Összeomlott a magyar baloldal, és most gúzsba van kötve

A választók meggyőző többsége azt akarja, hogy Orbán Viktor vezesse Magyarország kormányát a következő négy évben is. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a Fidesz korántsem legyőzhetetlen, szó sincs arról, hogy támogatottsága elsöprő lenne. A párt mostani sikerének egy nagyon fontos oka, hogy a baloldal nem tudott felocsúdni a 2010-es kudarcból.

A vasárnap este megszólaló baloldali politikusok közül egyedül Bajnai Gordon szólt erről őszintén. Ő mondta csak ki, hogy az eredmény a baloldali összefogás és saját pártja számára is kudarcot hozott. Azt is csak ő mondta ki, hogy „ebben a formában nem tudtunk elég vonzók lenni Magyarország többségének”. És egyedül beszélt arról, hogy le kell vonni a személyi és szervezeti következményeket. „Ha az ember elemzi az okokat, jól teszi, ha mindig magán kezdi” – mondta többek közt.

Mesterházy Attila végig csak a Fideszt és a szabályokat szidta, a saját felelősségét nem vizsgálta, és további küzdelemről beszélt. Gyurcsány Ferenc patetikus, nehezen követhető beszédének kevés konkrét állítása volt, de az arról szólt, hogy most nehogy sárdobálás jöjjön a szövetségen belül. Úgy mondta, mintha Mesterházy Attilát védené, de valószínűleg önmagára is gondolt. „Én nem teszek felelőssé senkit, engem se tehet akkor senki felelőssé. Minden menjen tovább békével, hátha egyszer sikerülni fog" – üzente. Pedig megint itt tartunk:

2012 októberében, amikor Bajnai Gordon bejelentette, hogy visszatér a politikába a Milla tüntetésén, akkor a beszéde előtti nap a Demokrácia és Dilemma Intézet arról írt, hogy „Bajnai előtt alapvetően két út áll: saját pártot alapít, vagy pedig meghívatja magát a létező pártokkal egy miniszterelnök-jelölti pozícióra. Sok jel utal arra, hogy a második lehetőséget kívánja jobban, azonban valószínűleg ennek van több kockázata.”

A másodikat választotta, és minden a lehető legrosszabbul alakult. Nem lett miniszterelnök-jelölt. Alapított végül pártot, de annak kevesebb politikusa szerzett mandátumot, mint amennyi egy frakcióhoz kell.

Pedig amíg nem kezdett tárgyalni a szocialistákkal az együttműködésről, bőven 10 százalék fölé mérték a közvélemény-kutatók az akkor még nem is bejegyzett pártját. A baloldal megújulásának egyetlen komolyan vehető reményét képviselte 2012-ben, de nem akarta végigharcolni ezt az utat. Először a saját oldalán kellett volna küzdenie, hogy utána (reálisan 2018-ban) a Fidesz ellen indulhasson. Most viszont nem látszik, hogy indulhat-e bárki balról a Fidesz ellen eséllyel 2018-ban.

Nem akarnak erre a baloldalra szavazni az emberek, ez világos

A baloldalról még mindig hiányzik 800 ezer szavazó a 2002-es és 2006-os eredményekhez képest, még úgy is, hogy a mostani összefogás magába szívta az egykori SZDSZ két egykor meghatározó politikusát is. Kár ezt erőltetni. A 2002 - 2010 közötti baloldalra, arra kormányzási kultúrára nincs nosztalgia.

A Fidesz belföldről kb. 650 ezer szavazót vesztett négy éves kormányzása alatt. Ez egy olyan országban, ahol 5,6 milliónál többen még sosem szavaztak, elég nagy szám. Ekkora veszteség után ilyen magabiztosan nem lehetett volna győzni, ha komoly ajánlattal állt volna elő valaki.

Szemben a Fidesszel a baloldal képtelen volt arra, hogy átélhető történetet adjon elő. A Fidesz szabadságharcos, pátosszal teli világa ugyan jórészt hazugságokon alapul, de legalább folyamatos győzelmi jelentésekre ad alkalmat. Hiába szegényedett a többség az elmúlt években, hiába voltak bőven támadható intézkedések, így is egyben maradt a kétmilliós tábor, amire 2000 óta a Fidesz támaszkodhat.

A Fidesz képes identitást adni, ez a baloldal pedig nem. Ennek a baloldalnak ugyanis az az identitása, hogy „be kell venni a csukamájolajat, mert ugyan undorító az íze, de nagyon egészséges”. Utálják egymást, és csak a hatalom görcsös akarása tartja egyben őket.

Tény, hogy az új választási rendszer a nyertest aránytalanabbul jutalmazza mint az előző, és az is, hogy a kormány több adminisztratív eszközzel is rontotta az ellenzék esélyeit.

De az is tény, hogy a Fidesz vasárnap nyert volna a régi rendszer szerint is. És ha esetleg úgy nyert volna, hogy a Jobbikkal kényszerül koalícióra, egyáltalán nem biztos, hogy annyira jól járt volna a magyar demokrácia egy arányosabb választási rendszerrel.

Ennek így vége

A vasárnapi választás fontos tanulsága, hogy az MSZP nem vonzó már. A mostani választás alkalmas lett volna arra, hogy a maradékán helyet keresők egyenként megméressék magukat, és kiderüljön, hogy ki képes leginkább a szétesett MSZP helyére lépni. Kialakuljanak új identitások, új szervezeti rendszerek. Ezt az érintettek nem merték meghúzni. Arra hivatkoztak, hogy meg kell menteniük a hazát. Biggyesztett szájjal, furkálódva, de vállt vállnak kell vetni. Citromba harapva azonban nem lehet vonzónak látszani, nem lehet lelkesíteni, nem lehet történetet építeni. Nem lehet úgy kezdeni, hogy "bocs, de".

Lengyelországban 2001-ben omlott össze az addig váltópártként működő baloldal, azóta 13 százalék volt a legjobb választási eredményük. Legutóbb két baloldali párt indult, és mindkettő 8 százalékot ért el. Működhet demokrácia erős baloldal nélkül is. Mondjuk mostani állás szerint akkor a Jobbik lesz a váltópárt itthon.

Kezdhetik a belharcot nulláról

Most, hogy se a DK, se az Együtt-PM nem fog tudni frakciót alakítani, a további belső háborúság kódolva van. Valaki vagy elfoglalja a frakciót, és ezen keresztül az MSZP-t a szövetségesek közül, vagy szétesnek darabokra. Az újabb furkálódással simán elmehet majd ez a ciklus is, pont úgy mint az előző. A már idézett 2012 októberi cikkben ez a jóslat szerepelt arra az esetre, ha Bajnai össze akarna fogni a szocialistákkal: „az elképzelés egyetlen igazi nyertese az MSZP lehet”. Most így áll a dolog, hiszen a szövetségből a legtöbb embere Mesterházy Attilának ül majd a parlamentben. Ő dönti el, ki szólalhat majd meg, ki mehet fontos bizottságba, kit kell sajnos kizárni. Ha viszont a függetlenek közé ülnek az új pártok politikusai, akkor alig marad lehetőségük megmutatni magukat a parlamentben. Nem interpellálhatnak, napirend előtt alig szólhatnak.

Ahhoz, hogy a magyar baloldal komolyan vehető legyen, új identitást kell építenie. Ebből a szempontból nem jobb a helyzetük mint 2010-ben volt, hiába kaptak 200 ezer szavazattal többet mint akkor. Ott ül most mindenki kényszerszövetségben, akit ez a baloldali megújulás érdekelt. Mesterházy kiszorította két év küzdelemben Gyurcsányt, majd most megint ott ülhet mellette. Bajnai jelezte, hogy kevésbé demagóg lenne mint az MSZP, aztán ő is ott ül mellettük. Az egésszel még Gyurcsány Ferenc járt a legjobban, akinek a politikai túlélés már önmagában eredmény lehet.

Most úgy néz ki, hogy Bajnaiék kiválnának a szövetségből, csakhogy frakció nélkül nem lesz könnyű erőt mutatniuk. Szigetvári Viktor kedden már arról beszélt, hogy képviselőik nem ülnek be a szocialista frakcióba, mert „elveinkből, önállóságunkból nem engedünk – ez számunkra április 6-a talán legnagyobb tanulsága".

Nehéz lesz innen újra építeni egy váltópártot. Az elmúlt négy év erre valószínűleg mostanáig nem lett volna elég. Lehet, hogy ha egymás ellen indulnak vasárnap, akkor a Fidesznek nem 133 képviselővel lenne kétharmada, hanem 143-mal, mert elvitték volna az összes egyéni körzetet. De lehetett volna értelmezhető identitású alakulat a baloldalon, ami az építkezéssel, önmaga megmutatásával foglalkozhatott volna ebben a ciklusban, az újabb belháborúk helyett. Lehet, hogy 2018-ig megint kevés lesz négy év arra, hogy sikerüljön győzelmi eséllyel pozíciókat felvenni a baloldalon.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.