, hogy nem akar parfümmel ékeskedni, hagyja, hogy valaki megfossza természetes adottságaitól, és a maga obskúrus eszközeivel olyanra faragja, ahogy neki tetszik. Ahogy szerinte szép.
Én úgy képzelem, mert ezt csak így lehet elképzelni, hogy az Éneklő Magyar Lány arcán egy férfi dolgozik, aki Pygmalionhoz hasonlóan a rendelkezésre álló alapanyagokból megteremti a tökéletes nőt. Aztán szerelmes lesz abba, akit teremtett. És ebbe a nőbe nagyon könnyű szerelmesnek lenni.
Fogadom, hogy észre se vették, de egészen eddig sikerült elkerülni, hogy nevén nevezzem.
Úgy hívják, hogy Csemer Boglárka.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.