Öt közgazdasági Nobel-díjas és még vagy két tucat világszerte elismert közgazdász közös kutatását publikálta hétfőn a London School of Economics a drogháború teljes kudarcáról. A 81 oldalas riport fő megállapításai szerint:
Ezt külön ajánlanám a magyar nemzeti drogstratégia szerzőinek a figyelmébe, mert ők 2020-ra a drogmentes Magyarország elérését tűzték ki célul. Ehhez képest az ezzel foglalkozó fejezetet jegyző és a kutatást vezető John Collins szerint a drogmentes világ gondolata nem csak hagymázas lázálom, de még kontraproduktív gondolat is. Ezen alapul ugyanis az a buta gondolat, hogy megfelelő erő bevetésével fel lehet számolni a drogkereskedelmet - hiába mond ellen ennek minden ismert tény, adat, vagy mondjuk szimplán a logika.
A harmadik fejezetet jegyző John P. Caulkins szerint a tilalmi politika kudarcait eltúlozzák, pozitív hatásai pedig talán felülmúlják a károkat, amit okoz. Ezt azzal példázza, hogy ha egy csapat barát, aki eredetileg be akart tépni és jazzt akart hallgatni, ehelyett moziba megy, akkor "az, hogy valójában mennyire élvezték a filmet, olyan veszteség, aminek az értékét a tiltás számlájára kell írni". Kommenteljen bátran, aki ezt érti.
Caulkins érveit a következő fejezetben Daniel Mejia és Pascual Restrepo igyekeztek cáfolni, például azzal, hogy a tilalmi politika erőszakhoz és korrupcióhoz vezet. Ezt az állítást valódi statisztikák támasztják alá: 2007 óta 220 ezer lakosa hagyta el a mexikói drogháború legfőbb csataterét, Ciudad Juarezt az elviselhetetlen erőszak és a mindent átszövő korrupció miatt.
A drogháború egyik sajátossága, hogy a siker érdekében alapvető emberi jogokat is korlátoznak, amelyek ezáltal megszünnek alapvetők lenni. "Az alkotmányos kormányzat szerkezete nem igazítható speciális, elméletileg átmeneti politikákhoz" - írta Alejandro Madroza Lajous.
A drogháború legköltségesebb, cserébe minden eredményt nélkülöző része az, hogy tömegével börtönöznek be nem erőszakos, másoknak kárt nem okozó elkövetőket - magyarán, szimpla fogyasztókat. Az amerikai börtönnépesség jelentős részének egyetlen bűne, hogy valaha valamit el- vagy felszívott, belőtt vagy lenyelt.
Az utolsó fejezet szerzői, Mark Kleiman és Jeremy Ziskind amellett érvel, hogy az amerikai szövetségi kormánynak hagynia kéne, hogy Kolorádó és Washington szabadon kísérletezzen a legális marihuánával. Így ugyanis volna lehetőség megtapasztalni, mihez vezet egy legális drogpiac, majd javítani a hibákat.
Az LSE tanulmánya nem az első, ami a drogháború kudarcát bizonyítja. Nemrég az amerikai tudományos akadémia is erről közölt tanulmányt. Tavaly először az ilyen ügyekben elég reakciós ENSZ-ben is fordulat történt, egyre több ország lázad a drogháború ellen.
(Via The Daily Beast)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.