A nyugdíjas szomszédok és kiskorú unokáik pokollá teszik az életemet

Az első komoly bejelentés, ami a Házmester Csütörtökhöz érkezett, olvassák szeretettel:

Van itt egy állatfaj, felső szomszédként tudnám aposztrofálni.

Nyugdíjas házaspár a 2 unokát egyedül nevelő lánygyermekkel. Érkezés hét közben reggel hétkor (óvoda, iskola, valami?-nem) , hét végén 8 körül.

Azonnal kezdődő bútortologatás, madj a ficánk nagypapa lovacskázni, fogócskázni, egyebezni kezd az 5 és 3 év körüli fáradhatatlan nebulókkal.

Szerencsére járólapozva van legalább az étkező, nem maradunk le semmiről.

Feldörömbölés, bősz papa leront, verdesi az ajtót. Kinyitom,mit képzelek, ő nem fogja az unokáit semmiben korlátozni. Oké, mondom, nem szégyen, hogy anyuka nem tudja etetni a gyerekeket és állandóan itt lógnak, meg mondom nyilván dugnia is kell valamikor,majd sokat sejtetően az ablak felé mutattam-odakint volt 20 fok, játszótér a lépcsőház mögött.

Ő akkor sem korlátoz,ha a gyerekek egész nap rohangálni akarnak, fognak is.

Megemlítettem a lakásuk állatkert jellegét, erre a még bőszebb anyuka-csemetéit védendő-üvegrepesztő hangon magyarázta a lépcső tetejéről, ne turkáljak az ő magánéletébn (...?) és hogy az ő gyerekei nem állatok, ki kell költözni a pusztába, ott nincs szomszéd.

Szóvá tettem, talán nem kellett volna beköltözni onnan, most nekem lenne egy normális és ha kissé szocializálná az almot,, kevésbé lennék kártevő kedvemben és egyébként is , legközelebb egy tarkát tartsanak meg nekem is. Azt mondták, hogy HÖRD!!! és felvonultak felvágott farokkal.

Azóta sokat javult a helyzet, valaki szintén unhatta, mert az öreget kb. egy hét múlva komoly monoklival láttam lejönni a lépcsőn családostól és köszönni se köszönt vissza-igaz, elég hangosan röhögtem.

Anti

Önből is kibújt a házmester? Jelentse!