• Szervezett baráti berúgásból és Scooter-bömböltetésből a mainstream kapujáig jutott az Alpáré bulisorozat.
• Onnan aztán gyorsan vissza is fordult.
• Arról volt híres, hogy csúszott a padló a hányástól, és mindent lehetett.
• Közben olyan emberek csinálták, akik hétköznap egészen mások.

“Ilyen rettenetesen undorító bulit még életemben nem láttam. Ha két órával a kezdés után mész, már nyolcvan százalék a páratartalom. Nem bírsz megmaradni a teremben. Közben elcsúszol a kiöntött sörrel vegyes izzadtságon, és hozzádtapadnak nagyon izzadt büdös emberek.”

(Facebook-üzenet a "hogy emlékszel vissza az Alpárékra" kérdésre egy volt vendégtől)

“A crew úgy döntött az legutóbbi párénkon történtekből levont következtetések alapján, hogy suttyóság ide, suttyóság oda, azért mindennek van határa.”

A szervezők eddigi búcsúüzenete.

Egyszerűen indult. Régi barátok nem talált maguknak elég jó programot szombat estére két évvel ezelőtt, és kitalálták, csinálnak egy olyan bulit, ahol tényleg jól érzik magukat. Nem akartak sem okoskodó technót, sem csillogós elektrót, csak bebaszni és önfeledten tombolni.

Megcsinálták, és egy idő után több százan jártak ezekre a bulikra. Az Alpáré bizonyos körökben kultikus lett, míg végül a suttyóforradalom felfalta saját gyermekeit. Egy lépés választotta őket attól, hogy ez legyen az új Trasher partysorozat. Igaz, ez egy viszonylag nagy lépés volt.

Az öt szervezővel hetedik kerületi törzskocsmájukban találkoztunk, amit megtalálni sem volt könnyű. Hétköznap kora este volt, de a helyen már ordított a Scooter Youtube-ról egy régi asztali számítógépen, vendégek pedig alig voltak rajtunk kívül. Az, hogy elég otthonosan érzik magukat, akkor is egyértelmű lett volna, ha Csájuhász nem rövidnadrágban és divatosan kivágott nyakú Ossian-pólóban fogad (a szereplők művésznevükön szerepelnek a cikkben.)

Vannak köztük, akik már gimnázium óta ismerik egymást, mások csak néhány éve tumblerről. Buliszervezéssel korábban csak Smdr foglalkozott közülük, de az elsőre egyértelmű volt, hogy egészen hasonló elképzeléseik voltak a minőségi szórakozásról.

“A suttyóbulik általában csak egyféleképpen voltak suttyók. Például csak eurodance megy. A mi bulijaink viszont egyszerre többféleképpen voltak suttyók, és nemcsak a kilencvenes évekből.”

• Epic és Shifty (akik nevüket a Crazytown zenekartól vették) általában nu metált játszottak
• Smdr kísérletezett mindenfélével a miami basstól a eurobeaten át az operáig
• Zsukit ez a szett írja le leginkább
• Csájuhász pedig előfordult, hogy szettje háromnegyedében Scootert játszott

“Volt az egésznek egy nyitott házibuli jellege. Csak olyan helyeken szeveztünk, ahol kocsmai árakon volt a sör, és nem érdekelt, ki mennyit iszik. Mi sem vettük túl komolyan az egészet.”

“Nem egy rakétatudomány ez, ha nem baszol el nagy dolgokat, akkor nincs nagy baj… bár mi igazából elbasztunk nagy dolgokat is.”

Az Alpárék elég hamar nagyon népszerűek lettek.

“Az első bulin elaludtam, és arra ébredtem, hogy 15 év után először hallok Scootert. Ott ugrált mellettem Juhász, akiről addig csak a tumbleren hallottam, de egyből tudtam, hogy ő az” – meséli egy vendég. Ezt az időszakot írja le a bevezető idézet.

Mégis mi volt ez, irónia? Idézőjelben borultak egymásra izzadt emberek, akik otthon obskúrus elektronikát ás zajmetált hallgatnak, és egyébként már régen elegük volt az idézőjelekből is?

“Ezeket a zenéket szerettük is, meg utáltuk is régen, és most is, és utáljuk azokat, akik fenntartás nélkül szeretik, vagy utálják”

– rakják össze az Alpáré-ideológiát. Leginkább guilty pleasure volt az egész.

Miben más az, hogy itt szól most Király Linda, mint ha egy kereskedelmi rádióból ordítana? – kérdezem, mire Shifty kijavít, hogy ami éppen szól, az nem Király Linda, hanem Wolf Kati. Nincs is több kérdésem erről.

“A trash már nemcsak a zenében, hanem általában a kultúrában is terjed... néhányunknál életmódban is”

– mondja Juhász. Egymás szavába vágva mesélnek lehugyozott táskákról, rendőrautók leeresztett kerekeiről, biztonsági őrökről, akiknek örökké hálásak lesznek, amiért eltűrték őket.

Zsuki szerint “ilyesmi lehetett a korai Sziget, azt csináltál, amit akartál, közben nem volt semmi balhé.”

Így kezdett lekopni az egészről az irónia is.

“Először tök vicces előszedni a kilecvenes évek legalja zenéit. Aztán egy idő után hozzákötöd, hogy rettenetesen bebasztál a barátaiddal és nagyon sokáig ugráltatok, és ezektől az élményektől megszereted”

- meséli egy Alpáré-látogató.

Néhány buli után már több százan mentek el egy-egy bulira. “Már nem is láttál a kivillanó tangáktol meg melltartóktól, amiben benne volt valakinek a keze” – hallottunk egy érzékletes leírást. És eljött a pillanat tavaly ősszel, amikor sorszámozott karszalagot kellett osztani, amiből el is fogyott mind a négyszázötven.

A hétköznapokban egyébként egyikük élete sem kifejezetten ilyen. Juhász és Epic kollégái semmit sem tudnak erről az énjükről, a főiskolás Shifty szerint "anyámnak fogalma sincs arról milyenek ezek a bulik, valahogy úgy képzeli, hogy állunk a laptoppal és páran táncolnak".

Zsuki őszintén ki is mondja:

"én itt élem ki magam".

Így különösen érthető, hogy őket is meglepetésként érte, hogy az eleinte ismerősöknek szervezett bulin egyre több volt az ismeretlen arc. “Az utolsó bulikon azt láttam, hogy az emberek pózolnak a fényképezőnek, mint a Morrison’s-ban, néztünk is, hogy mi ez.”

Az utolsó bulin már többségben voltak az olyan emberek, akikről fogalmuk sem volt. És rajtuk érezni is lehetett, hogy nagyon mások.  “Elkezdődött a lökdösődés, a mivan-mivan stílusban. Megjelent az ork viselkedés.”

“A szettem közben megszólalt valami sziréna, azt hittem bekapcsolva hagytam valamit a Virtual DJ-n, nem értek én ehhez”

– meséli Juhász.

A helyszínen a tömegben nem is sokat érzékeltek az egészből. Másnap aztán kiderült, a hang a tűzjelzőé volt, amit a vendégek szétvertek, az egyik vécével együtt. Eltört száz korsó, másnap az esemény Facebook-fala azzal volt tele, hogy kitől mit loptak el. Az igazi iróniamentes suttyóság végül utat tört magának. Egyértelmű lett, ekkora közönség mellett már csak profibb szervezéssel lehetne folytatni. Ezt viszont nem akarták, az elv az volt, hogy nem vesznek ki ebből semmit, de beletenni sem akarnak. Ez így már nem házibuli volt.

“Akkor inkább hagyjuk az egészet.”

Ezzel valószínűleg vége, egy zártkörú búcsúbulit leszámítva.

És ki hogy jött ki ebből az egészből, azt leszámítva, hogy csináltak néhány nagyon nagy bulit, és szereztek örök emlékeket?

Csájuhász karaktere már korábban is kultikus volt az internet egy részén, az Alpáré biztosan csak erősítette ezt. Szerényen nem is mond erről semmit.

“Engem ugyanúgy utálnak, mint előtte”

- mondja Zsuki.

“Engem ugyanúgy leszarnak”

- mondja Smdr.

Közben a Youtube-diszkó feldobja az általuk is legsuttyóbbnak tartott számot, a Pálos trend Magyar Jézusát, Epicből pedig ez fakad ki:

Innen akár át is fordulatna az egész egy buliba. De hétköznap van, este tizenegy, úgyhogy nem sokkal később mindenki elindul hazafelé.