Persze, jön a happy end elkerülhetetlenül, de milyen okos megoldással!
Egy átlagos film most valami olyasmit csinálna...nem is tudom, valami átlagos nyálasságot. Cady pedig ugyan a matekverseny után a tavaszi bálkirálynői címet is megnyeri, de egy tényleg egészen szívhezszóló jelenetben
darabokra töri, és szétosztja a koronát.
Ebből pedig kap Gretchen és Regina is, de olyan lányokat is megdícsér mindenki előtt, akiknek nyilvánvalóan soha nem szoktak ilyet mondani, és ez tényleg sokat jelent nekik.

Ezzel pedig a maga tinis lendületével megintcsak mond valamit a film. Hogy az igazi ellenség nem egyik vagy másik, az aljasságot túlzásba vivő kamaszlány, hanem az egész rendszer, ami egymás folyamatos kicsinyes elárulására és hátbaszúrására épül.
Amit persze könnyebb akár a kamera mögül, akár egy film tízéves távlatából mondani, mint önbizalomhiányos tinilányként tényleg átélni egy átlagos iskolai napon.