• Mit mond a politikus, aki 1990 és 2010 között a parlamentben ült, ebből négy évet miniszterként?
• Elvesztegettünk 24 évet.
• És mit kérdez erre közönsége?
• Miért nem küzdenek jobban?
• Megnéztük, hogyan kampányol Kuncze Gábor, az Összefogás jelöltje.

A Pest megyei 8. számú választókerület hazai pálya Kuncéznak. Szigetszentmiklóson nyert először 1990-ben egyéni jelöltként, aztán még négyszer. Korábban mindig az SZDSZ jelöltje volt, most a baloldali összefogásé. Néhány napja a hvg.hu-nak adott interjúban azt mondta, úgy akar visszatérni (2010-es visszavonulása után) a politikába, ahogy még senki.

Ennek első hivatalos állomása volt hétfőn a szigetszentmiklósi kampánygyűlés a Sárgaház nevű közösségi házban. A terem teljesen megtelt, többségében idős emberekkel, akik az előtérben alá is írták, hogy támogatják Kuncze indulását.

“A miniszterelnök azt gondolja, hogy ha sokszor elismétel egy hazugságot, akkor az igazsággá válik.”

Beszéde első részének ez volt a fő eleme, például a nagyot forduló magyar-orosz kapcsolatok és a "jobban teljesítő Magyarország" miatt, vagy azért, mert Orbán szerint minket irigyel Európa. “Nem irigyel, legfeljebb furcsán néznek ránk.”

Vázlatosan sorolta a problémákat, mielőtt a nézők kérdezni kezdtek volna. Az például, hogy 500 ezren külföldre mentek, szerinte három okból is baj. Egyrészt, mert sokan soha nem jönnek vissza, másrészt, mert máshol termelnek értéket, és az az érték itthonról hiányzik, harmadrészt pedig azért, mert nem itt adóznak.

Szóba került a magánnyugdíjpénztárak államosítása és “a takarékszövetkezetek lenyúlása”, vagy, hogy a paksi kölcsönt unokáink is fizetni fogják. A Közgép percenként egymillió forintnyi közbeszerzést nyer, ezt pedig nem tudja teljesíteni, ezért általában tovább adja alvállalkozóknak, 20-25 százalékkal kevesebbért. Kuncze szerint a választókörben is van olyan cég, aki csak így tud megrendeléshez jutni.

Szerinte ez más szint, mint Simon Gábor. “Szörnyű és szégyellnivaló Simon esete, de az MSZP jól reagált, gyorsan eltávolították a pártból” - mondta. Ma viszont igazából már nem is kell korruptnak lenni, mert állami pénz eleve csak baráti cégeknek juthat. Ide sorolta az ország egyik leggazdagabb emberévé váló Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester esetét, vagy az offshore gázüzletet, aminek ötvenmilliárdos tételét már nem is tudja igazán megérteni az ember.

Szerinte ráadásul még ha kormányra is kerülnének, nem lehetne visszacsinálni mindent, mert a pénz már nincs meg. Nem lehet visszaadni a magánnyugdíj-pénzeket, nem lehet kivezetni a bank- és telekomadót.  Akkor mit lehet?

“Hagyjuk abba a harcot a külfölddel és egymással. Szerezzük vissza a világ megbecsülését, legyünk kiszámítható partnerek.”

Ezen kívül rendbe kell tenni a pártfinanszírozást is (sőt, szó szerint azt mondta, vasvillával kell elűzni azokat, akik ezt nem akarják) - de ez valószínűleg a legtöbbször elmondott, soha be nem teljesülő ígéret a magyar politikában.

Az első nézői kérdés az volt, mi lesz a sajtószabadsággal. Kuncze azt mondta, nem akarnak majd saját magukra szabott közszolgálati sajtót, pártatlan tájékoztatás kell - erre kapta az első tapsot.

Mit lehet tenni, hogy jobban menjen a kampány? Nem látni a plakátokat, nincs semmi ütős, kérdezték elégedetlen résztvevők.

“Az óriásplakátok 85 százaléka egy ember kezében van” - kezdte válaszát, mire “Simicska, Simicska” morajlás futott végig a termen. Kuncze ezt egy klasszikus

ne susogjanak

klubrádiós poénnal ütötte le.

És mivel nemcsak a plakáthelyekről, hanem a kereskedelmi tévék reklámhelyeiről is kiszorultak, maradnak a kampánygyűlések és a személyes meggyőzés.

“Aki nem akarta, hogy kimossák az agyát, annak úgysem mosták ki. Aki körülnéz, az tudja, hol él, és látja, hogy valami nem stimmel. Van egy réteg, akinek bármi jó, amit Orbán csinál, velük nincs mit kezdeni. De a gondolkodó emberek többen vannak, én az ő szavazatukra számítok. Mindenki eldöntheti, hogy harcolni akar, vagy békét.”

A béke egyébként is visszatérő elem volt a beszédében. Szerinte olyan környezetet kell teremteni, amiben külföldiek és magyarok is azt érzik, szívesen fektetnek be.  “Ha nem lennének EU-s pénzek, úgy omlana össze az ország, hogy olyat még nem láttak.”

Kuncze szerint a kelettel kell ugyan üzletet kötni, de "nem kell nyalni nekik". Amit a kormány most elér a keleti partnerekkel, az szerinte általában semmit sem jelentő szándéknyilatkozatok aláírása.

“Emlékeznek, amikor arról volt szó, a kínaiak megveszik a Malévet? Nemhogy a kínaiak nincsenek itt, de a Malév sem.”

Mi lesz a Fidesz embereivel az állami szervek élén, kérdezték tőle. Kunczének erre nem volt biztos válasza. Szerinte le kellene ülni velük, és legalább az alapvető közös célokban megegyezni.

“Mi lett volna például, ha húsz éve eldöntjük, hogy fontos nekünk az oktatás? Hol tarthatnánk most?” - kérdezett vissza, mintha ennek a húsz évnek a nagy részében nem vezető politikus lett volna éppen. Ennél kevésbé önreflexív már csak akkor volt, amikor azt mondta, közös célok nélkül elvesztegettünk 24 évet. Egykori SZDSZ-elnökként bátor húzásnak tűnik ezzel kampányolni.

A legviccesebb rész a 2002-2008 közötti MSZP-SZDSZ-kormány eredményeinek prezentálása volt. “Abban a nyolc évben a jövedelmek reálértéke 21, a nyugdíjaké 27 százalékkal nőtt, és épült több száz kilométer autópálya. Ezek jó dolgok, mondjuk igaz, hogy nem volt rá pénzünk.” Ilyen kedélyesen egy alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikát talán még sohasem mutattak be.

Miért nincs árnyékkormány, kérdezte egy résztvevő azt, amit például Lengyel László is felvetett nemrég a Népszabadságban. Vagyis, hogy egy komoly ellenzék már régen felállított volna minden posztra egy embert, aki azonnal reagálni tudna a fontos ügyekben. Kuncze szerint ennek ugyan lenne vonzereje, de azért nem jött össze, mert ma nincs elég szakember, akik oda mernének állni nyíltan az ellenzék mellé. Szerinte jogosan félhetnek attól, hogy megbosszulnák rajtuk.

Lesz-e elszámoltatás, tudakolták tőle, mire határozott "nem" volt a válasz. “Ha valaki törvénysértést követett el, akkor az igazságszolgálatatásnak ki kell vizsgálnia, de nem a politikusok dolga, hogy nyomozzanak.” Ha az Összefogásból másvalaki elszámoltatást akar majd, ő akkor is tiltakozni fog.

Békés hangulatából egyedül akkor jött ki, amikor a Hír tévé tudósítója az SZDSZ tartozásairól kérdezte, ami miatt a Jobbik már parlamenti vitanapot kezdeményezett. Szerinte ez "ócska, szar műbalhé", és a Hír tévé hanyatt dobta magát egy jobbikos javaslat miatt.

Már majdnem véget ért a rendezvény, mikor egy asszony még hozzá akart szólni. Azt mondta, a rezsicsökkentés kamu, mert annak bejelentése előtt mesterségesen emelték fel az árakat. Annyira beleélte magát, hogy a végén addig jutott, "le kell őket lőni".

Kuncze nagyon gyorsan kapcsolt, hogy elkerülje, ebből legyen az ő köteles balhéja, ezért nyugtatni kezdte az asszonyt, hogy senkit sem kell lelőlni. Az asszony még azt is javasolta, már egy kicsit lehiggadva, hogy nem kell annyi fát kivágni a plakátok és szórólapok miatt, elég, ha mindenki személyesen meggyőz húsz másik embert.

Kuncze a következő tíz napban tíz települést jár végig a választókörben. A közönség mindenesetre hálásnak tűnt. Kifelé menet két idős asszony arról beszélgetett:

ha fiatalabbak lennének, beszállnának a politikába.