“Nem igazán szeretjük őket, amikor hétvégén, este, szórakozóhelyeken különböző kulturális programok közelében megjelennek. Most lehet itt persze személyi szabadság korlátozásáról szót ejteni, de ezzel a fajta liberális megközelítéssel nem foglalkozunk”
- többek között ezt mondta Mórahalom fideszes polgármestere, Nógrádi Zoltán egy testületi ülésen a választás előtti héten. (A teljes felvétel itt hallható.) A román vendégmunkásokról beszélt, és az önkormányzat rendvédelmi csoportjának működését írta le, ami itt jött létre először az országban. Ez pedig szavai szerint nagyjából így néz ki:
“A gazdák a regisztrációért díjat fizetnek, ezzel szemben mi azt a szolgáltatást biztosítjuk számukra hogy, a munkavállalóikat kvázi kordában tartjuk. Van egy megállapodásunk a gazdákkal, van egy etikai és egy magatartási megállapodás köztünk, amelyben próbáljuk azt elérni, hogy minél kevesebbet jelenjenek meg közterületen. Hogyha megjelennek ezek a munkavállalók közterületen, akkor mi begyűjtjük őket és elszállítjuk haza.”
A polgármermester beszédét Tatár Gábor helyi LMP-s képviselő rögzítette, és ő is hozta nyilvánosságra, erről korábban itt írtunk. Nógrádi sem akkor, sem későbbi megkeresésünkre nem akart nyilatkozni. A hvg.hu tudósítója szerint ugyanakkor szinte szó szerint ugyanerről beszélt azóta egy mórahalmi gazdafórumon is. Az ülésen a helyzetet így foglalta össze:
“Lehet, hogy megdöbbentő lesz, amit mondok, de nem látszik (kiút), mert kimondottan üldözzük az integrációt. Akadályozzuk a letelepülésüket. Mi abból indulunk ki, hogy ők munkavállalás céljából érkeznek ide nem is engedjük a letelepedésüket, legalábbis igyekszünk megakadályozni, akkor így mondom.”
Ha már a polgármesterrel nem sikerült beszélnünk, megnéztük a helyszínen, hogy működik ez a rendszer. Ehhez fontos tudni, milyen is ez a helyszín.
Mórahalom és a környező települések a Homokháti Kistérség részei, a szerb határ közelében. Április második felében még éppen csak elindult a szezon, vagyis ottjártunkkor jóval kevesebb vendégmunkással találkoztunk, mint csúcsidőszakban. A környék spárgaföldjein így is munkások tucatjai dolgoztak.
Ezen a vidéken az fel sem merül, hogy ne lenne munka. Sőt, az egykori termelőszövetkezetek romjain működő magángazdaságok működéséhez kifejezetten sok munkás kell. Ezeket a zöldségeket és gyümölcsöket főleg kézzel szedik.
“Akiről látni, hogy tudja, mit kell a paprika húzásánál csinálni, azt hívják embörnek”
- mondja egy helyi gazda.
Ezeket a munkákat viszont egyre kevésbé végzik a helyiek. Ennek pedig két fő oka van.
És ahol van kereslet, ott megjelenik a kínálat is. Mások betöltik ezek a munkákat, ők pedig elsősorban Erdélyből érkező, főleg román és cigány vendégmunkások. Az EU-csatlakozás előtt is sokan voltak itt, akkor még feketén, azóta viszont megvalósult a munka szabad áramlása. Ez viszont közelről nézve nem olyan szabad.
A vendégmunkások többsége, akikkel beszélgettünk, évtizedek óta jár Magyarországra. Többségük a Hargitából érkezett, sokkal nehezebb körülmények közül, ahonnan nézve ez az órabér is vonzónak tűnik.
A két folyamat tehát egymást erősítve zajlik.
Akinek van hozzáállása, annak van munkája, mondja egy helyi gazda, és valóban, a jó munkaerőnek számító munkásokról tudják a gazdák, hogy érdemes alkalmazni őket, és egymás között cserélgetik őket.
“Azt szokták mondani, hogy itt szinte mindenkinek van egy románja”
- mondta az LMP-s Tatár Gábor.
De messze nem csak jó példa van, nem is miattuk alakult ki rendvédelmi csoport.
Ahogy egyre több lett a vendégmunkás - ahogy itt mondják, alkalmi munkás -, sokan a családjukat is magukkal hozták, mert nem volt más választásuk. Aztán egyre többen maradtak itt egész évre, mert nem volt értelme hazamenni. (Erre mondta Nógrádi: "Ne jöjjön az asszony, ne jöjjön a gyerek, ne jöjjön több gyerek. Ne akarja igénybe venni az oktatási infrastruktúránkat, a szociális ellátórendszerünket.")
Hogy pontosan hány vendégmunkás lehet itt nyaranta, azt senki nem tudja. Nagy területről van szó, könnyű észrevétlennek maradni. A helyiek szerint legkevesebb ötezer emberről van szó, de számuk évről évre nő.
A vendégmunkások a szociális rendszerből ki vannak zárva. A gyerekek nem járnak iskolába, a településekre pedig már nem járhatnak be. Egyedül orvoshoz járhatnak, azt is állítólag csak azért, mert korábban megjelent az egyik településen a TBC.
És az is igaz, hogy nem mindenki dolgozni jön. A munkáért útra kelőkhöz mindig csapódtak olyanok, akik máshogy akartak pénzt szerezni, vagy akik uzsorakölcsönökkel tartották markukban az álláskeresőket. A helyzet évről évre egyre feszültebb lett, rendszeresek voltak a verekedések, a vendégmunkások hol egymással, hol a magyarokkal csaptak össze esténként a kocsmában. A beszámolok alapján ezekhez igazán nem kellett sok: hol a magyarok szóltak be egyet, hol a románok, utána csattantak hamar a pofonok.
A vendégmunkások szerint a helyiek egy kalap alá vesznek minden külföldit. Beszéltünk egy középkorú nővel, aki már kilenc éve jár át nyaranta Hargitából. Őt volt, hogy nem akartak kiszolgálni az egyik falu pizzériájában. Magyar az anyanyelve, de ez kevés volt, mivel Romániából érkezett, nem mehetett be.
Zákányszék volt a vendégmunkások által legsűrűbben lakott település, itt este az utcán szinte csak Romániából érkezett emberekkel lehetett találkozni. A helyi kocsma az állandó balhék miatt végül be is zárt. A település mellett ráadásul főleg olyan földek vannak, melyekre több tucatnyi munkás kell egyszerre, itt nem működött az, hogy kis csoportban mindig ugyanazok érkeztek ugyanazokhoz a gazdákhoz, nagy volt a fluktuáció.
Ezek a vendégmunkások tanyákon, a világ szeme elől elrejtve élnek. Most éppen valamivel jobb a helyzet, de nemrég még simán előfordult, hogy több tucat ember zsúfolódott össze néhány négyzetméteren, mások istállókban laktak. Az egyik házban, amit felkeresünk, most négyen laknak, de tavaly még húszan is voltak benne. A mostani lakók csendesen, visszavonultan élnek, munka után nem is nagyon mennek sehova a bolton kívül. Szerintük nem a hatóság fellépése miatt lettek kevesebben, hanem mert a román fiatalok már szívesebben mennek Nyugatra, főleg Spanyolországba és Németországba.
A feszültség a térségben 2012 októberében tetőzött. Ekkor gyilkolt meg két, Romániából érkezett férfi, D. György és Zs. Viktor egy hatvanéves mórahalmi gazdát A tippet egy harmadik romániai férfitól kapták. Mindhárman bíróság elé kerültek. A történtekre hamar rátalált a Jobbik, az október 23-i budapesti rendezvényről hazafelé tartva a párt Csongrád megyei tagjai Mórahalomra hajtottak, és spontán demonstrációba kezdtek, arra hivatkozva, hogy az elkövetők cigányok voltak. A tüntetők között volt Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője is, aki azóta már a szomszédos Ásotthalom polgármestere. A nagyjából 200 tüntetőt este tízkor a polgármesteri hivatal előtt Nógrádi Zoltán fogadta, ő azonban a beszámolók szerint nem tudta lehűteni a kedélyeket.
Nógrádi novemberben viszont már lépett, és egy helyi rendészeti csoport létrehozását jelentette be. A polgármester akkor a Magyar Narancsnak arról beszélt, hogy a rendészeti csoport tagjai
“majdnem rendőrök lesznek, de jogszerűen közterület-felügyelők”.
Joguk van bárkit igazoltatni, feltartóztatni, amíg ki nem ér a rendőrség, vagy adott esetben be is kísérhetik őket a rendőrségre, sőt, bilincset is használhatnak.
A rendészeti szerv mellett Nógrádi másik eszköze a regisztráció bevezetése volt. A gazdáknak be kellett jelenteniük, hogy kik dolgoznak náluk. A regisztráció eléggé megéri a gazdáknak, erről maga a polgármester beszélt a kiszivárgott hangfelvételen:
“Azt is hozzáteszem, hogy akik a mi regisztrációnkban szerepelnek, őket a társhatóságok már nem zaklatják, mert mi állandóan ellenőrzünk és jelentést adunk, munkaügyi felügyelőség, NAV, egyebek rajtunk keresztül megy ki gazdálkodóhoz munkavállalást ellenőrizni.”
Azaz, mint ahogy Nógrádi összefoglalja, aki regisztrálja az önkormányzatnál a munkavállalóit, azt nem fogják zaklatni a hatóságok. A regisztrációért fizetni is kell, bejelentett munkásonként ezer forintot egy hónapban. Ezt az összeget a Mórahalmi Önvédelmi Csoport Közalapítvány számlaszámára kell átutalni. Szintén a regisztrációhoz tartozik, hogy minden külföldi munkavállalóval aláíratnak egy lapot, hogy személyes adatait egy harmadik fél, a mórahalmi önkormányzat rendészeti csoportja számára kiadják.
A rendszer 2013 áprilisa óta működik. És a felszínen látszanak is a változások. Amikor ott jártunk, senki sem tudott olyan tanyáról, amiben összezsúfolva, tucatjával éltek volna vendégmunkások. Ez persze azért is lehetett, mert még odébb volt a csúcsszezon. Hogy az új intézkedések mennyire tudták elrettenteni a rabszolgatartás-szerű körülményekre berendezkedett szobáztatókat, az majd csak nyáron derül ki igazán. A rendszer ugyanis a nagygazdáknak mindenképp kedvez: ők továbbra is nyomott áron jutnak munkaerőhöz. A helyiek pedig azért örünek, mert kevesebb a balhé. Tatár Gábor LMP-s képviselő viszont azt mondja:
lőporszagú ez a rend.
A felszínen ugyanis kezeli a problémákat, de az előbb leírt jelenséget egyáltalán nem oldja meg. A mostani rendszer fenntartásával egyre több vendégmunkásra lesz szükség, egyre kevesebb helyinek lesz munkája, ráadásul a két csoport nem is találkozik egymással. A vendégmunkások emberségesebb fogadása mellett legalább ennyire fontos lenne Tatár szerint, hogy kezdjenek valamit a helyi leszakadt munkaerő visszaintergálásával. A TSZ-ek széthullása után rengetegen süllyedtek lassan az alkoholizmusban, számukra felzárkóztató programokat, mentorprogramot kéne indítani. Az LMP-s politikus szerint emellett kormányzati intézkedések is kellenének, minimális órabér bevezetése a napszámos munkában, a fiatalok számára pedig perspektívát teremteni a hazai földművelésben. Ehhez olyan rendszer kéne, ami nem csak a nagygazdákat támogatja.
"Februárban olvastam el a Puszták népét Illyéstől. Semmi nem változott itt ahhoz képest"
- mondta egy ruzsai férfi, aki maga is éveken át dolgozott napszámosként.
Horváth Bence - Plankó Gergő
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.