Kedves Anarki!
Hogyan lehet kihúzni magamat abból az önsorsrontó spirálból, miszerint a párom exének a gondolatától is idegesen rángatózom és leszáll a szememre a köd? Még csak nem is ebben a városban él és kontakt kábé alig van. Nem volt nagy sztori kettejük közt, és főleg töretlen a bizalom, féltékeny pedig nem szoktam lenni. Mégis... Ráadásul nem is a pasim részéről idegesít, hogy ennyire jóban maradtak, sokkal inkább az exe viselkedése kicsit több kettőnél.
Mit tudok tenni, hogy lekattanjak?? A nagy beszélgetések megvoltak és ideig-óráig nyugodttá is tettek, de a szar napokon/egyedül/csak úgy mindig belezizegek.
Köszi!
Barbus
Kedves Barbus,
Vannak, akik zöld szemű szörnyetegnek, jellemgyengeségnek vagy az önbizalom teljes hiánya jelének tartják a féltékenységet. Én nem. A féltés, óvás, már ha némi csalással így nevezzük, még egy kapcsolatnak sem ártott, és egy kis féltékenység még szexi is lehet.
Mondom egy kicsi. Ha túlzásba visznek valamit, az sokszor kártékony, például heroinból se tol senki csak úgy ész nélkül, ugye?
Még szerencse, hogy te nem vagy féltékeny. Úgyhogy nem tudom, pontosan mire jutottatok a nagy beszélgetések végén, de mi lenne, ha tartanád magad ahhoz, hogy egy bizalomra épülő kapcsolatban, márpedig a tiétek ilyen, ha valaki azt mondja, hogy minden oké, akkor azt a másik elhiszi neki? Egészen a következő értesítésig.
Néha nyilván ér rákérdezni, hogy továbbra is minden oké-e, de a nagy beszélgetésekből, amik kizárólag az ex körül forognak, mindenképpen visszavennék a helyedben, mert nemcsak magadat hozod velük hülye helyzetbe, hanem idővel a pasidat is, és ezzel végső soron az egész kapcsolatot.
Nincs baj azzal, ha néha elbizonytalanodsz, de ha bizalomerősítésre vágysz, annak vannak más módjai is – találj ki magatoknak egy párat.
És végül a rossz hír, Barbus: ugyan az se garancia semmire, ha folyton az exen pörögsz, de sajnos az sem, ha nem pörögsz. Akkor viszont minek kínozni magad?
Szia,
anarki
Itt a többi Tabuk Nélkül Csütörtök. Kérdés?