A tegnapi választás megannyi fontos tanulsága közül egyet minden politikával foglalkozónak be kell vésnie a fejébe: ez egy nagyon szegény ország. A szavazatok döntő többségét semmi más nem befolyásolta, mint ez a tény.

Azok a pártok, amelyek erről megfeledkeznek, soha nem lesznek jelentős politikai tényezők.

A választási rendszerünk rendkívül torz, és egyetlen pártot, a Fideszt támogatja, meglehetősen arcátlan módon. De ettől még tény, hogy begyűjtötték a szavazatok 45 százalékát. Simán vitte körzetét például Horváth István, a trafikmutyi kapcsán lebukott szekszárdi polgármester is. A szavazók döntő többségét ugyanis nem érdekelte sem a trafikok kérdése, sem a lopás többi változata. Nem érdekelte, mert annál sokkal alapvetőbb problémái vannak.

A magyar lakosság ugyanis nagyon szegény. A Budapesten kívül lakók óriási százaléka küzd napi vagy havi szintű megélhetési problémákkal. A Fidesz pedig ezek kezelésében segített sokuknak.

Igen, a nyugdíjemelésekkel és a rezsicsökkentéssel.

A reáljövedelmek valóban csökkentek az elmúlt négy évben, de egyrészt az utolsó másfél évben nőttek, másrészt joggal tűnhetett úgy, hogy a kormány legalább próbál valamit tenni a szegényedés ellensúlyozására. Nem az a lényeg, hogy ezek a szavazók tudják-e, mi az a Közgép vagy értik-e Rogán Antal rejtélyes lakás- és nyaraló gyarapodásának implikációit, hanem az, hogy van ennél sokkal fontosabb problémájuk is, amelyre viszont a Fidesz legalább részleges megoldást kínál.

A szegénység nagyon sokat megmagyaráz a Jobbik sikeréből is. A Jobbik lényegesen baloldalibb, a szó szociálisabb értelmében, mint az MSZP. Sőt, kedvenc témájuk, a cigánykérdés is elsősorban a szegény emberek problémája. Nem is kis problémája, amint azt a Jobbik kiugró észak-kelet-magyarországi sikerei mutatják.

Húsz évvel ezelőtt az MSZP különlegességét az adta, hogy rendkívül jól be volt ágyazva a magyar társadalomba. A párt felépítése és múltja lehetővé tette, hogy ne csak a budapesti vélemények és szempontok érvényesülhessenek politikájukban, retorikájukban. Volt baranyai lobbijuk, meg nyírségi lobbijuk. Meg rengeteg vidéki politikusuk. Ez mind a múlté.

Az MSZP és szövetségesei mind-mind budapesti pártok, budapesti arcokkal, budapesti hátországgal.

A baloldali szövetség létrejöttében egyértelműen a budapesti baloldali értelmiség ténykedése volt meghatározó. Budapest azonban az ország többi részéhez képest gazdag. Több a munkahely, kevesebb a napi megélhetéséért küzdő ember, ezért aztán más dolgok is fontosak nekik. Kevesebben kényszerülnek arra, hogy csak a zsebükre (vagy inkább a gyomrukra) gondoljanak akkor, amikor szavaznak. Ennek megfelelően az egész baloldali kampány fővárosi hangon szólt, az itt érzékelt problémákról. Demokráciadeficit, sajtószabadság, ne szavazz a Jobbikra, állítsuk meg Orbánt. De egy szó sem volt arról, hogy mitől lesz több pénz a zsebemben holnap (állítólag Mesterházy 8 pontjában volt ilyesmi is, csak arról nem hallott senki).

Aki nem tud mit ígérni Magyarország sokmilliónyi szegényének és hasonló számú szegénységtől rettegőjének, az nem fog labdába rúgni az országos politikában. Aki elhúzza az orrát, ha populizmust hall, az legfeljebb Budapesten lehet majd tényező. Nem szívderítő helyzet, de ez van.