Családom Hantosról származik és egyszer végignéztem az ősök után kutatva az egyházi anyakönyveket. Sok érdekes történet kerekedett ki az olvasásából, így a mostani Kishantosi történések nekem nem távoli szörnyűségek, hanem őseim sorsának újraélése.

A török alatt pusztává lett Mezőföld újratelepítése a kuruc háborúk után kezdődött. A nagy kiterjedésű puszták benépesítése Hantos környékén nem jobbágyokkal történt, hanem a földek megművelésére eszközzel rendelkező bérlőparasztokat csábítottak a vidék urai. Természetesen ezek a parasztok csak a terület kisebb részét művelték meg, a nagyobbikon, a füves pusztává vált tájon külterjes állattenyésztést folytattak az uradalmak.

A földek nagyobb arányú művelésbe vonása a napóleoni idők gabonakonjunktúrájával indult el. Az anyakönyvekben látszik, hogy megugrik a falu lakóinak a száma, de az eddigi - a bérlőparaszti létre utaló - lakos megnevezés helyett egyre inkább valamilyen foglalkozás van feltüntetve a nevek mögött. Vagyis nem új bérlőket telepítettek be, hanem az uradalom kezdte cselédséggel feltöretni az addigi füves pusztát.

Egy újabb, viszonylag nyugodt százéves periódus következett, amikor a falu paraszti társadalmában még a gazdag bérlőparasztok jelentették a vezető réteget, de egyre inkább megfigyelhető, hogy a lakosok gyerekei közül is mind többen valamilyen foglalkozásnévvel lesznek megjelölve házasságkötésükkor, vagy gyerekük születésénél. Vagyis sokszor csak egy gyerek marad bérlői státuszban és a többiek már uradalmi cselédek lesznek. Kellett is a munkáskéz, mert a vasút kiépülése, az első mezőgazdasági gépek megjelenése újabb mezőgazdasági konjunktúrát indított el. A gabona mellett már az ipari növények - cukorrépa, napraforgó - kereslete is egyre több földet igényelt az uradalmak részéről. Ehhez cselédek kellettek már és nem bérlőparasztok. A templom un. Historia Domusában erről így írnak: "Mióta azonban az emberi telhetetlenség még az utakat is felszántja, azóta az állattenyésztés természetesen megszűnt, mert a nyomorult kis legelőn, mely még megmaradt, 200 db állat nem fejlődhetik ki kellőképpen."

A XIX. század végére az egykor közel félszáz bérlőparaszti háztartásból már alig húsz maradt. Ők is egyre inkább a terjeszkedő uradalom útjában álltak, hiszen már sokkal jobban megérte a földek uradalmi műveltetése, mint a feles/harmados bérbeadása. Felgyorsította ezt a folyamatot a XIX. századi agrármozgalmak letörése is. Nézzük a Historia Domust: "Hogy az uraság a lakosokat meg akarja szüntetni, annak oka az 1897. évi nagy országos szocialista mozgalmakban keresendő...Ezen áldatlan mozgalom szele ide Hantosra is kihatott. Egy zsidó agitátor telebeszélte a jó lelkű lakosok fejét, hogy nekik a bérföldekhez jussuk van; mert az 1848. évi törvények eltörölték a jobbágyságot s az akkor bírt földek örök tulajdonukba mentek át. Ők tehát félrevezetve a bérben bírt földeket, mint jobbágyföldeket saját tulajdonuknak jelentették ki, s a Méltóságos Gróf úrral perbe szálltak, de a pört elveszítették, mert bebizonyosodott, hogy ők soha jobbágyok nem voltak, hanem mindig csak bérlők, s bérletök évről évre megújíttatott. Akkor a kegyes szívű Gróf úr idősebb Zichy Nepomuk János megkegyelmezett nekik, de utódjára már nem tette kötelezővé a lakosok megtartását."

Zichy Nepomuk az I. világháború előtt halt meg, de a háborús évek és Kommün még elodázta a bérlőparasztság végét. A húszas évek elején a Nagyatádi földreform csekélyke saját birtokot adott a lakosoknak, de egyben el is űzte őket ősi helyükről, Hantos községéből. A földreformmal kiosztott földek, vitézi telkekkel együtt az uradalom szélén lettek kijelölve és házaikat is ahhoz közel építhették fel, Hantos -Újtelepen. Itt kezdte újra az életét az akkor már hatvanon túl járó dédapám, aki húsz éve még a falu módos gazdájaként Hantos bírája volt. Csekély saját földön és évről évre változó földbérleten gazdálkodtak, de - inkább már a fia, a nagyapám - újra felvirágoztatta a családi birtokot.

Ennek az önkizsákmányoláson alapuló jólétnek aztán a II. világháború vetett véget. A gabonát bolettával fizették ki és minden romba dőlt, amit nagyapám a verítékével összehozott. Nem is élte túl.

A háború utáni földosztás a mezőföldi területen nem talál elég embert. A latifundiumok cselédsége kevés ahhoz, hogy a nekik kiosztott 1-5 holdakkal meg tudják művelni a hatalmas területet. Se ezek a törpebirtokok, se a megmaradt lakosok az öt-tíz holdjaikhoz kapott újabb öt -tíz holdakkal nem lettek életképes gazdaságok. Az uradalmak földjei nagyobb része meg egyben maradt, s lettek az állami gazdaságok területei.

A hatvanas évek mezőgazdasági fejlődése aztán megerősítette az összeolvadásokkal egyre életképesebb TSZ-eket, amelyek bírták a versenyt a bérmunkára alapozó Állami Gazdaságokkal.

A TSZ-ek feloszlása, a föld reprivatizációja itt újra kicsi és főleg a terület uralkodó növénykultúrájához - gabona, olajos magvak, cukorrépa - képest kicsi gazdaságok jöttek létre egy nagybirtok - az egykori hercegfalvai uradalom, most Mezőfalvai Mezőgazdasági Zrt. - fojtó szomszédságában. Így aztán itt volt csak igazán értelme annak a kísérletnek, melyet a kishantosiak csináltak. A biogazdálkodással példát mutattak egy másfajta termelésre, ami a külterjes és gépi gabona- és ipari növénykultúrák helyett egy kisebb földterületen is életképes gazdálkodás modelljét rajzolták fel. Hiszen nem csak gazdálkodtak, hanem népfőiskolaként tanították is ezt. Ezzel reményt adva a TSZ-ek feloszlása után munkahelyüket vesztő kistulajdonosoknak egy élhető modellre. Arra, hogy nem földjük bérbeadása, pláne nem elkótyavetyélése az egyetlen út, hanem - ráadásul összefogva - meg lehet kapaszkodni.

De ezek a megkapaszkodó kisgazdálkodók éppúgy útjában vannak a mai uradalomnak, mint egykor dédapámék gróf Zichy Nepomuk utódainak. Ha nincs Kishantos, ha nincs mintagazdaság, akkor remény se lesz. Bérbeadják, eladják a földjüket. Lehet újra tagosítani, összeállhatnak az új latifundiumok. Aztán mi lesz a falusi szegénységgel? Hiszen az új uradalmaknak már nem kell a sok cselédkéz, mint egykor Zichyéknek, vagy a herceg Batthyányoknak, Hercegfalva névadóinak. A mai uradalmak a gépesítés mellett alig pár tucat emberrel megművelik a kombájnolható kultúrák ezer hektárjait. Dédapám még Hantos-Újtelepen építhetett magának új házat. A maiakkal mi lesz?

Hol vagytok régi agrárszocialisták?

A cikket Király István írta.