Elfeledett túszdráma támasztotta fel a magyar tévéfilmgyártást

  • Új magyar történelmi thrillert mutat be kedd este a köztévé.
  • A berni követet Szász Attila rendezte, a forgatókönyvét a Vizsgát is jegyző Köbli Norbert írta.
  • Feszes, percig nem unalmas túszdrámát kapunk 75 percben.
  • És csak remélni merjük, hogy ezen az úton megy tovább a tévéfilmgyártás.

"Mi köze Nagy Imrének hozzánk, kettőnkhöz?"

- kérdezi megrémülve a telefonban a Svájcban élő magyar lány a barátját, aki épp az imént barikádozta el magát a berni nagykövetség épületében.

1958 augusztusában járunk, több mint egy évvel azután, hogy Budapesten már százezrek köszöntötték Kádár Jánost. Két egykori szabadságharcos fiatal, Nagy Sándor és Papp Endre, Nagy Imre kivégzésén felháborodva, és mert úgy érzik, hogy a világ közvéleménye lassan elfeledkezik arról, mi történt a magyarokkal 1956-ban, úgy dönt, hogy elfoglalják a berni követséget.

A túszdráma ténye ismert történelmi okokból akkor alig szivárgott be a magyar köztudatba, mára pedig legalább annyi homályos folt kíséri a támadást, mint amennyi részletet biztosan tudni róla.

Azaz ideális thrilleralapanyagról van szó. Erre csapott le az utóbbi években sorra hasonló témájú forgatókönyvekkel jelentkező Köbli Norbert.

Szikszai Rémusz, Lábódi Ádám, Kulka János

Az 56-os gépeltérítésről szóló Szabadság Különjárat és a III/III-as ügynökök világába kalauzoló, nagyszerű Vizsga után most Szász Attila készített filmet Köbli forgatókönyvéből. Az eredmény pedig egy végig feszes, és szerencsére pillanatokra sem patetikus túszdráma lett.

Több minden kellett ehhez az eredményhez. Egyrészt, hogy egyáltalán nincs az arcunkba tolva, kinek kell drukkolnunk.

A túszejtők esetében szó nincs a pesti srácok vadromantikájáról, akciójuk többször tűnik kétségbeesettnek, mint hősiesnek. A másik oldalon pedig a nagykövet áll, akit ÁVÓ-s kollégái épp pesti hátszéllel fúrnának meg, és aki maga is csak keresi az igazodási lehetőségeket az 56 utáni politikai térben. Sokat dob még a filmen, hogy nincsenek a magyar alkotásokban bántóan gyakran felbukkanó életszerűtlen, buta párbeszédek, a nagykövet szerepében Kulka János pedig tényleg csúcsformában van.

A szinte a film egésze alatt összetört szemüvege mögül taktikázó, opportunista kommunista követ és az 1956 után helyüket nem találó két fiatal (Kádas József és Szabó Kimmel Tamás alakításában) összecsapása pedig még akkor is hiteles, ha valaki nem ismeri a történeti kontextust. Világok harcáról van szó, aminek szinte mindig ugyanaz a kimenetele.

Szabó Kimmel és Kulka

Ezt jelzi az is, hogy a filmben Koronkainak elnevezett követ valójában Marjai József volt ekkor. Ő később Prágába, majd Moszkvába jutott feljebb, aztán következhetett az IMF-főtárgyalói poszt (ehhez ajánljuk Mong Attila remek könyvét), majd a miniszterelnök-helyettesi pozíció. Hogy aztán tervezett állami kitüntetését Sólyom László kifogásolhassa majd 2006-ban.

Hát így mennek ezek a dolgok. És pont ezért nagyszerű, hogy ilyen filmek készülnek erről a korszakról.

És ha a most bemutatott filmet a Vizsga mellé rakjuk, akkor nem lehet nem észrevenni egy trend kezdetét. És nem nagyon történhetne jobb a magyar filmmel, mintha végre elindulnának a nem óriási költségvetésű, de minőségi forgatókönyvből készülő tévéfilmek gyártása felé.

A filmet kedd este, 20.20-kor mutatják be az M1 csatornáján.

A történetről amúgy korabeli jegyzőkönyveket és összefoglalót itt lehet olvasni, de már most szólunk, hogy meglehetősen spoileres tartalomról van szó!