A Putyin azért annyira nem gondolta át ezt az egész háborúsdit című sorozatunk harmadik darabjában (az első rész itt, a második itt) a Krím áram- év vízellátásáról lesz szó.

A Krím az áramot és a vizet is Ukrajnából kapja.

Itt akár be is fejezhetném, de fejtsük ezt ki kicsit bővebben.

A Krím legfőbb bevételi forrása az orosz hadsereg elszállásolásán túl - ez ugye, most kiesik - a turizmus - szintén kiesik - és a mezőgazdaság volt. Ez utóbbi elképzelhetetlen öntözés nélkül, amihez a vizet eddig Ukrajnából kapták a félsziget lakói.

Eddig.

Most, amióta Oroszország önhatalmúlag magához csatolta a félszigetet, már csak a korábbi mennyiség 60 százalékát kapják. De lehet, hogy hamarosan már ennyit se, mert az ukránok máris bejelentették, hogy az új krími vezetés hatalmas adósságot halmozott fel.

A krími vezetés szerint viszont az ukránok lopták el a vízvezetéküket, és különben is veszettül drágán adják a vizet.

Egy dollárért a köbméterét.

Azaz, köbméterenként húsz centtel olcsóbban, mint amennyibe egy köbméter víz kerül a Krím egyetlen sótlanító üzemében, ahol tengervízből állítanak elő ivóvizet.

Napi 80 köbmétert. Két köbméterrel kevesebbet, mint amennyi másodpercenként érkezik Ukrajnából.

Az áramot is Ukrajnából kapják, amíg kapják. Mert az áramártartozásuk még a vízártartozásuknál is nagyobb. Az Ukrán DTEK áramszolgáltató már jelezte is, hogy lekapcsolhatja a villanyt - pedig annak a kelet-ukrajnai oligarcha, Rinat Ahmetov a főnöke, ő pedig egészen idáig óvatosan egyensúlyozott az ukrán és az orosz vezetés között.

A problémát az okozza, hogy a Krím 200 kilométerre van Oroszország legközelebbi részeitől. Mármint még. Mert az orosz hadsereg ugrásra készen várja, hogy beavatkozzon Kelet-Ukrajnában, és ha beavatkozik, akkor valószínűleg nem Kijev, hanem a Krím felé veszi az útját.(Via The Daily Beast)