A végén már-már azt hihettük, hogy ezek tényleg hisznek a győzelemben

Annyi bénázás, acsarkodás és öntökönrúgás után a vasárnapi tüntetésen három dolgot kellett bizonyítani az összellenzékieknek: hogy erősek, egységesek és bizakodók. Ez összességében sikerült is.

  • Sokan voltak: Barabás Richárd ötvenezres becslése a tömeget fel-alá végigjárva egyáltalán nem tűnt túlzónak.
  • Egységesnek tűntek: a legnagyobb primadonna, a másodikként felszólaló Gyurcsány Ferenc tökéletesen teljesített a felszopó amúgy nem túl hálás szerepében.
  • Jó volt a hangulat, bár ebben az időjárás érdemei elévülhetetlenek.

Ha Mesterházy Attila nem könyörgött volna annyira a végén minden egyes szavazatért, még azt is elhittem volna, hogy ezek tényleg hisznek a győzelmükben.

Ennek ellenére is, a korai Milla-tüntetések és a 2012. január 2-i, az új alkotmány elleni tüntetés óta ez volt a legsikerültebb ellenzéki demonstráció.

Hogy miről szólt, arról részletesen itt olvashat, most csak a kulcsmomentumokat emelném ki.

A legrosszabb szónok Fodor Gábor volt. Úgy tűnt, hogy nem készült új beszéddel a lefújt március 15-i tüntetés óta. Minden, a nemzeti ünnepen kötelező közhelyet elsütött a sajtó szabadságától az unióig.

De így is csak azért tudta leszorítani a dobogó tetejéről Szabó Tímeát, mert az amúgy nehezen elviselhető hangon rikácsoló PM-vezér annyira demagóg tudott lenni, hogy az még egy elfekvőben is felhergelte volna a közönséget.

A tüntetés kulcsmondata:

Aki otthon marad, Orbánra szavaz.

Ezt Bajnai mondta, és ő beszélt először arról is, hogy a kormányváltásnak csak egy listája van, a kormány maradásának viszont 17. Ezt a gondolatot vitte tovább a többiekhez képest túl sokat beszélő Mesterházy, aki beszéde végén vagy öt percig sulykolta, hogy Nem Szabad Más Pártokra Szavazni. Amiről elhiszem, hogy fontos üzenet, csak ilyen mennyiségben ismételve önbizalom helyett inkább kétségbeesést sugallt.

A közönség összetétele

A Békemenet előtt azon élcelődtünk, hogy bár a szervezők előre "fiatalos" menetet terveztek, nehéz dolguk lesz. Ha valaki tömegével akart volna fiatalokat fotózni, itt sem járt volna jobban. Ahogy a tömegben mászkáltam, rendre a szüleim korosztályába futottam bele, a legjellemzőbb kép az ötvenes házaspároké volt. Eljövetben a cinkes Gazda Alberttel azon gondolkodtunk, hogy vajon miért a nyugdíjasokat mozgatja leginkább Magyarországon a politika, de nem lettünk okosabbak.

Talán azért, mert Mesterházy egyik fő ígérete is a nyugdíjemelés volt.

Különös tapasztalás: kormányváltó körökben tényleg működhet valamiféle CBA-bojkott. A Nagymező utca sarki boltban akkor is sorállás nélkül lehetett vásárolni, amikor a pereceseknél már ölték egymást az emberek az ásványvízért.

Összességében: soha rosszabb demonstrációt nem kívánhat magának egy párt. De a győzelmükre tippelni még mindig inkább vakmerőség, mint bátorság.