Woody Allen lánya kifakadt: Igen, molesztált az apám

  • Megrázó nyílt levelet írt gyermekkori élményeiről Dylan Farrow, Woody Allen nevelt lánya.
  • A két évtizede ismert vád szerint Woody Allen molesztálta őt hét éves korában, 1992-ben.
  • Az ügy nemrég újra kipattant, Dylan tavaly beszélt erről először egy újságírónak, most pedig ezt a levelet írta meg:

Melyik a kedvenc Woody Allen filmed? Mielőtt válaszolsz, ezt tudnod kéne: amikor hét éves voltam, Woody Allen kézen fogott, és bevezetett egy padlásszobába a házuk második emeletén. Azt mondta, hogy feküdjek hasra, és játsszak a testvérem villanyvasútjával. Ezután molesztált engem. Miközben ezt tette, beszélt hozzám, azt sugdosta, hogy egy jó kislány vagyok, hogy ez a mi kettőnk titka, és azt ígérte, elvisz Párizsba, és sztár lehetek majd a filmjeiben. Emlékszem, ahogy bámultam a villanyvasutat, arra fókuszáltam, ahogy megy körbe és körbe. A mai napig nehezemre esik villanyvasutakra nézni.

- így kezdődik Dylan levele, amit a kétszeres Pulitzer-díjas újságíró, Nicholas Kristof közölt le a New York Times felületén futó blogján. Kristof azt írta a levél elé, hogy bár milliószor írtak már erről a vádról és a botrányról, ez az első alkalom, hogy Dylan maga ír róla. Ezért tartotta fontosnak, hogy levelét megjelenítse.

(THOMAS SAMSON / AFP)

Dylan levele rövid és megrázó. Mint írja, amióta az eszét tudja, az apja  állandóan olyan dolgokat tett vele, amiket ő nem szeretett. Nem szerette, hogy milyen gyakran szakította el anyjától, testvéreitől és barátaitól, csak azért, hogy kettesben lehessenek. Nem szerette, ahogy a férfi az ujjait beledugta a lány szájába. És azt sem szerette, amikor be kellett bújnia mellé az ágyba a takaró alá, miközben a férfin csak alsónadrág volt. Próbált otthon elbújni, bezárkózni a fürdőszobába, de mindig megtalálta.

Ezek a dolgok annyira gyakran, rutinszerűen és anyám elől, aki meg tudott volna védeni, ha tudja, ügyesen eltitkolva zajlottak, hogy azt gondoltam, ez a normális. Hogy az apák így rajonganak lányaikért. De amit a padláson tett velem, az máshogy esett. Azt nem tudtam többé titokban tartani.

- írja Dylan, aki nem számított arra, hogy mit fog elindítani azzal, hogy az esetet elmesélte anyjának. Például, hogy az apja hogyan fogja nővérével folytatott szexuális kapcsolatát arra felhasználni, hogy elfedje a zaklatást. De nem számított arra sem, hogy Allen majd az anyját fogja megvádolni azzal, hogy csak ő ültette be Dylan fejébe a zaklatást. És hogy emiatt majd orvosról orvosra kell járnia, hogy újra és újra előadja az egész történetet, egy olyan jogi csatározás elemeként, amit nem is érthetett még akkor.

Egy ponton az anyám leült velem, és azt mondta, nem lenne baj belőle, ha kiderülne hogy hazudtam, hogy az egészet visszaszívhatom. Nem tehettem. Az volt az igazság.

Dylan idővel megtapasztalta,  hogy a szexuális zaklatás vádját könnyen védi ki az, aki hatalma van. Meg hogy hogyan kapnak elő mindig szakértőket meg orvosokat, akik az ő hitelességét kérdőjelezik meg.

Woody Allent soha nem ítélték el semmilyen bűncselekményért. Az, hogy megúszhatta azt, amit tett velem, végig kísértett engem, amíg felnőttem. Bűntudat sújtott, mert úgy éreztem, ezzel én engedtem őt közel más kiskorú lányokhoz is.

A bűntudat mellett Dylan rettegett a gondolattól, hogy egy férfi hozzáérjen, táplálkozási zavarok alakultak ki nála, vagdosni kezdte magát. Közben pedig apja körül a színészvilág, Hollywood elitje úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Pár kivételtől eltekintve, a legtöbben a "ki tudja megmondani, mi történt valójában" elvet választották, és minden ment tovább a maga útján. A színészek, a forgalmazók, a kritikusok ugyanúgy éltették tovább az apját.

Ahányszor megláttam a zaklatóm arcát egy poszteren, egy pólón, a tévében, muszáj volt elrejtenem a pánikomat addig, amíg nem találtam egy helyet, ahol egyedül lehettem, és összeomolhattam.

Múlt héten Woody Allent ismét Oscar-díjra jelölték. De ezúttal nem voltam hajlandó összeomlani. Túl sokáig zajlott az, hogy Woody Allen elfogadottsága elnémított engem. Olyan érzés volt, mint egy személyemre szabott szidás, mint ha a díjak és jutalmak azt üzenték volna nekem, hogy fogjam be és tűnjek el.

Dylan időközben megismert másokat, akik szintén szexuális támadás áldozatai voltak. Ők kezdték el támogatni, és végül ők győzték meg arról, hogy nem maradhat örökké csendben. Ezért írta ezt a levelet is.

Ma szerencsésnek érzem magam. Boldog házasságban élek. Támogatást kapok a csodálatos testvéreimtől. Van egy anyám, akinek elég akaratereje volt ahhoz, hogy megmentsen minket attól a káosztól, amit egy ragadozó hozott az otthonunkba.

De mások még mindig sebzettek, törékenyek, és küzdenek azért, hogy elég bátrak legyenek az igazság kimondásához. Az az üzenet, amit Hollywood küld feléjük, sokat számít nekik.

Mi lett volna, ha a te gyereked lett volna, Cate Blanchett? Louis CK? Alec Baldwin? Mi lett volna, ha veled történt volna, Emma Stone? Vagy veled, Scarlett Johansson? Kislány korom óta ismersz, Diane Keaton. Elfelejtettél volna?

- üzent Dylan azoknak a hírességeknek, akik kiálltak apja ártatlansága mellett.

Woody Allen az élő példája annak, ahogy a társadalmunk cserbenhagyja a molesztálás és a szexuális erőszak áldozatait.

Képzeld el a hétéves lányodat, ahogy abban a padlásszobában fekszik Woody Allennel. Képzeld el, hogy úgy éli le az életét, hogy rosszul lesz, ha meghallja ezt a nevet. Képzelj el egy világot, amelyik ünnepli a kínzóját.

Elképzelted mindezt? És most melyik a kedvenc Woody Allen filmed?

- zárul Dylan levele.

A levél megjelenésekor Allen éppen a Knicks meccsét nézte élőben a Miami Heat ellen. A meccs után, a Madison Square Garden előtt riporterek megtalálták a kérdéssel, hogy mit szól a levél tartalmához, de nem volt hajlandó válaszolni.

A történet viszont nyilván nem fog itt megállni, Dylan levelét óriási érdeklődés övezte az elmúlt 24 órában. Arról, hogy pár nappal ezelőtt Allen életrajzirója, Robert B. Weide miket hozott fel a rendező védelmében, itt írtunk részletesebben.