• Nem csillapodnak a véres összecsapások Venezuelában, a diáktüntetésekből kinőtt megmozdulásokat keményen veri le a hatalom.
• A legfrissebb hírek szerint már nyolc halálos áldozata van a rendőri fellépésnek.
• A tüntetések hátteréről itt írtunk részletesebben.
• Nicolas Maduro elnök az Egyesült Államokat sejti a háttérben, Obamával akar tárgyalni, és kitiltotta a CNN-t az országból.
• Közben pedig az is gondot okoz, hogy eldöntsük, mi igaz az országból érkező hírekből.

Az elmúlt pár hét kijevi eseményeiről érkező híreket több tényező is példa nélkülivé tette: az Európában régóta nem tapasztalt vérontás, a háttérben húzódó nagypolitikai játszmák mellett rengeteget számított az is, hogy ennyire jó minőségben, folyamatosan közvetített összecsapásokkal még soha nem találkoztunk korábban. Tökéletesen mediatizált harc zajlott Janukovics rendszere ellen. Ez tette lehetővé például azt is, hogy amikor a magyar közrádió elkezdte terroristázni a tüntetőket, a hazai közvéleménynek nem volt nehéz dolga képet alkotnia arról, mekkora nyilvánvaló hazugsággal is áll szemben.

Ez a fajta közvetítettség azonban a világ legtöbb konfliktusának a helyszínén még nincs jelen, és ennek következménye jól mérhető az ukrán konfliktussal párhuzamosan zajló venezuelai tüntetések reprezentációján is. Nem csak a térbeli távolság növekedésével párhuzamosan növekvő érdektelenség miatt van ugyanis, hogy az ottani összecsapások kevésbé tudtak beszivárogni a médiába, hiszen az amerikai sajtóban is jóval nagyobb teret kaptak az ukrán tüntetések.

A cenzúra, a megfélemlítés hatására kialakult öncenzúra, a fotómanipulációk ugyanis nagyon megnehezítik, hogy bárki pontos képet alkothasson az országban zajló eseményekről. És az hagyján, hogy nekünk nehéz az eligazodás, de a beszámolók szerint a venezuelaiaknak sem könnyebb tájékozódniuk.

Az országból ellenséges magatartása miatt pénteken kitiltott CNN szerkesztőségében most összeszedték, mik okozzák a zavarokat, és miért voltak gondban ők is sokszor tudósításaik során.

Az amerikai médiabirodalom amúgy eddig is élen járt az országból érkező beszámolók feldolgozásában, a közösségi médiafelületként működő iReport oldalra több mint 2700 hírt kaptak az elmúlt pár hétben az országból, és ezek közül végül több mint százhúszat tudtak megerősíteni.

Az egyik ellenőrzött videón például azt látni, hogy miközben Maduro elnök éppen arról beszél a tévében, hogy a kormány abszolút ura a helyzetnek, odakinn az utcán a nemzeti gárda tagjai könnygázzal oszlatnak. A filmet Giorgio Russo készítette, aki forgatás közben azt gondolta, hiába szúrják ki odalenn, mivel a tizennegyedik emeleten lakik, nem lehet veszélyben. Tévedett, egy könnygázgránát egyszer csak betörte az ablakot, és begurult a kanapé alá. És bár testvére fogta, és kidobta a gránátot, ahhoz nem elég gyorsan, hogy 85 éves apjuknak ne jusson a gázból.

És bár egy-egy ilyen hatásos beszámoló nagyon könnyen elterjed az interneten, közben az eseményeket folyamatosan követni borzasztó nehéz.

A nemzetközi sajtó igazán február 12-én figyelt fel a már egy ideje zajló venezuelai tüntetésekre. Ezen a napon két kormányellenes és egy kormánypárti tüntetőkt is meggyilkoltak. Groteszk mód Venezuelában épp ugyanekkor halkultak el a hírek. Egy nappal korábban a nemzeti médiahatóság figyelmeztet arra, hogy az erőszakba torkolló tüntetésekről történő közvetítés megsértheti azt a törvényt, ami tiltja az országban, hogy olyan műsorokat adjanak le, ami fokozhatja az aggodalmat, vagy politikai okokból propagálja a gyűlöletet és az intoleranciát.

A korábban emberi jogi szervezetek által is támadott törvény felemlegetése persze hatott, másnap, amikor lőni kezdtek a tüntetőkre, a belföldi hírszolgáltatók óvatosan készítették el az összefoglalóikat.

A Press and Society Institute nevű szervezet 38 venezuelai rádióállomás híreit monitorozta, és azt találta, hogy csak öt számolt be a nap véres fejleményeiről, harminc könnyített verziót tálalt, három pedig csak a kormány álláspontját közölte.

Ez pedig a jelentés szerint nem csak az ott élők azon alapjogát sértette meg, hogy tisztában legyenek az országban zajló eseményekkel, de ráadásul sokan a saját városukban zajló véres eseményekről sem tudhattak meg semmit, ezzel pedig veszélybe is sodródhattak.

Egy ismert komikus, Luis Chataing is az egyike volt azoknak, aki rádióműsorában február 12-én elhallgatta az eseményeket. Másnap bocsánatot kért hallgatóitól, és azt mondta, szégyelli magát a venezuelai sajtó nevében is.

A CNN-nek azt mondta, hogy érti, milyen megkötések alatt kell dolgozniuk az országban az újságíróknak, de ez nem segít azon, hogy világosabb legyen az összkép, és hogy a lehető leggyorsabban születhessen meg a béke.

Hogyan történhet az, hogy miközben az összecsapások egyre erőszakosabbá válnak, a televízióban csak főzőműsorok futnak arról, hogy hogyan kell tojást főzni?

- kérdezte Chataing, aki szerint az, hogy külföldi sajtóból kell tájékozódniuk arról, hogy mi zajlik az országban, egyszerűen szégyen.

Amióta az internet és az okostelefonok ennyire elterjedtek, ha egy államban ennyire korlátozzák a sajtószabadságot, a közösségi felületek szoktak első számú hírforrássá válni. Csakhogy Venezuelában ezzel is akadnak gondok.

Kormányközeli honlapok és aktivisták komoly energiákat fektetnek abba, hogy a tüntetéseken készült, és az interneten virálissá váló videók és fényképek hitelességét aláássák.

Ehhez az eszközük meglehetősen egyszerű: amikor ennyire felfokozott a helyzet, és ennyire pörögnek az események, elkerülhetetlenül előfordul, hogy egy-két korábban, másik helyszínen készült fénykép is úgy terjedjen, mintha a mostani összecsapásokat ábrázolná. Ezeket meglelve pedig kampányt indítanak, azt sugallva, hogy a tüntetésekről szóló összes amatőr beszámoló manipuláció.

Pár találatuk pedig akadt, a venezuelai színésznő, Armanda Gutierrez például bocsánatot kelllett kérjen Twitteren 228 ezer követőjétől, mert megosztott egy fényképet, amin katonák orális szexre kényszerítenek egy tüntetőt, ám később kiderült, hogy a fénykép egy amerikai pornóoldalról van. Egy másik, nagyon elterjedt fénykép pedig, amin katonák tepernek le egy tüntető diákot, valójában Chilében készült, 2011-ben.

És bár a rengeteg keringő bizonyíték közül csak pár képről van szó, ez arra pont elég volt, hogy az állami médiában szándékos manipulációról győzködjék a venezuelaiakat.

Ez az elem amúgy is jól illeszkedik a kormány narratívájába. Nem meglepő módon Maduro elnök puccskísérletet lát a tüntetések mögött, amit az Egyesült Államokból irányítanak. A saját népére motoros bandákat és verőlegényeket engedő elnök legnagyobb politikai ellenfele, Leopoldo Lopez csütörtök óta már börtönben van, miután önként feladta magát, Maduro pedig azóta léptéket váltott, és már Barack Obamának üzenget.

Pénteken egyenesen meghívta az amerikai elnököt Venezuelába, hogy beszéljék át a két ország között feszülő ellentéteket. Pedig kívülről inkább úgy tűnik, hogy az elviselhetetlen mértékű bűnözés, az áruhiány és az erőszakos hatalom miatt valójában országon belüli ellentétekről lehet szó.

Nem jobb a kormány viszonya a nemzetközi sajtóval sem. Az ország Amerikai Államok Szervezetébe delegált nagykövete, Roy Chaderston nemrég például arra panaszkodott a CNN-nek, hogy elfogultan közvetítenek a náluk zajló eseményekről, és nem adnak teret a kormány álláspontjának.

Nem esik például arról szó, hogy az elnöki hatalom időnként ellenzéki vezetőkkel tárgyal. Csak az égő autók kerülnek be a hírekbe, és a tüntetők véleménye, hogy a kormány tehet a gyilkosságokról.

Pénteken pedig egyszerűen visszavonták az országban dolgozó CNN-alkalmazottak akkreditációját, egyik újságírójuk már el is hagyta az országot, bár a csatorna még próbál tárgyalni a kormánnyal. Egy nappal korábban, csütörtökön Maduro elnök jelezte, hogy ez fog történni, ha az amerikai televízió nem hagy fel a háborús propaganda sugárzásával.

Emellett pedig egyre több helyről hallani, hogy nem lehet az országon belül elérni a Twittert. A mikroblogszájt komoly gyűjtőhelye volt a nem államilag ellenőrzött információknak.

A Twitter képviselője is megerősítette, hogy az országban jelenleg tényleg blokkolva van a képfeltöltés az oldalukra. A venezuelai médiahatóság szerint sem nekik, sem a kormánynak nincs köze ehhez.

Az egyikük érvük, hogy ország kommunikációs minisztere, Delcy Rodriguez is twitterezik. Főleg arra, hogy más felhasználóknak szóljon be rajta.

A közösségi médiát egy erőszakos puccs kitervelői használják arra, hogy pánikot keltsenek az emberekben, egy nagy léptékű pszichológiai művelet keretében. Nagy hatalmú médialaboratóriumokat béreltek fel azért, hogy példa nélküli lélektani háborút indítsanak Venezuela ellen.

- írta például a miniszterasszony.

Időközben, a médialyukat betömendő, emigráns újságírók Floridából indítottak online hírcsatornát. Bár a venezuelai kormány szemében ellenzékieknek számítanak, ők saját elmondásuk szerint elfogulatlanul akarják bemutatni hazájuk történéseit.

Történés pedig van bőven. Az összecsapások egyre erőszakosabbá váltak, pénteken a kormány pedig háromezer ejtőernyőst vezényelt a leginkább forrongó nyugati tartományokba.

Ellenzéki jelentések szerint a nemzeti gárda és a collectivos néven ismert radikális kormánypárti csoport tagjai több alkalommal is a tüntetők közé lőttek. A tüntetők magját a beszámolók szerint még mindig diákok jelentik, de a bűnözés, az infláció, és a kilátástalanság ellen indított tiltakozás a középosztály által lakott területekről állítólag már a szegényebb negyedekbe is átterjedt.

Ha szeretne többet olvasni a tüntetésekről, ezt a korábbi cikkünket ajánljuk. 

Fenti kép: Carlos Garcia Rawlins / Reuters