A Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész 81 évesen hunyt el. A hírt a Vidám Színpad jelentette be.

Csala Zsuzsa nem színésznőnek készült, építész vagy kertészmérnök szeretett volna lenni. Másodikos gimnazistaként az iskolai amatőr színjátszó csoport előadásán figyelt fel rá Pártos Géza, a Madách Színház akkori főrendezője, ő biztatta, hogy jelentkezzen a Színház-és Filmművészeti Főiskolára.

Elsőre felvették, 16 évesen, amikor még érettségije sem volt, bár ez akkor nem volt szokatlan. A harmadik évben viszont eltanácsolták a főiskoláról. Nehéz időszaka volt ez az életének, az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta, de 21 évesen, 1954-ben leszerződött az Állami Déryné Színházhoz, egy év múlva az Egri Gárdonyi Géza Színházhoz.

1960-tól kezdve negyven évig volt a budapesti Vidám Színpad tagja. A színház arculatváltása után a régi társulatot szélnek eresztették, Csala Zsuzsa a Budaörsi Játékszínhez szerződött. Majd visszatért a Vidám Színpadhoz.

Klasszikus komika volt. Több száz színpadi és televíziós szerepet játszott el, filmen a Noszty-fiú esete Tóth Marival (1960), Nem szoktam hazudni (1966), És akkor a pasas (1966) című alkotásokban láthatta a közönség. Ő volt Ursula, Bubó doktor asszisztensnőjének hangja a Kérem a következőt című, nagy sikerű rajzfilmsorozatban.

A 75. születésnapján az MTI azt írta róla, hogy bár a kabarészínészeknek még ahhoz a dinasztiájához tartozott, akik egy-egy Szilveszter-éjjelen tizenhat-tizennyolc helyen is hakniztak, 2003-ban fellépés helyett az akkor épp munkanélküli Csala Zsuzsa az év utolsó napjának éjjelén sorra járta az aluljárókat, és kétdecis minipezsgőket osztott szét a hajléktalanok közt, akikről úgy érezte, sorstársai. Ebben az évben úgy döntött, mivel sok a szabadideje, polgárőrnek áll.

A munkanélkülivé vált színésznő depressziós lett. Erről akkor beszélt tavaly áprilisban a Blikknek, amikor már túl volt rajta.

Sokáig itthon vártam a halált, mert meg akartam halni, elment az életkedvem - nyilatkozta. Gerincsérve miatt nehezen mozgott, de nem akarta megműtetni, mert attól félt, hogy a műtőasztalon fog meghalni. Magába fordult, nem mozdult ki az otthonából. De azt mondta, kijött a depresszív hangulatból, és ezt leginkább a kollégáknak és a közönségnek köszönte. "Nem félek a haláltól. Nem adom meg neki az örömöt, hogy rosszul érezzem magam! Jól vagyok végre! " - mondta.

A 80. születésnapján - tavaly nyáron - előadása volt, a nézők húsz percen keresztül éltették.

Művészi munkáját 1974-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, az érdemes művészi címet 1986-ban kapta.