A súlyos arc már Ukrajna megbízott elnöke

Olekszandr Turcsinovot bízta meg az ukrán parlament az államfői feladatokkal. Turcsinovot szombaton átmeneti kormányfőnek is megválasztották, miután pénteken ő lett a parlament elnöke is. Magyarán:

most egy ember kezében összpontosul a teljes végrehajtói hatalom, és még a törvényhozást is ő vezeti.

Turcsinov Julija Timosenko Batykivccsnia (Anyaföld) pártjának a tagja. Politikai karrierjét Leonyid Kucsma tanácsadójaként kezdte, még 1993-ban, amikor Kucsma miniszterelnök volt. Ő segítette elnöki hatalomhoz Kucsmát, akit aztán ő is buktatott meg 2004-ben, a narancsos forradalom idején, már Timosenko támogatójaként.

2005-ben ő vezette az ukrán titkosszolgálatot, 2007-10 között első miniszterelnök-helyettes volt Timosenko kormányában.

Ki kicsoda az új ukrán hatalomban?

Julija Timosenko

Bár hivatalosan semmilyen posztot nem kapott, az elmúlt napok egyik érzelmi csúcspontja feltétlenül az ő kiszabadulása és tolókocsis bevonulása volt. Timosenko a 2004-es narancsos forradalom egyik vezére volt, szónoklataival nagyon népszerű lett. 2004-ben még Kucsma volt az elnök, és kormánya úgy intézte, hogy az elnökválasztást a kiszemelt utód, Viktor Janukovics nyerje Viktor Juscsenkóval szemben.

A módszerekben már akkor sem válogattak, Juscsenkót konkrétan megmérgezték, de túlélte. Az elcsalt választás után kezdődő tiltakozó mozgalom - ez kapta végül a narancsos forradalom nevet - sikeres volt, a megismételt választáson már Juscsenko nyert, a miniszterelnök pedig Timosenko lett. A viszonyuk azóta megromlott, Juscsenko 2011-ben már Timosenko ellen vallott a perben, amiben az akkor már csak exkormányfőt hét év börtönre ítélték.

Politikai karrierjét vagyonával, vagyonát pedig gázkereskedelemmel alapozta meg, és ez lett 2011-ben a bukása is. Papíron a Vlagyimir Putyinnal kötött gázüzletért ítélték el, mert állítólag hivatali hatalmával visszaélve kötötte meg a kedvezőtlennek ítélt szerződést. Az tény, hogy az oroszok most az ebben a szerződésben foglalthoz képest engedtek 30 százalékot a gáz árából tavaly novemberben, hogy Janukovicsot rávegyék az uniós társulási szerződés felmondására - ebből lett a most Timosenkóék visszatérésében kulmináló tüntetéssorozat.

Timosenko megítélése amúgy korántsem egyértelmű a tüntetők körében. Bár a tömeg java ünnepelte, többen ki is fütyülték, amikor a hátsérülése miatt használt tolókocsijával kigördült a Majdanra.

Julija Timosenkóról Magyari Péter írt bővebben, még az Indexnek.

Olekszandr Turcsinov

Timosenko jobbkeze március végén ünnepli majd ötvenedik születésnapját. Dnyipropetrovszkban született és itt tanulta ki a vaskohászatot is. Timosenko régi barátja és üzletfele, Dnyipropetrovszkban közös vállalkozásaik voltak. 1993-ban Kucsma elnök gazdasági tanácsadója volt, 1994-ben a Hromada párt alapítója - ez segítette elnöki hatalomba Kucsmát.

Fő politikai szövetségese Pavel Lazarenko volt, aki szintén Timosenkóval üzletelt. Amikor Lazarenkót pénzmosásért letartóztatták, Timosenkóval együtt távoztak a Hromadából és ellenzékinek álltak.

2005-ben ő lett az ukrán KGB-utód, az SZBU első civil főnöke. 2006-ban meggyanúsították, hogy Szemjon Mogiljevicsről szóló aktákat semmisített meg, de végül négy havi nyomozás után ejtették az ügyet.

Pavel Lazarov

A nagy hármas harmadik tagja, Pavel Lazarov 15 hónapja szabadult kaliforniai börtönéből, ahol pénzmosás miatt ült. Az ENSZ adatai szerint kormányfősége idején, 1996-97-ben 200 millió dollárnyi közpénzt sikkasztott el.

Most amerikai állampolgárságra vár, elméletileg tavaly év végén kellett volna dönteni az ügyében. Ukrajnában hivatalosan körözik, a vádak szerint ő - és Timosenko - ölette meg Jevhen Scserbant és Alexander Momotot, két donyecki üzletembert 1996-ban, és ő bérelte fel Vagyim Hetman bankár gyilkosait is. Ő mindezt tagadja.