Xavier Di Petta 17 éves, Melburne-től két órányi buszútra lakik Ausztráliában. Kyle Cameron 19 éves, hawaii egyetemista. Hogy mi bennük a közös? Övék a @HistoryInPics, az aktuálisan egyik legnépszerűbb twittercsatorna.

A két srác négy éve találkozott online. Mindektten a Youtube-on lógtak. Összehaverkodtak, közös porjektekbe kezdtek. Például megcsinálták a "Hosszú, romantikus séták a hűtőig" Facebook-oldalt, amit tízmilliónál is többen lájkoltak.

Di Pettának, bár még nem is nagykorú, már saját cége van. A Swift Fox Lab tucatnyi alkalmazottal havi 50000 ausztrál dolláros bevételt hoz.

De most nem ezért írunk róluk. Hanem a @HistoryInPics twittercsatorna miatt. Ez az a projektjük, amibe talán legkevésbé lehetett beleérezni a sikert. Most mondják meg, mi különleges van abban, hogy valaki képeket posztol történelmi eseményekről?

Mert a @HistoryInPics-en más se történik. Fotókat posztolnak. Ilyeneket:

The last commercial sailing ship, Pamir, to round Cape Horn in 1949. pic.twitter.com/EjRUhro1mZ

— History In Pictures (@HistoryInPics) January 25, 2014

Meg ilyeneket:

Halloween, early 1900s pic.twitter.com/1nZf6zx0xG

— History In Pictures (@HistoryInPics) January 24, 2014

Ehhez képest ma már 940 ezer követőjük van - három napja még 895 ezren állt a számláló, úgyhogy valószínűleg februárra meglesz a millió.

Mindezt fél év alatt hozták össze. Igen, a @HistoryInPics tavaly júliusban indult. Mindezt úgy, hogy nem kaptak támogatást, nem szerepeltek a kiemelt, ajánlott twitterek között.

Szóval a srácok óránként kiraknak egy fényképet. Amit aztán átlag 1600 ember retweetel, 1800 pedig becsillagoz. Viszonyításképpen, a Vanity Fair magazin 1,3 millió követője közül átlag egy-két tucatnyi kedvenceli a magazin tweetjeit.

Tudják, mi a legfurább az egészben?

A @HistoryInPics csak úgy van. Di Petta és Cameron még csak a nevükre se vették, sehol nem hirdetik, hogy az oldal az övék. Nem linkelik más szájtjaikat. Nem próbálnak pénzt csinálni belőle.

És nem ez az egyetlen ilyen projektjük. Egy másik döbbenetesen népszerű twitter, az @EarthPix is az övék.

Hogy mi a titok?

"Alapesetben igyekszünk azonosítani (vagy megteremteni, haha) a trendeket. Ha ezzel megvagyunk, csinálunk egy twittert" - mondta erről Di Petta. Az új fiókot a meglévő közösségi oldalaikon promótálják, aztán ha megvan az első 50-100 ezer követő, már minden megy magától.

Könnyűnek tűnik, de nem az. Mások is próbálkoztak már ezzel, mégis, Di Petta és Cameron sikere páratlannak tűnik.

Ahogy a módszereik is azok. Szemben a hagyományos médiával és a web 2.0 nagyobbik részével, ők egyáltalán, soha semmilyen formában nem kreditálják a fényképek forrását. Magyarán, lopott áruval gazdálkodnak. "A képek nagy része már publikus domén haha" - válaszolta erre a felvetésre Di Petta. Ez nem feltétlenül igaz. Ezen például még a képügynökség vízjelét is rajtahagyták:

A Soviet spy laughs at his executioner in Finland, 1942. Image declassified in 2006. pic.twitter.com/sI6l8dKkBQ

— History In Pictures (@HistoryInPics) January 26, 2014

Ha bajuk van, "a fotósok nyugodtan bepanaszolhatnak a Twitternél, ha van bizonyítékuk. És ha a Twitter szól, én leveszem" - mondta erre Di Petta. Szerinte amúgy a fotósok többsége "boldog, ha a munkája eljut a tömegekhez".

Nyilván sosem találkozott még élő fotóssal. (Via The Atlantic)