Bezzeg régen, régen minden sokkal jobb volt. Egyértelmű volt az élet, nem volt ez a nagy összevisszaság, mint ma. A férfiak nem kapják meg az őket megillető tiszteletet, a nők meg már azt sem tudják mit akarnak, az emancipáció meg a feminizmus csak összezavarja őket. Ezért ilyen sok a boldogtalan vénlány. Egyetemre mennek, aztán meg nyavalyognak, hogy nem találnak magukhoz való férjet, hát kinek jó ez?!

„A nők szó szerint leiskolázták a férfiakat” , de „ezzel … nem biztos, hogy jól jártak”, „a »párkapcsolati piacon« könnyebben elkel a kisebb létszámú magasan képzett férfi, mint a nagyobb létszámú magasan képzett női populáció” - írja egy KSH-kutatás eredményeit bemutatva a Népszabadság. Teli van egyedül élő, pártában maradt vénlánnyal az ország. Tetszettek volna tanulás helyett inkább férjhez menni, ugyebár. Itt ez a sok hiába iskolázott, de fafejű szingli. Elmennek a városba, tanulnak, de minek?! Aztán még csodálkoznak is, hogy nincs aki elvegye őket. Önállósodnak, dolgoznak, kenyérkeresők, önzőek, és tesznek rá, hogy elöregszik a társadalom. Mert azt mindenki tudja, hogy minél képzettebbek a nők egy országban, annál kevesebb gyerek születik. A derék otthon maradt fiúk meg már nem kellenek ezeknek a rátarti lányoknak, aztán a válogatásnak az a vége, hogy elfogynak a diplomás férfiak és ők végül egyedül maradnak.

Nektek is ismerős ez a féligazságokból és bornírt baromságokból összehordott közhelytiráda? Mennyi ennek a valóságalapja, és hova vezet az, hogy egyre több helyen szembesülünk a nők ilyenforma becsmérlésével?

Diplomás férfi nem él egyedül

A magyar népszámlálási adatok azt mutatják, hogy a legiskolázottabb nők közül többen élnek egyedül, míg a férfiaknál épp ennek az ellenkezője igaz: minél magasabb az iskolai végzettség, annál alacsonyabb az egyedül élők aránya. Azt persze nem írják, hogy hány szuper férj-alapanyag él akár 35 évesen is a mama-hotelban, ahogy azt sem, hogy a jobban kereső nők ma már megtehetik hogy elköltöznek otthonról, és nem akkor hagyják el a szülői házat, ha férjhez adták őket.

Hát ki az az önsorsrontó szerencsétlen, aki elvenne egy okosabb nőt? Ugyan ki vállalna egy megalázó kapcsolatot azzal, hogy hozzámenjen egy kevésbé iskolázott férfihoz? - kérdezhetnék sokan. Mert míg az teljesen természetes és elfogadott, hogy a jobban képzett férfi "lefelé" házasodjon, fordítva ezek szerint megütközést kelt. Nem kellene, hogy így legyen, mert jó eséllyel nem sok igazságalapja van. Elmondjuk, miért.

Minek tanulnak annyit a nők?

Amerikában két éve megfordult a házastársak képzettségi viszonyait mutató trend. A felsőfokú végzettségűek akárcsak itthon, a tengerentúlon is gyakrabban házasodnak szintén diplomásokkal, és a hatvanas évektől egészen a kilencvenes évek elejéig a kapcsolatok zömében a férj volt a képzettebb. Fél évszázad után azonban a Pew Research társadalomkutató cég 2012-benmérte először azt, hogy több nő él kevésbé iskolázott férj oldalán, mint fordítva. Minden ötödik feleség képzettebbnek bizonyult a férjénél, és a friss házas nőknek 27, míg a férfiaknak csak 15 százaléka kötötte össze az életét nála kevésbé iskolázott párral. Azt is kimutatták, hogy a fél évszázaddal ezelőtti nyolcvan százalékos arányhoz képest már csak a házasok kétharmadára jellemző az, hogy a párjával azonos a képzettségi szintje.

A főként a friss házasok körében megjelent változás magyarázata a nők nagyobb arányú felsőoktatási részvétele, és az is, hogy hogy közülük kevesebben hagyják félbe a tanulmányaikat. Az is tény, hogy a nők általában szívesebben szereznek "papírokat" a szakértelmükről, mert szükségesnek tartják a szakmai előmenetelükhöz, míg a férfiak kevésbé tartják ezt fontosnak. Írtunk már róla, hogy a felsőoktatásban a hallgatók között a fejlett világban szinte mindenhol többségben vannak a nők, akiknek jelenléte egészen a PhD-fokozatok megszerzéséig felülmúlja a férfiakét.

Akkor ezek szerint a jól képzett nők szakmunkásokhoz mennek hozzá, és leadnak igényeikből? Korántsem. Az amerikai felmérés adatai szerint tízből hat friss házas nő annak ellenére is kevesebbet keresett, mint a férje, hogy neki volt magasabb végzettsége. Csupán a nők 39 százaléka bírt párjánál magasabb szintű képesítés mellett jobb anyagi körülményekkel is. A nők nagy többsége sokszor diplomát igénylő, de rosszabbul fizetett szakmákban dolgozik, így a férj az alacsonyabb végzettsége mellett is több pénzt hoz haza. A nemi szerepeket tehát nem feltétlenül érinti ez a különbség kettőjük között.

Ezért valószínűtlen az az általánosítás, hogy minden nő csakis a diplomás pasikra hajt, és valószínűleg itthon sem ritka az, hogy egy házaspár nőtagja az iskolázottabb. (A magyar vizsgálatok egyébként - jó okkal - nem a házastársak iskolázottságát, hanem a munkaerőpiaci pozícióját és fogalkozási helyzetét elemzik, a legutóbbi amit találtunk, a 2001-es népszámlálási eredmények alapján készült.)

A diplomás nő lesz az új közellenség?

A felsőoktatási reform a hagyományosan a lányok körében népszerű felsőoktatási szakokat érintette elsősorban hátrányosan. Ennek egyik indoka lehetett akár a nemi egyensúly helyrebillentése is, mivel Magyarországon még az OECD-országok átlagához képest is több lányszerez diplomát. Azonban a helyzet az, hogy nem az a probléma, hogy túl sok a lány a felsőoktatásban, hanem az, hogy a fiúk vannak túl kevesen: hazánkban más országokhoz képest kevés a diplomás.

Sokadszorra is az tehát az érzésünk, hogy Magyarországon nem megy manapság a statisztikai adatok ítélkezés és társadalomformáló célzatot nélkülöző, objektív vizsgálata. Állami hivatalok közpénzből készített tanulmányokban bűnbaknak állítják be a diplomás nőket, akik miatt (mert túl sokan vannak) „jelentősen csökkent a családok száma és „lényegesen visszaesett a házaspáros családok korábbi dominanciája". Az egyszeri újságíró meg gondolkodás nélkül átveszi a demográfiai szakkifejezéseket, így kerül be a köztudatba tudományos tényként, hogy a gyerekszülést halogató nők miatt fogy a magyar, és az, hogy a párkapcsolati piacon nem kelendő áru a diplomás nő.

Ezek az újságírói hibák is megágyaznak a parlamentben hallott, konzervatívnak gondolt, de leginkább csak meglehetősen elavult és nőellenes nézeteknek. Aztán már alig csodálkozunk a Facebookon látva a történetet, hogy hétköznap, fényes nappal belekötnek valakibe a Debrecenbe tartó vonaton, és elmondják mindennek, mert tanul gyerekszülés helyett, ami ugye nyilván a dolga lenne… És mi tagadás, amikor hasonló sztorikat hallunk, úgy vesszük észre, nem kínos ma azt hangoztatni, hogy a nőknek otthon a helyük, és minden baj okozója az, hogy a nők túl képzettek és fizetett munkát vállalnak.

Az ország vezetői eközben a friss hírek szerint Irán felé kacsintgatnak, ahol két éve harminc egyetem mintegy nyolcvan mesterképzési szakáról egyszerűen kitiltották a nőket. Vajon efelé tart Magyarország 2014-ben?