• Szegény Bajor Imre nagyon beteg.
• A bulvárlapok szinte minden nap foglalkoznak az agydaganatával. Idáig OK.
• És ennek apropóján mindenféle kuruzslók drága módszereit ajánlják olvasóik figyelmébe, Ez nem OK.

Messze megelőzve olyan, bulvárszempontból aranybányának tűnő témákat, mint Welsz Tamás halála vagy Matolcsy György legendás baklövése, az utóbbi hetekben a könnyedebb magyar lapokat semmi sem foglalkoztatta jobban Bajor Imre betegségénél. Bajorról már hónapok óta tudni, hogy elég beteg, március közepén pedig felesége is bejelentette, hogy a színésznek agydaganata van.

Magyarországon a híres emberek maguk döntik el, hogy életükből mennyit mutatnak meg a bulvársajtónak. Aki nem akar szerepelni, annak nem kell attól tartania, hogy paparazzival keresztezett őrkutyák fogják követni. Bajor vagy családja úgy döntött, hogy az anyagi gondokkal küzdő színész betegségének minden részletébe beavatják a sajtót. Ezért nem lehet őt elítélni, mint ahogy a kooperáló bulvársajtót sem. Én is jobban szeretném, ha a Blikk, a Bors és a többiek magyar politikusok szemetesében turkálnának, de el kell fogadni, hogy sajnos a hazai olvasóközönséget ez érdekli.

Azzal sincs egyébként semmilyen probléma, hogy az utóbbi tíz évben ezek a bulvárlapok egy olyan alternatív valóságot építettek fel, amiben tévéműsorok történéseit valós hírként tálalják. Ha az emberek olyan hülyék, hogy a Barátok Közt és a Való Világ eseményeiről szeretnének híreket olvasni, hát írjanak nekik ilyen híreket. Ez nem hazugság, csak szórakoztatóipar. Én csak azt nyelem le nehezen, amikor irtózatos hülyeségek vannak hírként, tényként, sőt, tudományként ábrázolva. Bajor Imre betegsége kapcsán pedig nagyon súlyos dolgok szabadultak el az utóbbi hetekben

Pedig mondom, nekem olyan magas a toleranciaszintem a bulvárral szemben, hogy az sem zavar, amikor képek jelennek meg szemmel láthatóan nagyon rossz állapotban lévő emberekről. Az sem zavar, hogy egyes híres emberek diagnosztizálják más híres emberek egészségügyi állapotát. A kuruzslás dicséretét viszont nehéz lenyelni.

A nagybeteg Bajor március közepén Kínába utazott, hogy ott kapaszkodjon egy szalmaszálba. A kórház, amelyet felkeresett, elég kétes hírű hely. Már honlapjáról világos, hogy alapvetően kétségbeesett, de pénzes nyugati páciensek megkopasztására épül. És hogy az ott alkalmazott módszerek részben ugyanazok, mint a világ más kórházaiban, részben a vajákolás műfajába tartoznak. Ez nem zavarta a magyar bulvárlapokat. A Bors például arról írt, hogy

a kínai alapfelvetés szerint a testünk energiaáramlását kell a megfelelő egyensúlyba hozni, mert így sokkal gyorsabb lehet a gyógyulás. A regenerálódást négyezer éves tapasztalatok alapján összeállított főzetekkel, teákkal is segítik. A Himalájából származó alapanyagokat különösen nagy becsben tartják, de a tengerek javait is felhasználják.

És arról, hogy milyen modernek a szobák a Fuda kórházban. Később pedig egészen odáig mentek, hogy részletesen be is mutatták a gyógymódot, amit állítólag a kórház egyik alkalmazottjától tudtak meg:

A kutatóknak sikerült rálelniük egy olyan mélytengeri algára, amelynek kivonatát elfogyasztva a rákos sejtek feltöltődnek fényérzékeny anyaggal. Ezenfelül van egy speciális lámpánk, ez képes átvilágítani a testet, közben az összes rákos sejtben oxigént szabadít fel, rövid idő alatt elpusztítva azokat. A rákos, áttétes sejtek is viszonylag rövid idő alatt felszívódnak. Már sokaknál alkalmazták sikerrel ezt a kezelést, olyanoknál is, akiknek reménytelen volt az állapotuk.

Magdi anyus halálának részleteit olvasva senkinek sem lesz baja, és senki nem kezd el milliókat átadni kétes hírű kuruzslóknak, az ilyen cikkek viszont minden bizonnyal tudnak anyagi és egészségügyi kárt okozni. Egyébként nem feltételezem, hogy a cikk szerzője összejátszana és százalékot kapna a kínai kórháztól a hozzájuk forduló magyar betegek után. Egyrészt mert sokan nem jutnak el hozzájuk, másrészt akkor ilyeneket nem írtak volna le a Borsban:

A színművész dúsgazdag milliárdosokat, arab sejkeket, sztárokat és a szintén évek óta a gyógyulásra váró hétköznapi betegeket megelőzve került a kórházi beteglista élére.

Bajor Imre barátai azonban hiába dobták össze a pénzt az állítólag ötmillió forintos kezelésre, a színész alig néhány napot töltött Kínában. A helyi varázslók ugyanis kerek perec megmondták neki, hogy az ő bajával nem tudnak mit kezdeni, és - szintén állítólag - pénzt sem fogadtak el. És hogy miért nem működött a magyar színész esetében a kínai gyógymód? Szerencsére erre is van válasz:

Sajnos a koponyacsonton nem hatol át a speciális fény, így nem lehetett megközelíteni az elváltozást.

Én azt hittem, Bajor balsikerű kínai kalandja után már nem fognak többet foglalkozni az agydaganatával, de tévedtem. Nagyot húzott például a Bors, amikor egy internetes kommentből voltak képesek cikket írni arról, hogy ha az ember kicsit odafigyel a mindennapokban, simán legyőzhető az agydaganat.

Operáció nélkül, az étkezésemen változtatva, a dohányzást abbahagyva, az orvos szerint is és az MR-vizsgálat eredményeként az igazolódott hogy nincs már agyrákom!

A Blikk mindig egy kicsit a Bors fölé pozicionálta magát, így ők egy - mit ad isten - természetgyógyászattal foglalkozó olvasó javaslatai alapján írtak cikket az orvostudomány állásáról. A lap egy Amerikában letartóztatott csaló módszerét ajánlotta Bajor és az olvasók figyelmébe:

Az emberi szervezetben élősködő kórokozók, baktériumok, vírusok elpusztíthatók a szervezetbe vezetett megfelelő frekvenciájú és feszültséglefutású elektromos négyszög impulzusokkal. Ez a készülék arra van kitalálva, hogy a kiváltó okot szünteti meg.

Én tényleg nagyon szeretem a bulvárt, és az ufómagazinok létezését is örvendetesnek tartom. Valahogy a két műfaj keveredését nem tudom elfogadni. Azt szeretném, hogy a Blikk, a Bors és a többiek fogyasztói minél tovább éljenek egészségesen, de attól félek, hogy az ilyen cikkektől csak hamarabb halnak meg a természetesnél.

:-(((((