Így kezdődik az egyik:

αλλαϊθρυληϲθαχαραξονελθην ἀλλ’ ἄϊ θρύληϲθα Χάραξον ἔλθην
ναϊϲυµπλέαι·ταµε ̣οι ̣µ ̣ιζυϲ νᾶϊ ϲὺµ πλέαι· τὰ µέν̣, οἴο̣µα̣ι, Ζεῦϲ
οιδεϲυµπαντεϲτεθεοι·ϲε’δ ουχρ ̣ ῆ οἶδε ϲύµπαντέϲ τε θέοι· ϲὲ δ’ ̣οὐ χρῆ
ταυτανοειϲθαι· ταῦτα νόειϲθαι,

Szapphó verset találni nagyon nagy dolog. Egyrészt mert a költőnőnek eddig mindössze egyetlen versét ismertük elejétől a végéig, a többi csak töredék. Pedig az ókorban nagyon népszerű költő volt. Másrészt mert Szapphó elég régen alkotott: az időszámításunk előtti 7. században, és ilyen régi irományok nem bukkannak fel minden nap.

Szapphót még az is ismeri, aki egyébként az ógörög irodalom iránt csak mérsékelt érdeklődést mutat. Van ugyanis egy verse, amiben egy nőnek vall szerelmet. Mivel Szapphó Leszbosz szigetén élt és alkotott, amiatt a vers miatt hívják lszbikusnak a leszbikusokat.

Idézzünk most abból a versből is:

szép leány: mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szivem.

Hol lehet 2700 éves verset találni?

Oxfordban. Egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtó adományozott az ottani egyetemnek egy időszámításunk szerinti 200-as években íródott papiruszt. Az oxfordi tudósok megnézték mi van rajta, és hát két ismeretlen Szapphó vers volt ott (mindkettő töredék, de elég nagy töredékek.)

Az egyik vers két férfiról szól, akik tengerre szálltak, és a költőnő aggódik értük. A férfiak más források szerint Szapphó testvérei voltak.

A másik vers pedig szerelmes témájú. Homoszexuális kapcsolatra konkrét utalás itt nincs, a szerző általában könyörög Aphrodité szerelemistennőhöz, hogy jól alakuljanak a dolgok.

Az új versekről készült első tanulmányt itt lehet elolvasni.