• Azt ígérték nekik, hogy láthatják Párizst.
• Azt ígérték nekik, hogy az ünnepekre hazautazhatnak.
• Hazudtak.
• A Réunionról Franciaországba hurcolt gyerekek ehelyett parasztgazdaságokban és gazdag családoknál dolgozhattak.
• Franciaország ezért még mindig nem kér bocsánatot, de ötven év után elismerheti a hibát.

Ötven éve, 1963-ban az ötödik köztársaság egyik alapító atyja, az akkor már csak volt miniszterelnök Michel Debré kitalálta, hogyan lehetne újranépesíteni a francia falvakat:

Fiatal gyerekekkel kell betelepíteni a kihalófélben lévő vidéket.

Persze nem arra gondolt, hogy Franciaország más részén élő családok gyerekeit kell Közép-Franciaország elnéptelenedő vidékeire telepíteni. Az ötletet az adta, hogy míg a kontinentális Franciaországban csökkent, a tengerentúli területek egyikén, Réunion szigetén robbanásszerűen nőtt a népszaporulat.

Mi sem volt egyszerűbb, mint közölni a sziget jellemzően szegény és írástudatlan lakóival, hogy a gyerekeiket Franciaországba viszik. Amiről a családok azt hitték, kirándulás lesz, megmutatják a gyerekeknek Párizst, az Eiffel-tornyot és a Diadalívet.

1963-81 között 1615 gyereket telepítettek át Franciaországba.

"Otthont, oktatást és felemelkedést ígértek a családoknak. És azt, hogy a gyerekek az ünnepekre hazautazhatnak. De ez hazugság volt" - mondta Ericka Bareigts, Réunion egyik parlamenti képviselője.

A gyerekek nem látták az Eiffel-tornyot vagy a Diadalívet. Párizs helyett Közép-Franciaországba, azon belül is Creuse megyébe kerültek. Első körben Gueret-be, egy gyermekotthonba, ahonnan a környékbeli gazdálkodókhoz vagy a burzsoá családokhoz háziszolgának.

Az újranépesítésen dolgozók nem válogattak. "Hathónapos csecsemőket is elvittek" - mondta Bareigts. Az egyik elragadott gyerek, Simon A-Poi 12 éves volt, őt négy testvérével és 12 unokatestvérével együtt vitték Franciaországba 1966-ban. Abban a szállítmányban volt 17 éves és hároméves gyerek is.

A legismertebb elragadott gyerek, Jean-Jacques Martial pedig hatéves volt, amikor 1965 novemberében strandpapucsban és rövidnadrágban megérkezett az Orly reptérre, ahonnan azonnal a gueret-i gyerekotthonba szállították. Ő volt az, aki 2002-ben kártérítési pert kezdeményezett a francia állam ellen "fiatalkorúak elrablása, begyűjtése és deportálása miatt". Egymillió euróért perelt, de elbukott, mert a bíróság szerint a bűncselekmény addigra elévült.

Azt viszont elérte, hogy a közvélemény végre megismerhesse a réunioni gyerekek történetét. De ahhoz, hogy a francia politika hivatalosan is kezdjen valamit a történettel, még kellett 12 év.

Ma, 2014. február 18-án a francia parlament határozatot hozott. Bocsánatot továbbra sem kérnek majd a deportálásokért, de legalább elismerték az ország "morális felelősségét" az 1963-81 között történtekért. "A kárpótlást a történtek elismerése és megismerése adja, a szöveg is ezáltal keres kárpótlást" - írta erről Yvan Combeau réunioni történész. Bareigts sem vágyik ennél többre:

"El kell ismernünk a történteket, hogy az áldozatok és mi is továbbléphessünk".