Hattie Garlicknak elege lett abból, hogy a pénztárcája játékok számláival van tele. Kisfia, a most kétéves Johnny addig mindent megkapott. A gyerekszobájából már kifolytak a játékok a dobozból, de ő alig játszott bármelyikkel. Garlick utánanézett a dolgoknak. Arra jutott, hogy a brit háztartásokban 474 millió játék porosodik, vagyis minden britre hét darab, használatlan játék jut.

"Lehet, hogy véletlenül materializmusra nevelem a gyerekemet?" - merült fel benne a kérdés.

Az elhatározást tettek követték. Tavaly egy fillért sem költött játékokra, fizetett foglalkozásokra, gyerekfodrászra. Sem speciálisan a gyerekeknek szánt ételekre.

"2006-ban még nem is létezett olyan, hogy gyerekkész étel, most meg már 25,8 millió fontos, évente 23 százalékkal bővülő iparág" - írja.

A gyerekeknek szánt ételek helyett Johnny most azt eszi, amit a szülei. Pedig Johnny amúgy válogatós gyerek volt, talán ezért és az agyturbózó omega-zsírsavak szírénéneke miatt vásárolt korábban külön ételt a fiának. Aztán egy nap ugyanazt a pásztorpitét rakta a gyerek elé, amit maguknak főzött. "Semmi sem történt. Mármint Johnny kipiszkálta a ragúból a sárgarépát és tornyokat épített belőle, de nem volt hiszti" - írja.

Amióta nem főz külön a gyerekre, és nem költ külön az ételére, sokkal nyugodtabb. Még akkor is, ha netán visszautasítja az ételt. "Akkor a következő étkezésig eszik egy banánt."

Abban, hogy korábban vagyonokat költött a gyerekére, szerinte a bizonytalansága is szerepet játszott. Garlickék a rokonoktól távol élnek, nem volt, aki tanácsot adhatott volna nekik a gyereknevelésben. Így Garlick saját bevallása szerint a marketing áldozata lett. Állt a gyerekosztályon, kezében a tomboló csecsemővel, és megvett mindent, ami pasztel, és amiről azt állítják, hogy megnyugtatja a gyermekét.

A marketing pedig működik. 2013-ban egy gyerek éves nevelési költsége 1307 font volt Nagy-Britanniában, 58 százalékkal több, mint egy évtizede. Ebből évi 500 font megy el csak ruhákra. Amikor ezt olvasta, Garlick ruhacserepartikat kezdett szervezni a környékbeli szülőknek.

A következő lépés a fizetős szórakozás kiküszöbölése volt. Ebben segített, hogy Johnny élvezte a közös főzést, kertészkedést, de még azt is, ha csak átugrottak egy kávéra a szomszédba.

Fél év tapasztalatai alapján a kis Johnnyt nem viselték meg a változások. "Boldog és elégedett" - írja. És hogy mi lesz, ha lejár az egyéves kísérlet? Garlick szerint ha nem is fog napokat tölteni ruhacsere-oldalakon a tökéletes anorákot kutatva, azért reméli, hogy a tapasztalatokat tovább viheti. Miért költene játékokra, ha egy új játék talán ha percekre köti le a kis Johnnyt, miközben órákig képes várat építeni kartondobozokból.

Garlick a Telegraphban publikálta a cikkét. A kísérletéről blogot is vezet, azt itt olvashatja. Az egy év, amit vállalt, hamarosan véget ér, érdemes követni.